BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

29. Rész - Vége?

-Kislányom! -rontott be az ajtón anyukám, meglepően aggódó ábrázattal. Apukám mögötte cammogott be, de neki is aggódás tükröződött a szemeiben. Nem szólaltam inkább meg, hanem mint Kooknál úgy náluk is a paplant kezdtem el gyűrögetni.

-Jól vagy Kicsim? -kérdezte, majd közel jött hozzám és rá akarta tenni a kezét a fejemre, mire inkább elhúzódtam.

-Mi ez a hirtelen aggódás miattam? -kérdeztem gyanúsan méregetve az előttem álló nőt.

-Mi az, hogy hirtelen aggódás? Elütött egy kocsi! -mondta kicsit kiakadva és rámutatva az általam talán már túlságosan is ismert tényre.

-Épphogy koccantam. -mondtam, magamban legyintve a dolgokra.
-Igazából összeestem az úton és amiatt kerültem ide. -vontam vállat.

-De miért esnél össze az úttest közepén. Ez nem logikus. -ült le a székre, ami az ágyam mellett volt.

Nagyot sóhajtottam. Megfogadtam magamban, hogy nem csinálok családi balhét ismét, de szinte rákényszerítenek.

-Szerintem igen is logikus a dolog. Nektek is az lenne, ha ismernétek vagy figyelnétek rám. -mondtam.

-Ezt meg hogy értsem? -kérdezte felvont szemöldökkel.

-Úgy, kérlek, hogyha figyeltél az orvosra akkor tudnod kéne, hogy majdnem anorexiás vagyok. Ez miért van? Fogalmad sincs mivel bármikor felhívtalak te letetted a telefont azzal, hogy megbeszélésed lesz. Már több mint egy hete nem ettem minimum és ezért elájultam. Nem tudod a nemevésem okát, nem tudod, hogy miért éreztem magam rosszul, nem tudod miért néztem ki úgy mint egy zombi és azt sem tudod, hogy úgy néztem ki, mivel soha sem figyeltél rám. -mondtam és habár még tudtam volna egy halom dolgot inkább itt megálltam, mivel nem akartam véget vetni az amúgy jó hangulatomnak.

-Ki... kicsim... de miért nem mondtad ezt el nekünk? -kérdezte szomorúan anyám.

-Hát komolyan nem vagytok képesek felfogni? SOHA nem vagytok itthon és SOHA nem hallgattok meg, hanem felpofoztok inkább. -csattantam fel, amit lehet nem kellett volna, mivel egy kicsit elkezdtem szédülni.

-Annyira sajnálom. -kezdett el könnyezni a nő.
-De! Ezen még tudunk változtatni! -villanyozódott fel a tekintete.
-Kaptunk egy külföldi állást. Két hét múlva már repülnénk is és ha ott leszünk többet lehetnénk együtt. -mondta, majd az apukám kezére simította a kezét és mosolyogva nézett fel rá.
-Megismerjük ismét a lányunkat. -fordult felém büszkén.

-Nem. -mondtam, mire lefagyott az arcáról a mosoly.

-Hogy mi? Mi az hogy nem? -kérdezte kicsit erősebben.

-Jungkook! Gyere be picit! -kiabáltam ki amilyen hangosan tudtam és ismét feléjük fordultam. A srác kinyitotta az ajtót, majd lazán besétált a szobába és arra az oldalamra állt, ahol nem anyuék voltak.

-Jó napot. -köszönt azért illedelmesen miközben óvatosan összefűzte az ujjainkat úgy hogy a szüleink ne lássák. Mosolyogva néztem le egy pillanatra hisz így már volt elég erőm a következőkhöz.

-Emiatt nem jössz velünk? -kérdezte undorodva Jungkookra nézve apukám. Persze, hogy a legjobbkor kell neki is közbe avatkoznia.

