BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

21. Rész - Másnaposan

Hatalmas fejfájásra keltem. Fogalmam sem volt hol vagyok, kivel, mennyi az idő és, hogy mi történt onnantól, hogy beléptünk a szórakozóhelyre Jungkookkal, bár azzal tisztában voltam, hogy ihattam egy pár üveggel. Igyekeztem lassú mozdulatokat tenni és úgy felemelkedni egy kicsit, hogy megpróbálkozzak szemhéjam kinyitásával, de egy kar megakadályozott benne.

Szinte azonnal pattantak ki a szemeim, amint realizáltam a helyzetet, hogy egy ágyban alszok valakivel (igaz utána csukhattam is vissza, mert a redőnyön átszűrődő fény majd kiégette a retinám). Miután valamennyire megszoktam a fényt  odafordultam a mellettem békésen szuszogó felé, de majdnem felsikítottam, mikor Kook félmeztelen lényét megpillantottam.

Hason feküdt és a paplan csak a meztelen hátát engedtette látni (ami amúgy baromira izmos volt). Reméltem, hogy csak addig nincs rajta ruha, de mikor rájöttem gondolatom jelentőségére, gyorsan néztem rá testemre. Megnyugodva fújtam ki a levegőmet, mikor megpillantottam a fehérneműimet magamon.

Igaz, hogy így is félmeztelen voltam, de legalább nem teljesen, ami adott némi reményt, miszerint nem tettük meg azt amit nem szabadott volna.
Legalább is nagyon reméltem.

Óvatosan emeltem le magamról Kook kezét, majd tettem egy párnát magam helyére, hogy ne hiányoljon és ébredjen fel amiatt. Amilyen halkan csak lehetett slisszoltam ki a szobából ügyelve arra, hogy egy-egy megszédülésemnél se verjem le valamelyik dísztárgyunkat és persze a hasogató fejemet is beleszámolva a tempómba. Szerencsémre nem rég mostam ki pár ruhámat, így fel tudtam venni valamit, hogy az takarja a testemet.

A lépcsőn leérve elakadt a szavam. Minden szinte szétdobálva, összetörve, leesve hevert valahol a nappaliban és az előszobában. Halványan kezdett derengeni, hogy mi okozhatta azt a hurrikánt, ami valószínűleg ezeknek a kiváltó oka volt, de még csak nem is akartam gondolni rá, így inkább elhessegettem és gyorsan feltakarítottam.

A konyhába vezetett azután az utam és ott egy fejfájás csillapító után elkezdtem agyalni. Az már beugrott, hogy rendeltem egy koktélt, de kétlem, hogy amiatt ugrott ki minden egyes dolog az emlékezetemből. Mivel a fejfájáscsillapító még nem hatott így a nagy gondolkozásnak köszönhetően csak még jobban megfájdult a fejem, szóval inkább hagytam és neki láttam valami ehetőt csinálni mire Kook felébred. Már előre kikészítettem neki egy gyógyszert és egy pohár vizet, s hozzá láttam a reggelihez. Mit ne mondjak nagyon nehezen ment. Nem elég, hogy még mindig szédültem és a fejem is hasogatott, de minden egyes újabb ételnek az illatánál hányingerem lett, így a végén már egy vödör is ott hevert a lábamnál készenlétben.

Még soha sem voltam buliban, abból adódóan még soha sem voltam részeg, s pont ezért fogalmam sem volt, hogy ilyenkor milyen eljárások kellenének (értsd mit kéne enni). Egyszerűen csináltam két omlettet és pirítóst, majd reménykedtem benne, hogy nem fogja egyikőnk sem kihányni.

Épp egy ilyen fajta öklendezésen mentem volna végig, mikor nyöszörgő hangokat hallottam a lépcső felől. Odakaptam, valószínűleg sápadt tekintetemet és szembe találtam magam egy szintúgy ramatyállapotban levő Jeon Jungkookal. Mondjuk a teste (amire még csak véletlenül sem vett volna föl egy pólót legalább) annál jobban nézett ki. Nem tudtam egyszerűen elvenni a szememet izmos hasfaláról, ami szinte hívogatott, hogy érintsem meg.

Gyorsan megráztam a fejemet, hogy kirepüljenek onnan a buta gondolatok, de nem kellett volna, mert sziszegve kellett odakapnom a szúró fájdalom miatt.

-Jó reggelt. -motyogta másnaposan Kook és csoszogott a konyhapulthoz.

-Ott a gyógyszered. -mondtam neki erőtlenül, majd inkább folytattam a terítést.