BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

Bevezető - Új fiú?

-Yury!!! -kiáltottam oda nekem épp háttal álló barátnőmnek, aki erre megfordult, majd miután felfogta hogy ki is vagyok, vigyorogta tárta szét karjait, hogy közéjük vethessem magam.

Furcsa mód ő sokkal érettebb volt annak ellenére, hogy egy évvel sikeredett később születnie vagy csak én voltam túl energikus. Mindkettőnkön a suli egyenruhája díszelgett, ami egy piros kockás szoknyából, egy fehér ingből és egy fekete (sulilogóval ellátott) zakóból állt. Míg az ő haja kiengedve, enyhén hullámosan omlott vállára, addig nekem lófarokba fogva díszelgett a fejemen, szabadon hagyva pár tincset. Mindkettőnknek sötétbarna íriszei, aránylag sötétbarna haja és vékony testalkata volt. Még egy éve "csináltattunk" egyen melírcsíkot a hajunkba. Neki a tarkójától nekem meg a homlokomtól indult el az erősen kiszőkített (már szinte hidrogénszőke) csík.

-Mizu csajszi? -karolta át nyakam félkézzel miután kiölelgettem magam.

-Semmi különös. De inkább te mesélj. Lesz új osztálytársunk? -kérdeztem még mindig belékapaszkodva, miközben a ceremónia teremhez (azaz a tesiteremhez) közelítettünk a fekete padlóval rendelkező, szürke falú folyosókon.

-Igen. Egy fiú. -mondta mosolyogva, mire én csak elfintorodtam. Valahogy az osztályom kicsit furcsára sikeredett. A lányok beképzelt, cicababák, a fiúk vagy valamit sportolnak vagy csak szimplán jóképűek.. ja és mi, akik tanulnak mint a güzü (így utolsó évben) és akik természetesen a szekálás alanyai, ha valakinek épp mersze van hozzá. Mellékesen megjegyzem, hogy én tanultam küzdősportot míg Yury is jártas egy-két fogásban. Mind ezt csak azért mondom, mert ha az a srác nem állja meg a helyét a "jóképűség" mércéjén, akkor neki kész kín lesz a 12., de ha meg jóképű, az annyit tesz, hogy az összes nőnemű az osztályomban, mint egy utcanő fog utánna koslatni, ezért mert cuki-mukik vagyunk megfogjuk védeni, ha már nagyon nem bírja. Sajnálom szegényt..

-Ne vágj már ilyen fancsali képet. -nevetett fel, miközben bordáim közé könyökölt. -Majd mi megvédjük. -mutatta fel kisujját, amibe nevetve akasztottam bele az enyémet.

-Annyira hiányoztál.. -szorongattam meg megint, mire csak egy fuldokló köhögést hallatott.

-Nekem is, de nem kapok levegőt. -tuszkolt el magától. -Mi ez a nagy szeretet hiány? -kérdezte mosolyogva.

-Csak anyuék üzleti úton vannak. Így komoly egy hónapja egyedül tengetem napjai. -vontam vállat.

-Miért nem szóltál te lüke. Átmentem volna! -ütötte meg a fejem.

-Yah! Mert elutaztál! -fogtam a fájó pontot a fejemen, míg tovább mentünk. Lassan feltűnt előttünk a terem kétszárnyú, faajtaja, ami miatt még az életkedvem is szinte elszállt.

-Nah essünk neki kemény egyóra szenvedésnek. -sóhajtottam fel drámaian, majd kinyitottam az ajtót. Szemünk elé tárult több ezer diák, akik között nagy nehezen megtaláltuk a mi osztályunkat. Fiúk elől, lányok hátul. A srácok piros zakót viseltek és fekete nadrágot. Mivel sulink színe a piros így muszáj volt beletenni, de engem nem zavar, mert az egyik kedvenc színem, a kék mellett természetesen. Arcomra erőltettem egy mosolyt miközben nagyobb csoportunk pásztáztam, hátha kiszúrom az új fiút. Sajnos mindenki ismerős volt, így feltételeztem, hogy még nem ért oda.

-Nem látom. -nyüsszögtem miközben még mindig nyakamat nyújtogattam.

-Talán mert még nincs itt? Tudod, hogy nehéz eligazodni a suliban. -mosolyodott el barátnőm és megpaskolta a hátam.

-De.. -hangom az egyik, hozzánk közeli ajtó hangos nyitódása zavarta meg. Odakaptam a fejem és szinte a lélegzetem is elakadt. Szinte biztos voltam benne, hogy ő az. Fekete haja tökéletesen körül ölelte homlokát. Hatalmas, fekete szemei úgy tekintettek körbe mintha már tudná, hogy mi hol van. Piros zakóját, mint akire ráöntötték, simult testéhez miközben elhaladva mellettünk megállt az első sorban.

-Csukd be a szád. -bökött meg egyik ujjával Yury. Fogalmam sem volt mit mondjak. Borzalmasan jól nézett ki. Szinte láttam, ahogy a cicák mögöttünk csorgatják a nyálukat rá és mocskosabbnál mocskosabb dolgokra gondolnak. Pfuj.

-Üdvözlök mindenkit ismét. -jelent meg az igazgató a pódiumon, majd kezdetét vette egy kerek órányi szenvedés.

A végére szerintem elfogyott az összes oxigén a teremből, mindenki majd megsült annak ellenére, hogy a kinti eső miatt a levegő jócskán lehűlt és a fele társaság aludt.... állva. Ugyan is voltak olyan kedvesek, hogy még nyamvadt székeket sem voltak képesek lerakni. Minden porcikám sajgott és igyekeztem nem rádőlni senkire. Izzadtam is picit, de talán ennyiből "jó" a génállományom, ugyan is nehezen tudok izzadni és akkor is keveset.

-Nos... Szerencsés évkezdést. -fejezte be a mondatát az igazgató majd elkezdte összeszedni a dolgait.

-Az évnyitónak hála, már el is lett rontva. -kiabálta be valamelyik nagyész, mire mindenki magában egyetértett vele. Az igazgató csak szúrós pillantásokat lövelt a tömegre, de mindenki igyekezett mihamarabb kijutni abból a tüzeskatlanból így sajna mi sem tudtunk ugyan olyan csúnyán visszabámulni rá.

-Túl éltük? -tapogattam testem. -Jaj neh... már látom is a fényt.... itt a vég!! -tettem homlokomra a kezem drámaian és dőltem hátra miközben Yury röhögött rajtam, amibe én is csatlakoztam egy picit. Mivel nem tudok egyhelyben maradni így nevetéskor is általában járkálok előre, hátra. Most is ezt tettem és szépen neki is tolattam valakinek, aki épp sietett volna.

-Oh... Mianhae*....-hajoltam meg az illető előtt, majd felnéztem és egy dühös szempárral találtam szembe magam.

Ayo Kookies. Itt is van a bevezető. Remélem, hogy annak ellenére, hogy egy halom iskolás sztori van már fent, ez is el fogja nyerni a tetszéseteket. Igyekszem hozni a következő részt, amilyen gyorsan csak lehet.

Sunny out

*Mianhae= Bocsánat