BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

12. Rész - Caught In a Lie

-Mi? Dehogy! -rántottam ki a kezemet az övéiből, de ő csak nevetve nézte végre feleszmélt lényemet.

-Öltözz fel te.... izé. -mondtam és épp vágtattam volna ki a szobából, mikor utánam szólt azon az ártatlan hangján.... pff... még mit nem.

-Elfelejtettél valamit Seo baba. -vigyorgott rám. Ezek a becézések...
-Nekem egyedül ez nem megy. -emelte fel a kezében tartott ruhadarabot és szemeivel intett még mindig félpucér lényére.

-Na nézd már. Tegnap még ciki volt, hogy segítenie kell valakinek öltöztetni, de ma már hirtelen kell a segítség? Köszi, de old meg magad. -puffogtam és léptem ki az ajtón.

Hatalmas megkönnyebbülés volt nem egy szobában lenni félmeztelen lényével, de dobott egyet rajta az is, hogy a párától és a melegtől szinte levegőt se lehetett kapni odabent. Szaggatottan fújtam ki az eddig benntartott levegőmet, majd feladva a dolgot léptem az ajtó elé és kopogtam be rajta.
Túl hamar esik meg a szívem az embereken.

Várva egy pár másodpercet (arra az esetre, ha közben a törölközője esetleg lekerült volna róla), majd kezem a kilincsre helyezve kinyitottam az ajtót. Nagyot sóhajtva indultam meg a srác felé, aki hatalmas szemekkel nézte mozdulataimat, én meg kikapva a kezéből felsőjét, kezdtem őt belebújtatni. Egyik kéz, másik kéz, fej.
Nem nagy ügy.

Nagy nehezen sikeredett átszenvednem rajta a pólót, de nem kevésszer kellett lenyugtatnom szapora lélegzetvételeim, amiért kezem néha-néha hozzá ért selymes bőrömhöz. Az, hogy tincsei nedvesen tapadtak homlokához furcsa érzéseket kelltett bennem ismét, de az, hogy readásul még olyan furán is nézett rám, rátett egy lapáttal lelkivilágomra. Pár perc múlva már mehettem is ki, hogy az lentibb dolgait elintézze. Gondoltam megvárom az ajtaja előtt hátha valamiben még segítségére lehetek öltözködés vagy esetleg járás terén, de nyílt az ajtó és kilépett rajta Jeon Jungkook teljesen felöltözve és egy tenyérbemászó vigyorral az arcán.

-Ne nézz így. Csak azért mentem vissza, mert féltem, hogy a nagy bénázásod közben leversz valamit, aztán meg fizethetem. -grimaszoltam, hogy hihetőbb legyen alakításom. Persze, hogy attól féltem baja esik.

-Álltasd csak magad. De engem nem tudsz átverni Babe. -kacsintott és azzal az önelégült fejével.

-Inkább segítek lemenni. Csak maradj csöndben, mert különben én magam foglak lelökni a lépcsőkön. -sétáltam mellé és engedtem meg, hogy belém karoljon. Tudtam, hogy vigyorog rajtam, de hirtelen elszállt minden energiám, így az sem érdekelt, ha esetleg még arcokat is vágott volna.

-Mi van veled Seo? Olyan morci vagy ma. -biggyesztette le ajkait mikor már lent voltunk és neki álltam csinálni valami kis harapnivalót neki.

-Nem tudom én se... -sóhajtottam és próbáltam nem kiönteni a hozzávalókat.

-Miattam? -kérdezte, mire odakaptam a fejem. Szomorúan nézett rám, tördelve a kezeit és lerít róla, hogy tényleg azt hiszi miatta vagyok olyan amilyen.

-Már miért lenne miatta? -tettem le mindent ami a kezemben volt és fordultam teljes testtel felé.

-Tudod... milyattam verekedtél, akkor fent kellett maradnod... és még korán is rám kellett vigyáznod, ahelyett hogy aludhattál volna ameddig csak akarsz szombaton. -sorolta fel a dolgokat amik az eszébe ötlöttek.

