BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

14. Rész - Korrepetálni?

-Szóval....  te segítettél Jungkooknak és ő ezért ilyen amilyen. Vagy valamilyen hatás érte a házatokban és ezért viselkedik úgy ahogy. -taglalta elméletét Yury az ebédlő asztalnál.

-Magam sem tudom, hogy mi történt a hétvégén, de furcsa az biztos. -kaptam be egy falatot a salátámból, amit Yury nem nézett valami jó szemmel.

-Miért eszel már megint ilyen... leveleket? -mutatott az ebédemre... és egyben a reggelimre... és valószínüleg a vacsorámra is.

-Ezek egyrészt nem is levelek, hanem saláták (saláta levél) . Másodszor mert ízlik. Szeretem és laktató. Meg már úgy is ettem egy csomót reggel. -hazudtam a legjobb barátnőmnek. Könnyű úgy beszélni, ha az ember pálcika vékony és képtelen meghízni, szóval a salátaevő barátnője előtt tömi magába a hamburgereket.

Mióta lehet egyáltalán olyat enni az iskolában.

-Ja persze. -nyammogott, de azért még megrázta a fejét. Hirtelen lecsapódott egy tálca az orrom elé, majd egy Jungkook vágódott le a székére.

-Hali Seo. -köszönt mosolyogva és vette elő a pálcikáját. Zavartan néztem körül.

Azt hittem, hogy odaültünk véletlen az ő asztalához, de amint megláttam a haverjait ugyan úgy értetlenül pislogni felénk, felvont szemöldökkel fordultam a nagyban falatozó egyén felé.

-Szia Kook.... Hát te..? -próbáltam finoman puhatolózni az ott tartózkodásának okára.

-Am... eszek?! -kapott be egy falat ráment ismét és kezdte el jóízüen rágcsálni.

-Hát... jó. -adtam fel az egészet és inkább láttam hozzá a salátámhoz szótlanul.

-Yah! Te! Nem látod, hogy ez az asztal foglalt. -kiáltott fel Yury. Jungkook érdeklődve nézett körbe, majd tekintete barátnőmre terelődött.

-De hisz nem ül itt senki, csak ti. -mondta játszva a hülyét, ami miatt a szám kicsit megrándult és igyekeztem nem elmosolyodni.

-De ez a mi asztalunk és te nem ülhetsz ide. -tette csípőjére a kezét Yury és kezdett kijönni a sodrából.

-Nincs ráírva a nevetek cica. És szeretném megenni a kajám ha nem baj, szóval fogd be a kis pofácskádat és ülj le a hátsófeledre. -elégelte meg Kook is és szólt vissza kicsit nyersen barátnőmnek, aki ezek után csak tátott szájjal figyelte a falatozó srácot.

Már ugrott volna neki, de szerencsére vissza sikerült rántanom és leültetnem a helyére, így csak morogva ragadta meg a hamburgerét és kezdte el falatozni azt. Én is végre hozzáláthattam az adagomhoz, de természetesen megint meg kellett akadályoznia valakinek benne.

-Seo... te miért eszel ilyet? -nézett rám Jungkook kérdő tekintettel miközben abbahagyta az evést. Letettem az evőeszközöket és ajkamat rágcsálva igyekeztem valami jó hazugságot kitalálni, mert hirtelen mindent elfelejtettem a nekem szentelt figyelme miatt.

Mi bajod Seo? Miért hazudsz ilyen sokat?

-Erm... Én... Izé... -makogtam összevissza, de ő közbevágott.

-Mindegy is! Tessék itt egy kis hús. Edd meg. Nem jó ha csak ilyen vackokat eszel. -rakott át a tányéromra csirkehúst, ami fogalmam sincs, hogy hogy került hozzá. Próbáltam tiltakozni, de ő hajthatatlan volt, így muszáj volt megennem azokat is.

Tocsogott a zsírban az egész és egyre csak az lebegett a szemem előtt, hogy bizony én attól csak kövérebb leszek és nem jóllakottabb. A vége felé ledobtam evőeszközeimet és azt tetetve, hogy tele vagyok, kivittem a tányéromat és kidobtam a szemetem, majd igyekeztem minél hamarabb elmenekülni az ebédlőből. Kicsit zihálva dőltem neki a falnak és vezettem le tekintetem a hasamra, ami enyhén dudorodott a legalján. Összeszorított szemekkel igyekeztem elkerülni azt, hogy érzelmeim felülkerekedjenek rajtam és könnyeim kicsorduljanak.

Hallottam, ahogy nyitódik az ebédlő ajtaja, de nem akartam kinyit szemeim, mert túl gyengének éreztem magam még ahhoz, hogy azzal a valakivel szembenézzek sírás nélkül.

Miért kell ilyen kövérnek lennem? Miért nem lehetek olyan, mint Yury? Miért nem lehetek vékony?

-Jó.. jól vagy Seo? -kérdezte egy kissé bátortalan hang előttem. Gyorsan nyitottam ki a szemeimet és néztem szembe Jungkookal.

-Perszee!! -vágtam rá azonnal és már fel is vettem az álmosolyom.

-Nem úgy nézel ki. -mondta gyanúsan méregetve engem.

-De komolyan mondom. Viszont... nem félsz, hogy megbuksz? -tértem rá egy sokkal komolyabb témára az érzelmeimnél a terelés érdekében.

-Igazából... eddig nem is nagyon zavart. -vont vállat.

-Mi az, hogy nem zavart? Igen is zavarjon!! Ezen múlik a jövőd. Hogy fogod elérni azt amit akarsz, ha feladod a tanulást? -kérdeztem csípőre tett kézzel.

-Én... arra gondoltam, hogy mivel vagy olyan jó és ahogy elnéztem szabad időd is van elég, mi lenne, ha esetleg korrepetálnál? -mondta most ő kertelés nélkül.

-Oké. -vágtam rá, mire ismét meglepődve nézett rám.

-Komoly? -kezdett szája felfelé görbülni.

-Minden nap mikor ráérsz várlak a házamba és hozd a cuccaidat. Valami ruhát is hozz ha esetleg történne valami és ott kéne aludnod. -mondtam mikor már elindultam a folyosó végére.

-Seo baba. -kiáltott utánam mire felvont szemöldökkel fordultam meg és néztem rá.
-Köszönöm. Jó barát vagy. -mosolygott rám, én meg megütközve néztem rá. Levegőt is elfelejtettem venni, míg felfogtam azt, amit mondott és ismét tudtam lélegezni.

-Te is Kookie. -mosolyodtam el kissé érzelmesen.

Rájöttem, hogy igazán akkor kezdődött minden. A köztünk lévő dolgok, a barátságunk és az én szenvedésem, miközben takartam az érzéseimet iránta. Jungkook beleférkőzött szívembe, de neki egy barátra volt szüksége és nem egy olyan emberre, akit csajának mondhat. Ezért inkább igyekeztem elfelejteni és csak barátként lenni vele. Lehet, hogy rossz döntés volt, de engem akkor sem érdekelt.

Ayo Kookies! Most hamarabb hoztam a részt, hisz ilyen sok várakozás után megérdemlitek😘
Hogy tetszett?
Mit gondoltok?
Jól tette Seo, amit tett?

Írjátok meg kommentben, mert kiváncsi vagyok a véleményetekre😊💓

Sunny out