BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

23. Rész - Depis hangulat

Szerintem mondanom sem kell, hogy miután bejelentették kapcsolatukat teljesen összezuhantam. Ha lehetséges akkor még kevesebbet ettem, mint addig, alig beszéltem és soha sem mondtam semmit, ha nem volt muszáj. Az csak rátett egy lapáttal, hogy játszanom kellett a lányt, aki teljesen jól van miközben ők folyamatosan előttem enyelegtek minden alkalommal egy kis darabot kiszakítva a szívemből.

Az meg csak rásegített a szenvedésemre, hogy mind a ketten nekem mondták el a dolgaikat egymásról. Yury folyton áradozott Kookról, s annak a csókjáról, érintéséről és bókjairól. Jungkook meg nem egyszer mesélte el, hogy milyen nagyszerű lány is Yury és sokszor még tanácsot is kért tőlem, hogy hova vigye el őt randira. Ilyenkor mindig eszembe jutottak azok az éjszakák, mikor arról álmodoztam (én balga), hogy ha összejönnénk akkor Jungkook vajon hova vinne el engem randizni. Mindent elterveztem, de neki még csak azért sem adtam azokat az ötleteket. Legalább annyi had maradjon az enyém. Borzalmasan depis voltam a hét 90%-ában és egyedül csak Wozzi tudta az okát.

Hogy mi az egészben a legfurább?

Az hogy mégha becsapottnak, átvertnek és megalázottnak is éreztem magam sem haragudtam Kookra. Egyszerűen nem tudtam... képtelen voltam rá. Mindig igyekeztem a legjobb műmosolyomat magamra kapni, hogy ne sejtsen semmit, de azon is csak Wozzi látott át egyedül.

Anyumék hazajöttek az üzleti útjukból. Nem nagyon keresték a társaságomat, leginkább ugráltattak a nap nagy részében. Egyszer véletlen apum megkérdezte, hogy minden rendben van-e velem, de nem válaszoltam inkább neki. Az új munkahelyemen igyekeztem a kedves és vidám alkalmazottat alakítani, de sokszor kaptam magam azon, hogy bús komoran meredek az asztal egyik sarkára.

Nem sírtam egyszer sem a dolog miatt. Végig magamban tartottam, bár lehet az volt az oka, hogy félig meghaltam belül. Magamat okoltam az egész miatt, hisz ha nem szeretek bele a Bunny-ba akkor nem kellett volna annyit szenvednem.

De azért mégis volt egy jó dolog az egészben. Wozzival nagyon jóban lettünk. Mindenhova elkísért, hogy lássa minden renden van velem, mindenről tudott és mindenről tudtunk beszélni, ami alatt most tényleg mindent értek. Segített valamennyire elviselhetőbbé tenni nekem a mindennapjaimat és ezért ismételten nagyon hálás voltam neki. Más volt a kapcsolatunk, mint Jungkookal. Az egyik ok, hogy nem voltam belé szerelmes, a másik meg, hogy mi tényleg igazi fiú-lány barátok voltunk. Volt egy barátnője, aki sajnos kiutazott Japánba, de ők akkor is tartották a kapcsolatot és néha néha elutaztak a másikhoz (ez is egy ok a sima barátsághoz).

Mindennek ez lett a menetrendje. Készültem az érettségire, ami már csak 2 hétre volt, közben beszélgettem Wozzival és néztem, ahogy Jungkookék egymás szájában matatnak. Egyre jobban viseltem el őket és néha még az igazából mosolygás is sikeredett, aminek Wozzi tapsikolva örült. De aztán.... az egyik érettségi közben mindez megváltozott egy picit.

Este volt én meg nagy bőszen tanultam a töri érettségimre, mikor a telefonom megcsörrent és rajta Jungkook neve villogott. Fogalmam sem volt róla, hogy még is miért kéne neki felvennem, de aztán meggondolva magamat húztam el a zöld ikont és tettem a fülemhez, hogy halljam amit akar mondani éjfélkor.

-Yeoboseyo?! -szóltam bele, de a hallójárataimat megtöltötte egy hangos bulizene.

Ez bulizik?

-Elnézést kérek a zavarásért, de a barátja kissé leihatta magát és most kidőlve fekszik a pultunkon, ha épp nem életveszélyesen ugrál az egyik asztal tetején. Ez volt az első szám a telefonjában így eltudna esetleg jönni érte? -kérdezte az ismeretlen... feltehetőleg a pultos.

-Persze! Azonnal indulok. Küldje el kérem a címet.-mondtam idegesen és már ki is nyomtam a telefont, hogy egy nagyobb blézert felvéve a lenge pizsimre (short, top) rohanjak ki a szobámból, majd felkapva apa kocsikulcsát kirohanjak az autónkhoz. Szinte kivágtam az ajtaját annyira siettem, de az utakon való gyorshajtásért is lehet megbüntetnek majd. Nagyon féltem, hogy baja esik vagy hogy valamilyen hülyeséget csinál, így nem érdekelt nagyjából semmi. Még az én vagy a mások testiépsége sem.