-Nem. Nem miatta nem megyek. Ha rémlene, amit kétlek, már tizennyolc vagyok, ami annyit tesz, hogy felnőtt. Ellentétben az állításotokkal miszerint fekete folt vagyok és úgy kéne güriznem mint nektek én igen is dolgoztam. -mondtam, mire mindenkinek döbbenet volt leírható az arcáról. Még Kooknak is.

-Egy nagyon jól kereső állásom van és dolgoztam már annyi ideje, hogy legyen elég pénzem elmenni otthonról. Sajnálom anya, de az "újra megismerjük a lányunkat projekt" törölve van. -vontam vállat, habár egyáltalán nem bántam. Kicsit késő tíz évnyi kihagyással bepótolni mindent.

-Te... hálátlan! -pattant fel a székből mire Jungkook ott is termett és elállta az utat, nehogy meg tudjon ütni a nő.

-Ne értsétek félre, már nem haragszom. Viszonylag sűrűn foglak titeket látogatni... talán annyi időre mint ti tettétek. -mondtam, de a heves dolgok miatt ismételten szédülni kezdtem, amit Jungkook észre is vett.

-Jól vagy baba? -kérdezte aggódva miközben a kezeivel anyát igyekezett távol tartani tőlem.

-Pe... persze... csak ... küld ki őket. -kezdett el forogni a világ, amit nagyon nem akartam.

-Elnézést kérek, de menjenek ki kérem. A lányuk rosszul lett maguk miatt. -kezdte el kitolni őket az ajtón.

-Mi a francot képzelsz te kis mitugrász. Tudod te kik vagyunk? -kérdezte apum kiakadva.

-Valakik akik veszélyeztetik a szerelmem lelki és fizikai épséget meg azt, hogy mihamarabb felépüljön. -mondta, de a szüleim semmit sem tudtak válaszolni. Beletörődtek abba, hogy már mindenhez túl késő van. Én megbocsájtok nekik tényleg.

Lassan tűntek el az ajtóban, majd Jungkook figyelmesen bezárta azt és egy féloldalas mosollyal felém fordult.

-Elrontalak baba. -lépdelt lassan felém.

-Hm... csak egy picit. -hümmögtem és haraptam be az ajkaimat. Valószínűleg a szüleimmel való, ilyen nemű beszédre gondolt és arra, hogy nem hunyászkodtam meg.

-Rossz hatással vagyok rád. -mászott fel az ágyra, mire csak felkuncogtam.

Ne kérdezze senki sem, hogy mi lett hirtelen velünk. Lehet tényleg elrontott mivel a régi, zavart, komoly Seoból egy olyan Seo lett, aki mégha pár perce is van barátja már szét akarja csókolni annak ajkait.

Lassú puszit nyomott az ajkaimra Kook, majd simán befeküdt mellém.
Míg én háton feküdtem addig ő a baloldalamon támaszkodott a könyökén és nézett le rám.

-Tényleg van arra pénzed, hogy elköltözz? -kérdezte a hajamat piszkálva.

-Van. Még több is. -gondolkodtam el a plafont szemlélve.

-Azért majd meglátogathatlak néha? -kérdezte egy puszit nyomva az arcomra.

-Persze. -mosolyogtam rá szélesen.

Akkor még nem is sejtettük, hogy abból a "néha"-ból sokkal több is lesz.
Mondjuk az, hogy odaköltözik és összeházasodunk.

🔰
Ayo Kookies!
Itt van az ucsó rész😊
Azaz még hozok egy Epilógust🙆
Szerintetek rossz lett ez a rész/összecsaptam?
Köszönöm mindenkinek, hogy olvasták ezt a könyvemet💗
Köszönöm mindenkinek, hogy kommeteltek folyamatosan💗
Köszönöm mindenkinek, hogy vote-oltak💗
Nagyszerű olvasóim vannak és egy élmény volt NEKTEK könyvet írni.
Továbbá ez az első könyve amit be tudtam fejezni🙆
❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

A kérdéseiteket várom privátban vagy kommentben is💗💓

Puszi:Sunny🌸