Mind igaz volt. De ezt nem kellett neki tudnia.

-Ch... ugyan már. Verekedni meg se kottyant. Szeretek fent maradni és korán kelő típus vagyok. -mosolyogtam rá, miközben hazudtam, mint a vízfolyás. Nem szeretek verekedni és azóta is fáj az öklöm (keményfejű volt a pasas). Nem szeretek nagyon későig fent maradni vagy ha igen, akkor csak k-drámát nézek. Ja és borzalmasan szeretek délig lustulni az ágyban hétvégéken.
-Vigyázni meg nem vigyáztam rád. Csak segítettem pár dologban, ami neked esetleg nehézséget okozott volna. -mosolyogtam rá minden maradék energiával és fordultam is vissza a pulton hagyott dolgokhoz.
Még, hogy csak segítettem, szinte én nekem kellett lefürdetni, mert azt a szerencsétlent annyira helybenhagyták.

Erősen a gondolataimba merültem.

"Kook szenved ha valami bajt okoz? Dehát ő bántott egy csomószo.... Nem Seo! Felejtsd el a múltat. De mi van ha én voltam neki a feszültség levezetés? Seo! Felejtsd el a témát!" -vitatkoztam nagyban magamban.

Hirtelen Jungkook bújt mögém. Sebeitől telhető erővel szorított magához és ölelt át a mellkasom fölött, ahogy csak tudott. Kicsit megszeppenve álltam ott karjai közt, várva a magyarázatot az agyamban felhalmozódott kérdéseimre.

-Köszönöm Seo. Köszönök mindent. -suttogta a fülembe, mire kicsit megborzongtam. Lehet, hogy testének közelsége miatt, de szívem versenyt futott egy lóval. Lassan vezettem fel a kezeimet az övéire és megnyugtatásképp lapogattam meg őket, majd szorítottam is meg egy picit. Akkor döbbentem rá, hogy ennek a srácnak hatalmas szeretethiánya van. Nem tudja kifejezni az érzéseit és ezért viselkedik úgy ahogy.
Abban a pillanatban mikor ott álltunk a konyhába és ő hátulról ölelt, eldöntöttem, hogy segíteni fogok neki és kiderítem, hogy miért olyan amilyen.... bármi áron...

~~

Szombaton nem történt semmi különös ezek után. Elkísértem Jungkookot a házáig, majd miután számot cseréltünk, arra az esetre ha esetleg baja esne, szépen haza mentem. Mit ne mondjak utánna unalmas volt a hétvégém. Igaz, hogy tanultam a közeledő érettségire, de szerintem mindenki tudja, hogy az egyáltalán nem izgalmas... (elnézést a kivételnek). Hamar elrepült a két nap szünet és Jungkookal csak egy...

Én: Minden ok? :o
Kook: Jup^^

...üzenetet váltottunk.

Szinte csak egy percre hunytam le a szemem és már is másnap volt. Picit elment a kedvem az egész iskolába menéstől és ez is csak egy személy miatt. Hát persze, hogy Jeon Jungkook miatt. Valamiért féltem, nem is, reszkettem attól a gondolattól, hogy megint bunkó lesz velem. Még ha meg is ígértettem magammal azt, hogy nem hozom fel többet a múltat, ott ült a kisördög a vállamon azt suttogva, hogy csak még gonoszabb lesz, mivel láttam gyengének és megtörtnek.
Bíztam abban, hogy nem felejti el azt, hogy megmentettem a kórháztól vagy éppenséggel az utcán meghalástól és readásul még rá is áldoztam egy csomó időment azzal, hogy a kedvében jártam és lestem minden kívánságát.
Borzalmasan önzőnek hallatszik, tudom. De most, hogy jön az érettségi miatti stressz nem biztos, hogy kibírnám azt ha bánt.

Ayo Kookies. 🌼🌸
Köszönöm a 400 olvasót és a több mint 100 vote-ot. 💓💓💓😱😱😘😘😘

Sunny out