Kanadai álom

16. Azt hiszem

- Szia. - ültem le a pulthoz. - Figyelj én sajnálok mindent. Nem kellett volna eltűnnöm, mert az volt a könnyebb.
- Nem baj. - rázta a fejét. - Én is követtem el ezt a hibát párszor. Mi újság van veled?
- Beiratkoztam a suliba. Azt hiszem jó lesz. És te? Hogy vagy?
- Meghalok az unalomtól. Itt dolgozni nem éppen egy álommeló. - vonta fel a szemöldökét. - Na mit kérsz?
- Egy limonádét, légyszi.
- Mindjárt hozom.

Sikerült elzárkóznom megint. Marinát nem kerestem már hetek óta. A többiekkel sem beszéltem. Most jöhetnék valami kamu szöveggel, hogy "lelkileg fel kellett frissülnöm és ennek a magány volt a legegyszerűbb módja"... De ezt még én sem hiszem el. Az egész annyi volt, hogy megint rossz passzban voltam, ezért nem beszéltem senkivel. Nincs rá mentség.

- Á szia! Azt hittem nem fogunk már találkozni. - ült le mellém Matt.
- Igazából én sem hittem volna. - vágtam rá őszintén.
- Kereshettél volna.
- Hogy? Nincs meg a számod. Csak Ronnie száma van meg.
- Akkor megadom. - vonta meg a vállát. - És mit csinálsz itt?
- Limonádét iszok.
- Jó az nyilvánvaló volt...
- Egyébként nem tudom. - válaszoltam rendesen és átnyújtottam neki a telefonom, hogy beírhassa a számát. - Te?
- Én sem tudom. Calumék elutaztak, Jake nem ír vissza, Brendon meg mostanában egy paraszt, szóval otthon videojátékoztam egyedül, aztán anyám elküldött, hogy menjek már valahova.

- Ismerős.
- Te is egyedül videojátékoztál? - csillant fel a szeme.
- Nem az a része ismerős. - mondtam ünneprontóan. - Engem is elküldött otthonról, hogy csináljak már valamit.
- Az anyám? - nézett rám teljesen ártatlanul.
Pár másodpercig olyan "nanemár" arccal meredtem rá, majd megráztam a fejem és elröhögtem magam.
- Akkor neked is elutazott minden barátod? - kérdezte, mit sem sejtve.

Gyors agyalás azon, hogy miért is voltam ilyen hülye, hogy nem kerestem senkit...
- Nem igazán. Csak lusta voltam.
- Akkor pontosan melyik része ismerős? - kérdezte valahogy idegesítően, de mégis aranyosan.
- Hagyjuk. - sóhajtottam.
- Ne már, érdekel.
- Na jó. Az igazság az, hogy már nem tudom mire mondtam, hogy ismerős.

Kifizettem a limonádémat, majd azon tűnődtem, hogy most mi legyen. Csak nem hagyom így itt...

- És most? Mit tervezel? - kérdezte, mintha gondolatolvasó lenne.
- Nincs ötletem.
- Akkor mi lenne, ha megnéznénk mi van a moziban?
Már megint a mozi. Mondjuk mi mást csinálnék? Vagy inkább az a kérdés, hogy mi mást csinálnánk...
- Rendben. De ha nem tetszik végig fogom kritizálni.
- Ez csak természetes. - bólintott.