BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

4. Rész - Szenvedés kezdőknek

Borzalmas hátfájással keltem reggel. Csak akkor eszméltem fel, hogy az álom a konyhában ért utol, mikor fejem kishijján beverve a konyhapultba, próbáltam meg feltápászkodni a földről. Mindenem sajgott. A fejfájásom rosszabb volt mint az az előtti nap, ezért gyorsan kerestem ki a szekrényből a fejfájás csillapítót, s mint aki már egy csomó napja nem evett az ételt, úgy nyeltem le én is a kis pirulát. Igaz nem hatott azonnal, de a bevétele közben szervezettembe jutó víz, elég energiát adott ahhoz, hogy az emelten átvegyem pót egyenruhám, bepakoljak a táskámba, megreggelizzek s egy mosolyt erőltetve leginkább egy hulláéhoz hasonló arcomra, lépjek ki a bejárati kapunkon, kezemben a telefonommal, ami ki is írta, hogy jött egy értesítésem Mr. Idegesítőtől.

Jungkook~~ Remélem nem jössz suliba.

Jungkook~~ Gondolom végig sírtad az az éjszakát

Jungkook~~ Fulladnál meg a könnyeidben!

Igaz szíven szúrtak a mondatai, de nem törődtem velük. Kivételesen nem futottam. Nem volt hozzá sok energiám, de jobb is volt lelkemet felkészíteni a dolgokra, amik hatalmas valószínűséggel vártak rám a sulin belül.

-Csak maradj pozitív és ne mutasd ki, hogy mennyire fáj! -mondogattam magamnak, miközben a suli, akkor sokkal félelmetesebbnek tűnő sziluettje kezdett kirajzolódni előttem. Vettem egy hatalmas levegőt, majd beléptem szenvedésem feltehetőleges kapuján.

Míg átvágtam a suli parkféleségén, éreztem magamon az a sok tekintetet. Igyekeztem mosolyogni, vagy legalább is nem kimutatni negatív érzelmeket, de a lenézésük szinte égette a bőröm felszínét. És ezt most nem fizikailag értem, hisz kistermetem miatt nem csak átvitt értelembe néztek le rám.

Nem figyeltem eléggé ezért mikor Jungkook elém helyezte, amúgy izmos lábát, amin én szépen, ívelten átrepültem, beverve a kezem ugyan is pont arra kellett esnem. Ő csak röhögve állt felém az újonnan szerzett "haverjaival". Karjait mellkasa előtt összefonva nézett most jócskán LE rám. A test beszéde teljeséggel elárulta nem épp barátságos szándékát. Ha hülye lennék akkor erről biztos felismertem volna, ha nem másról, akkor meg a gúnyos mosoly ami az arcán virított.

-Upsz.... Máskor figyelj jobban. -nevetett rajtam míg a többi srác is ezt tette.

Komolyan.. mint a vízhangok....

-Ahogy elnézem tényleg bőgtél. Viszont csak nem fulladtál bele a szánalmadba. -nevetett fel gúnyosan.

Majdnem az egész udvar rajtam röhögött, de nem érdekelve sorsom álltam fel, poroltam le magam és egy mosolyt erőltetve az arcomra indultam be az épületbe. Tudtam, hogy meghökkentek, de annyira nem érdekelt, mint papagájt a nyelvtan. Szekrényemhez rontva valami nem stimmelt a kis fém dobozzal. Tele volt irkálva "szebbnél" szebb szavakkal, méghozzá szinte lemoshatatlan alkoholos filccel.

Sóhajtottam egyet és akármennyire is kiakartak jönni azok a könnycseppek nem engedtem nekik. Kinyitottam, bepakoltam, becsuktam. Ennyi. Nincs semmi gond. Gyorsan berohantam a terembe és leültem a padomba. Hál' Istennek, azzal elfelejtettek bármit is tenni, így legalább nyugodtan ülhettem az ablak mellett, bámulva a tájat, ami a sportpályából és az azt körülvevő hatalmas tujákból állt.

-Seo! -hallottam meg egy kicsit kétségbe esett hangot, mire mosolyogva fordultam afelé, aki nem más volt, mint Yury.

