BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

2. Rész - "Biztos rossz napja van"

Másnap reggel alig bírtam kikelni az ágyamból. Fejem picit lüktetett, a szemeim érezhetően feldagadtak és az egész lényemben izzadtam. Én csak arra emlékeztem, hogy egy kicsit könnyezve merültem álomba... nem arra, hogy szinte a szemeimet is kisírom.....

Idegesen rontottam be fürdőbe, majd visszahőkölve saját látványomtól görbültek le ajkaim. Sietve kaptam egyik alapozós tubusom után, de miután ismét arcomra tévedt tekintetem rájöttem, hogy fölösleges ezt csinálnom. Hisz kinek akarok én tetszeni? Ha tetszeni is akarnák annak a személynek, csúnyán is el kell fogadnia. Így hát eltettem a sminkszert és sokszor megmosva az arcom álltam neki reggeli rutinomnak.

Miután már teljesen felöltözve álltam meg a szekrényem előtt és néztem végig az egyenruhámon, majd felkapva a sulitáskámat és beledobálva a telóm meg a pénztárcám, trappoltam le az emeletről. Szinte legurulva a lépcsőn nyitottam ki a hűtő ajtót, de aztán eszembe jutott ismét, hogy még mindig el kell menjek vásárolni, így becsukva azt vettem fel a Converse cipőm az előszobában és futottam ki az ajtón.

Nagyon szeretek futni. Ilyenkor lenyugszom és fel is frissülök. Talán ezért nem használok soha buszt, mivel azt a röpke két megállót simán letudom sprintelni.

Hamar feltűnt szemeim előtt az iskola hatalmas épülete, így miután kicsit kilihegtem magam, megindultam befelé. Amilyen az én szerencsém már a második lépésnél sikerült neki mennem az új fiúnak, ezzel is kilökve a kezéből a táskáját.

Van az a jelenet mikor a fiú csinálja ugyan ezt, a lány papírjaival, majd udvariasan segít felszedni a szétszóródott dolgokat. Kezük összeér és egymásra mosolyogva lesz a pillanatból szerelem első látásra. Igen... így játszódik le ez a jelenet egy filmben, vagy egy könyvben. De persze, hogy én egyiknek sem vagyok a szereplője így csak egy szikrázó tekintettel találtam szembe magam, valami cuki mosoly helyett.

-Istenem! Figyelhetnél jobban te liba! -kiáltott rám míg én igyekeztem fülem-farkam behúzva felvenni a földön heverő tárgyat.

-Bo...bocsi... nem akartam. -makogtam, magam sem tudom miért. Talán a két fejjel nagyobb lénye miatt, vagy azért, mert gyilkos pillantásainak hála, egész testem remegni kezdett.

-Jesszus! Hozzá ne érj. A végén még magától szét szakad. -kapta el a kezem elől, majd erősen meglökve a vállam, elsietett. Meghökkenve álltam ott, földbegyökerezett lábakkal. Ez meg mégis mi a szösz volt??

Miután kicsit megnyugtattam magam én is beindultam a gondolataim viszont nem hagytak nyugodni. Elintéztem egy, biztos csak rossz napja van-nal, majd megkeresve a termünk ültem le a székemre. Egy élmény volt végig ülni a szünetet teljesen egyedül. Yury szokásához híven késett így mikor beesett az ajtón, a tanár is jött utánna. Mosolyogva jött felém, majd lehuppanva mellém fordult teljes testével az irányomba, és magasról téve arra, hogy a tanár már elkezdte az izgalmas matek órát, elkezdett beszélgetni velem.

-Nah és.... miért nézel ki úgy, mint akin átment egy kamion? -könyökölt az asztalra és úgy meresztette rám hatalmas szemeit.

-Csak rosszul aludtam. -eresztettem meg egy hamiskás mosolyt, amit hatalmas szerencsémre bevett. Gyorsan végig futtattam szememet az osztályomon. A cicababák előszeretettel reszelgették a körmüket, a focisok hangosan röhögcséltek így hatalmas hangzavar keletkezett. Csak egy embert nem láttam.

Hol van az új fiú?

Mintha valaki hallaná a gondolataimat, nyílt ki az ajtó és lépett be rajta Ő megszakítva ezzel a nyüzsgést. Unott fejet vágva rágózott nem törődve a külvilággal. A matektanár homlokráncolva meredt az új jövevénnyel, majd magára erőltetve egy mosolyt kérte meg, hogy mutatkozzon be az osztálynak.