BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

16. Rész - Te szerelmes vagy?

Boldogan nyalogattam csokis fagyimat egy cukrászda asztalánál miközben Jungkook foglalt helyett velem szemben és ette az övét, ami szintén ugyan olyan ízesítésű volt, mint az enyém.

-Igazán nem kellett volna költened rám. -mondtam neki, de igazából a fagyi édeskés ízze és a rajta lévő színes cukorka darabok jobban érdekeltek, mint a mondatom igazsága.

-Aha azt látom. -mondta kicsit gúnyos hangnemben "fagyizóstársam", de tudtam, hogy mosolyog, így nem aggódtam miatta, hanem eszegettem tovább a fagyim, ami már igencsak a vége felé járt.

Éreztem tekintetét magamon így érdeklődve néztem fel az édességből. Már rég megehette az ő fagyiát, így kitartóan tudott engem bámulni sötét íriszeivel. A féloldalas mosolya ott díszelgett a fején, de én csak vigyorogva egyet rá, nyaltam bele a nasimba. Félrenézve sóhajtott egyet, majd visszafordulva rázta meg hitetlenkedve a fejét és küldött felém egy mosolyt megint.

-Mi az? -kérdeztem még mindig kislányosan somolyogva rá, de a fagyimat már sikeredett ki végeznem.

-Úgy örülsz egy darab csokis fagyinak, amin egy halom szivárvány cukorka van, mint egy négy éves kislány. -nézett rám furcsán, de továbbra is mosolyogva.

Megálltam az utolsó falatok evészetében és hatalmas szemekkel meredtem rá. Olyan más volt az arckifejezése, mint általában. A csillogás a szemében, miközben engem nézett és az a bugyuta mosoly, ami ott játszott az ajkain. Kikerekedett szemekkel emeltem el magamtól az utolsó darab fagyimat és kicsit előrébb hajoltam, hogy jobban megtudjam vizsgálni az arcát.

-Kook... -mondtam elhaló hangon.

-Igen Seo? -kérdezte várva, hogy kimondjam azt amire gondolok, hisz pontosan tudta, hogy kitaláltam magamban.

-Te szerelmes vagy? -kérdeztem ledöbbenve, mire lesütötte a szemeit.

Ezt nem hiszem el! Annyira boldog vagyok, hogy a kis Kookie-ra is rátalált a szerelem. Csak tudnám, hogy miért örülnék annak, ha én lennék az a személy?

-És mióta te kis sunyi? És kibe? -kérdeztem izgatottan, igaz csak az ő boldogsága miatt.

-Már egy ideje, de nem mondom meg. -mondta, mire kicsit elszomorodtam.

-Na! Ezt nem teheted velem. -löktem meg picit a vállát, áthajolva a kicsi, kerek asztalon.

-Majd csak kitalálod. -mondta vigyorogva elhajolva a következő ütésem elől.

-Te szemét. -nyújtottam rá ki a nyelvem és tettem keresztbe karjaimat mellkasom előtt, hisz már megettem a fagyimat is.

-Nya! Ne durcizz. -dőlt előre és csípte meg az arcomat én meg elütve a kezét toltam ki a székemet és álltam fel, hogy utánna eltrappolhassak.

Már sikeredett tennem három nagy lépést, mikor ujjai lágyan rákulcsolódtak a karomra és egy laza mozdulattal megpördített velük, azzal is szembe fordítva magával. Szívem hirtelen mintha kihagyott volna egy ütemet, ahogy tekintetem találkozott varázslatos íriszeivel. Tudtam, hogy nem fog semmi jó sem kisülni abból, ha annyira bámulom, de nem tudtam magamnak parancsolni, mert agyamra ismét rászállt egy csipetnyi rózsaszín köd.

Érintése nyomán a kezem szinte égett, a novemberi, enyhén csípősen hideg időjárás ellenére is. Arcomat elöntötte a forróság és éreztem, ahogy orcám felvesz egy halványabb rózsaszín színt. Azon kaptam magam, hogy már az ajkait bámulom, olyan gondolatokkal a fejemben, amikre még csak nem is szabadna gondolnom. Sokkal kisebbnek tűnt a köztünk lévő távolság is, szinte éreztem kissé hideg leheletét magamon.