-Hogy hogy mosolyogsz? -kérdezte ledobva magát mellé. -Esküszöm neked, hogy mind elverem, aki ezt tette veled. -mondta szinte már fújtatva.

-Nem kell. Az erőszak úgy is csak elhúzná a dolgokat. -mosolyogtam rá.

-Mióta vagy ilyen bölcs? Yah! Ezek azt hiszik, hogy megjátszottad az elájulást. -mutatott rá az osztályra és velük együtt az egész sulira idegesen.

-Tudom. De te is és én is tudjuk, hogy nem megjátszottam. Szóval kérdés? -vigyorogtam rá a lehető legcukibban.

-Aigoo, aigoo. Hogy lehetsz még ilyenkor is pozitív, mint a terhességiteszt? Rendben, akkor nem csinálok hűhót, csak akkor ha már nagyon eleged van. -sóhajtott, míg én kuncogtam.

-Mi legyen Jungkookal? -kérdezte nagy szemekkel felém fordulva ismét.

Nem igaz, hogy ennyire nem tud lenyugodni!

-Fogalmam sincs. Majd csak abba hagyja. -kacsintottam rá.

-Aha... még mit nem.... -mormolta s azzal elkezdődött az első óra, ugyan is a drága tanár bejött.

~~

Ennél szörnyűbb napom nem is lehetett volna. Minden, ismétlem, MINDEN egyes órán valaki piszkált. Többségében Kook, de volt mikor az osztály nagyrésze is beszállt. Olyankor Yury próbált segíteni, de valamiért mindig leintettem. Vagy kihúzták alólam a széket vagy köpőcsővel ökörködtek vagy Kook húzgálta a hajam, de volt, hogy rágót ragasztottak a székemre. Tesin meg muszáj volt kidobózni a fiúkkal és találjátok ki, hogy ki volt a célpont! Állítom, hogy az óra után az egész testem kék, zöld és lila színben virított a ruha alatt.

Volt mikor véletlen felkiáltottam ijedségembe vagy azért mert fájt. Nem egyszer kérdezte a tanár, hogy mi bajom, de mindig elintéztem egy fejrázással. Nem egyszer odajött EunHa is. Vagy kiröhögött, vagy még jobban megalázott, de igyekeztem egy frappánsabb mondattal elintézni s tovább szenvedni, de volt mikor Yury szólalt meg helyettem.

-Jesszus, nézzétek meg a ruháját. Kapsz levegőt édes? Annyira szorosnak tűnik. -röhögött fel a végén Eun

-Neked meg nem húzza le a fejed az a sok vakolat? Olyan mintha átment volna rajtad egy festő henger. Nah most húzz el innen a méteres sarkaiddal te piszkafa és törődj a saját dolgaiddal. -hessegette el Yury a plázacicát, de az csak nem akart mozdulni.

-Bocsika, de az ha a suli rosszszínben tűnik fel egy ilyen dagadék miatt, az nagyon is az én dolgom. -dobta hátra a haját s szépen elszambázott. És ez csak egy volt a sokközül.

Egyik nagyon rossz tulajdonságommá vált az évek során, hogy nagyjából mindent magamban tartok. Talán a pozitív érzéseim a kivételek ez alól, de soha sem árulok be senkit, nem sírok nyilvánosan (SOHA) és nem dühöngök / verekedek, csak ha valakit meg kell védeni. Pontosan ezért nem csináltam semmit, habár tudtam volna. Meg volt bennem a remény, miszerint el fog ülni a pletyka, még is mint egy hulla estem be otthon az ágyamba miután megcsináltam a házimat s egész másnap reggelig aludtam, mivel ez az egész a lelkemet is épp úgy lefárasztotta, mint a testem.

Vajon mi vár rám másnap?

Ayo Kookies! Mindenek előtt szeretném megköszönni azt a sok vote-t és olvasót, amit tegnap kaptam. Remélem tetszik az új rész.
Ne felejtsetek el nyomot hagyni😉 és még egyszer, nagyon hálás vagyok😘

Sunny out