BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

8. Rész - Ezt nem kellett volna

A maradék kedvem is elment aznapra, pedig a mindenki által várt péntek volt. Yurynak még volt egy külön órája így egyedül indultam haza.

Gondolataim, mint már megszokhattam ugye, Jungkook körül jártak. Az egész vizes eset szinte beleégett az elmémbe. Ráesek, nevemen szólít, majd megemlítem az arcát és ő kiakadva elrohan. Az, hogy újra gondoltam, csak még jobban kiakasztott. Teljesen tönkretettem mindent. Az én dagadt testem mindent elront, hisz ha nem lennék az, akkor nem esett volna velem együtt. Már mikor van egy pici esélye is annak, hogy a kapcsolatunk nem úgy alakul, mint ahogy az a második nap látszódott. De lehet, hogy igaza van és egy hatalmas lúzer vagyok.

Búskomor hangulattal jártam az utcákat amik kezdtek egyre sötétebbek lenni. Nem akartam buszozni mivel szükségem volt akkor az agyam kiszellőztetésére. Így a kerülő úton mentem, ami ha minden igaz 30 perccel hosszabb, mint az ahol általában menni szoktam. Még az sem érdekelt, hogy  a nap már teljesen lement és veszélyes sikátorokba megyek. Persze volt mikor kicsit rágyorsítottam a tempómra valamilyen furcsa zaj miatt, de összeségében sikeredett kiszellőztetnem a fejem.

Már csak két utca volt hátra a házunkig mikor meghalottam ismét a fura hangokat. Egyértelmű volt, hogy valakit vernek. Sajnos kikerülni nem tudtam, mert nem volt sehol egy elágazás se így igyekeztem halkan csak elsétálni mellettük úgy, hogy ne vegyenek észre. Minél jobban közelebb értem annál jobban erősödött bennem egy érzés, amit nem tudtam megmagyarázni. Akár mennyire is nem akartam odanézni még is erősödött bennem egy késztetés arra, hogy odanézzek. Mikor már fizikailag is fájt nem megtenni lassan odafordultam.

Pont mellettük voltam és ők (három kigyúrt kapucnis) épp nekivágták áldozatuk az egyik bolt redőnyének, aki erre nagyokat nyögött fájdalmában. Egy ideig csak néztem földbegyökerezett lábakkal, ahogy ismerőssé kezd válni az arca, ahogy a hangja is eljut az agyamig és ahogy arcán megjelenik egy fájdalmas félmosoly.

-Mit csináltok? -kiáltottam oda, mire a kapucnisok felém fordultak. Szinte már meg sem lepődtem azon, hogy a focis osztálytársaim néznek vissza rám.

-Mit akarsz EunSeo? -kérdezték durván.

-Hagyjátok békén. -mondtam határozottan utalva ezzel Jungkookra.