BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

19. Rész - Bunny

Jungkook POV.:

Idegesen siettem el Seotól, hogy a Hyungom kérésére... vagyis inkább parancsára otthon legyek minél hamarabb. Nem akartam találkozni vele, mert egy hónapja már furcsán viselkedett és ez borzalmasan rosszelőérzetet keltett bennem.

Amilyen gyorsan csak lehetett sétáltam az utcákon, de a fejemben minduntalan a bátyám dühös hangja járt. Féltem tőle, hisz mégha alacsonyabb is volt nálam a jobb és bal horga halálos volt és mindig mikor ilyen "állapotban" hívott fel, akkor mikor hazaértem nem fogadott valami jó dolog.

Mire megláttam házunkat testem egy apró félelemhullám járta át, de megemberelve magamat inkább bementem, mintsem kint álldogáljak mint egy hisztis cicababa.

Ujjaim gyorsan forgatták a kulcsot és a zár nem sokkal később jelezte is egy kattanással, hogy az ajtó kinyílt. Bedugva a fejemet rajta néztem körül, de mivel nem láttam semmit ezért az egyik lábamat is beljebb tettem.

-Hyung? -kérdeztem össze-vissza kapkodva a tekintetemet, de semmi. Lassan lépkedtem inkább beljebb miután becsuktam magam mögött az ajtót.

-Hyung?! -mondtam hangosabban, de megint semmi. Egy lassú még is gyorsabb tempóban kukkantottam be a konyhába.

-Hyung!? -kérdeztem egyre kétségbeesetten. Az utolsó hely a szobája és a nappali lehetett, így ami közelebb volt azt vettem célba. Lassan rajzolódott ki arcom előtt a nappali ajtófélfája, majd a kanapé és végül a fotelben ülő személy.

-S... Suga Hyung?! -kérdeztem és szinte már reszkettem belülről.

-Kölyök.... Ki az új kis ribid? -kérdezte gúnyosan mosolyogva.

-Mi...milyen rib... Kiről beszélsz? -kérdeztem a mentazöldhajú bátyámat, aki erre lángoló tekintettel nézett a szemembe és lassan felált.

-Legalább ne tettesd, hogy nem tudod kiről beszélek. -sziszegte és egyre közelebb sétált, aminek következtében nekem is hátrálnom kellett.

-Ha... ha Seo-ról beszélsz ő nem...

-Rib@nc? Dehogy nem. Mióta vagy te ennyire jókisfiú? Szégyent hozol rám és megdöntöd a Jeonok hírnevét te kis kígyó. -mondta és már a képembe lihegett szinte. Arcom megkeményedett és a kezemet is muszáj volt ökölbe szorítanom, nehogy fejbe vágjam.

-Seo jó ember. Nem ismered. -mondtam és igyekeztem nem kiabálni vele még véletlen sem.

-Hallod magad? Mikor lettél ilyen nyálas?! Ez is amiatt a kur... -köpködte felém a szavakat, de mielőtt még kimondhatta volna húztam be neki.

-Ne merj így beszélni róla. -morogtam és már készültem fel az újabb ütésre mikor hirtelen belerúgott a lábamba és a vállamnál megmarkolva vágott neki a falnak.