Fáradtan ültem le az ágyamra, hogy végiggondoljam mi is történt nyáron. Mert hát történt egy-két dolog. Elővettem egy üres füzetet és írni kezdtem. Nem éreztem rá késztetést, hogy a laptopomon írjak. Jó lesz a füzet. Úgysem mutatom meg senkinek, nem is számít. Pár percig gondolkoztam, felidéztem az emlékeket majd belekezdtem.
Az egész egy hihetetlen történetté alakult a maga módján. Amikor elkezdtem leírni az egészet augusztus 21-e volt. Amikor csak eszembe jutott írtam. Közben nem sok mindent csináltam. Találkoztam a többiekkel. Boldoggá tesz az, hogy őket hívhatom így, mivel ez azt jelenti, hogy nem vagyok egyedül, végre valahára, mert ott vannak nekem a "többiek".
Persze ez nem jelenti azt, hogy minden mindig jó lesz. Nyilván nem, mert ez itt az élet. Üdv a valóságban három évvel ezelőtti Loren, nem minden egy vígjáték forgatókönyve szerint megy. Nincs is forgatókönyvem, szóval improvizálnom kell. Egész belejöttem már.
Augustus 28-án egy halom cukorkával, egy feltételezett gyulladással a csuklómban és 22 oldallal később végeztem. Valami frappáns lezárást kerestem az egésznek, de nem jutott eszembe. Aztán megint jött a megvilágosodás (ez már csak egy ilyen nyár volt) hogy mégis minek drámázzam túl ezt, mikor ez az életem és amennyiben nem halok meg most, akkor még nincs itt vége. Mondanám, hogy még csak most kezdődik, de kit áltassak? Már majdnem 17 éve tart.
Ez a két hónap valahogy viszont annyira más volt, hogy már nem is igazán tudom jól leírni. Hiába úgy tűnik, hogy ez az új hobbim nem megy. Pont ez tetszik így utólag. Annyira különbözött, hogy muszáj volt folyamatosan új dolgokat tapasztalnom. Persze ez az elején nem tetszett. De ez is változott, ahogy eltelt az idő...
Írtam le az utolsó sorok egyikét és itt megakadtam. Már sötétedett. Hátradőltem az ágyamon. Majd leszenvedtem magam a földre és elterültem. A telefonom megrezdült. Matt volt, azt írta holnap találkozhatnánk. Nem írta, hogy kikkel. Feltételezem akkor csak vele. Ez lehet randi? Nem tudom. Kiderül. "Persze, hogy megyek." - írtam vissza.
Újra lefeküdtem a földre és a füzetet a magasba tartva elkezdtem visszaolvasni, amit írtam. Néha néha belejavítottam. Majd a vége felé találtam egy mondatot lezárásnak. Felültem és folytattam.
...Rájöttem, hogy azért írok, mert nekem ez kell. Anélkül nem tudnám mi van velem. A gondolataim egy halomban vannak, de papíron rendezettebbek. Az egészből pedig a tanulság számomra:
Az évszakok változnak, de az emberek nem.
ČTEŠ
Kanadai álom
TeenfikceA nevem Loren. Nyár elején Kanadába költöztem a szüleimmel, egy nagy kertes házba. Mindenem megvan. Elhinnéd, hogy fél éve még attól féltem, hogy kiraknak minket a kétszobás albérletünkből? Elhinnéd, hogy egy véletlennek köszönhetjük, hogy ide jöhet...
