BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

22. Rész - Az nem lehet..

Enyhén megszédültem a név hallatán.

Az nem lehet. Nem lehet, hogy Yuryval jöjjön össze ugye?

Gyorsan hessegettem el magamtól a buta gondolatokat, hisz az összes filmben így reagálta túl a dolgot a lány. Hallott egy telefon beszélgetést s abból azt következtette ki, hogy ... stb stb. Nem akartam olyan lány lenni, így ráfogtam arra, hogy másokat is becézget nem csak engem. És nem csak egy Yury van Koreában.

Mély levegőt véve indultam meg ismételten a lépcsőn. Mint aki nem hallott semmit léptem be a nappaliba, ahol Jungkook épp eltette a mobilját. Amint érzékelte mozgásom fordult meg és nézett velem szembe. Mintha egy enyhe félelem futott volna át tökéletes arcán.

-Szia Seo. Végeztél? -kérdezte kissé tördelve az ujjait és beszívva az ajkait. Pont mint akit rajta kaptak valamin. Minden jel ellenére is elmosolyodtam és ránéztem tettetve azt, aki nem látja a viselkedését és nem hallotta a beszélgetését.

-Igen. Te már mész is? -kérdeztem utalva a kezében tartott kocsikulcsára.

-Oh igen. Még le akarok tusolni és el kell ugranom.... bevásárolni is. -mondta a teljesen átlátszó kifogásait, de még mindig tettetve a vakot bólintottam és mosolyogtam rá.

-Oké. Köszönöm a tegnapot. -mentem elé lassan és megöleltem.
-Vigyázz magara, vezess óvatosan és nézd meg, hogy lejárt-e az ételek szabatossága miközben bevásárolsz. -motyogtam a mellkasába, aminek illata Jungkookkal és a piával keveredett.

Képtelen voltam rá haragudni. Hisz még a látottak ellenére is bebeszéltem magamnak, hogy biztos van egy három éves kishúga akit babának hív és rácsörög, mert tudja hogy hiányolja a bátyját. A viselkedése meg azért olyan amilyen, mert titkolta előlem a húgát, s ezért rosszul érzi magát..... tudom, hogy oltári nagy hülyeség, de akkor is elhitettem magammal.
Gyengéden karolta át ő is a hátamat, majd simogatta meg azt.

-Oké. -sóhajtott és kezei lentebb csúsztak a derekamra.

" Míg én továbbra is táncoltam ő ismét tett egy lépést és derekamra fonta kezeit, aminek az lett a következménye, hogy akaratom ellenére is sikeredett ágyékának nyomnom a fenekemet, s ezért ő morogva erősített szorításán.
-Tudod, hogy nem úgy gondoltam. -suttogta rekedtesen a fülembe, ami miatt megborzongtam."

Hirtelen léptem el tőle, mikor egy újabb emlékkép ugrott be lelkiszemeim előtt. Enyhén pirosan fordítottam rajta és kezdtem el kitolni az ajtónkon, miközben a szívem úgy kalapált mintha gőzmozdony hajtaná.

-Seo mi... -kérdezte értetlenül, de akkor már a küszöbön volt.

-Mindent köszönök és vigyázz magadra. Szia. -csaptam be az ajtót és dőltem neki azonnal mielőtt még összeestem volna. Zihálva hunytam le a szemeimet és igyekeztem rendezni a légzésemet.

Egy ideig még úgy voltam, majd mikor már azon is meggyőződtem, hogy Kook nem ácsorog az ajtóm előtt, szépen neki kezdtem a Vasárnapi teendőimnek. Mindenek előtt is ágyneműt cseréltem, s akár mennyire is hívogatott a Jungkook illatára való elalvás, még mindig ott volt az az erős piaszag, ami az ágyamból áramlott. A nagy takarításom közepette arra is rájöttem, hogy miért felejtettem el mindent. Az egyik sarokban egy halom üres piásüvegre leltem így már össze is állt a kép, ahogy a szüleim dugi alkoholját vedeljük Kookal egymás szájában matatva közben.

Gyorsan lefotóztam, hogy tudjak belőlük venni egy-egy tökéletes mást, s ezért ne tűnjön fel a szüleimnek se az, hogy megittuk a tartalékjukat. Miután kitakarítottam a házat természetesen elugrottam bevásárolni. Egy kicsit eldugottabb boltba mentem, hogy még véletlen se találkozzak Kookkal, bár ha minden igaz esze ágában sem volt bevásárolni.