Elhagyottan

32.

E.

Az ég sötétkékségéből arra következtettem, hogy maximum úgy két órát aludhattam, de így sem éreztem magam túl kipihentnek. A lehető legóvatosabban kikászálódtam Norbi karjai közül és a fürdő felé vettem az irányt.

Megnyitva a csapot átmostam az arcomat, hátha egy kicsit felfrissülök, de a várt hatás elmaradt. Megmostam a fogamat, majd a szám kiöblítése után feltűnt, hogy kiszáradt a torkom, ezért a vízhez hajolva hatalmas, hideg kortyokkal ajándékoztam meg saját magamat.

Végül úgy döntöttem, hogy még nem fekszem vissza, inkább kiosontam az erkélyre és figyeltem az egyre csendesedő tájat. Nem igazán zavartattam magam amiatt, hogy a szél csípős, én pedig egy szál pizsamában vagyok. Élveztem az esti hűvös levegőt.

Nem voltam ott sok ideje, mikor hátulról egy pokróc lett rám terítve, amit kizárásos alapon Norbi hozott ki. Átvetette a karjait a vállamon és egy puszit nyomott a fejemre.

- Szia - suttogtam neki, megsimítva az arcát.

- Nem jössz be? Meg fogsz fázni - mondta rekedtes hangon, amitől meleg borzongás futott végig a hátamon.

- Mindjárt. De te nyugodtan aludj csak tovább - feleltem, miközben az ujjaimat rákulcsoltam az övéire.

- Nélküled úgy sem tudnék - nevetett fel.

- 17 évig nélkülem aludtál, szerintem menni fog - döntöttem rá a fejem alkarjára. 

- 17 évig rosszul aludtam - válaszolta komolyan.

Zavarodottan szembe fordultam vele, az arcát fürkésztem. Teljesen úgy nézett ki, mint egy elveszett kisfiú. A szemei minden álarcot levetve megteltek könnyel, amiknek habár utat nem eresztett, ott csillogtak a szemében. A hüvelykujjammal gyengéden megcirógattam az arcélét, amitől lehunyta a szemét, majd minden szeretetemet és támogatásomat belesűrítve, lassan megcsókoltam. Még sosem csókolóztunk ennyire óvatosan. Minden érintésemmel, minden simogatásommal el akartam venni a hirtelen előtörő fájdalmát, amit egészen idáig elrejtett előlem. Ha egy pillanatra muszáj is volt elválasztanom az ajkainkat egymástól, azonnal újra rájuk tapasztottam az enyéimet. 

Átölelve Norbi nyakát, befelé kezdtem tolni, ahol lassú léptékkel fokozatosan az ágy felé vezettem magunkat. Ott leültettem, ügyelve arra, hogy a csókunk továbbra se szakadjon meg. Megtámasztotta magát a kezeivel, én pedig lassan leereszkedtem az ölébe. Próbáltam minél közelebb húzni magamhoz, minél jobban ölelni és vigyázni rá. Hozzábújtam, ahol csak tudtam. A testünk egymáshoz simult, amitől ismeretlen bizsergés kerített hatalmába, de nem hagytam, hogy a saját élvezetem elvegye a figyelmemet Norbi jóllétéről. A szám már zsibbadt, ezért gyengén elhúzódtam tőle, és az arcát hintettem be számtalan puha csókkal. A tarkóját fél kezemmel, lusta mozdulatokkal cirógattam, míg másikkal a vállának csupasz területét fedeztem fel. Minden mozzanatommal arra ügyeltem, hogy az előttem szétesni készülő fiúnak jó érzés legyen. 

Ajkaimmal lejjebb jutva a nyakát kezdtem csókolgatni, amitől hátravetette a fejét és megszorította az gyűrött lepedőt. Egy idő után néhány csók erejéig visszatértem a szájára, majd újra lent, a mellkasán hagytam apró puszikat. 

Norbi mozdulatlanul hagyta, hogy minden létező bőrfelületét megbélyegezzem a csókjaimmal, néha fel-felmordulva. Egy kicsit fészkelődnöm kellett, mert a combjaim között már a levegő helyett azt kezdtem el érezni, hogy tényleg sikerül elterelnem a gondolatait, amik a szokatlanul intim helyzetünknek köszönhetően keményedéshez vezették a fiút. 

Mindenek ellenére csak egy fél másodpercre akadtam meg, de folytattam az eddigi tevékenységemet. 

- Emma, teljesen megőrülök érted - morogta Norbi, majd megelégelve azt, hogy csak én érintem őt, fordított a helyzetünkön, így én már az ágyon elterülve, felettem a perzselő tekintetű fiúval feküdtem, szapora levegővételeinkkel megtelítve a szobát. 

Norbi az eddigi törékeny érintéseket meghazudtolva, újfajta vadsággal támadt a számra, kezeivel hevesen cikázva a testem minden területén. Kicsit megijedtem ettől a sebességtől, de nem hagyhattam, hogy bármivel visszataszítsam az előbbi hangulatába, ezért nem állítottam le. Próbáltam felvenni a tempót, és ugyanolyan energiával harcba szállni az ajkaival. Megszorítottam a tarkójára nőtt göndör tincseket, amitől szaggatottan belesóhajtott a számba. Feltűrte a felsőmet a mellem vonaláig, ahol végigsúrolta a bőrömet alsó ajkával, lentről felfelé haladva. A testem megfeszült. Erősen rámarkoltam a hajára, mert félő volt, hogy minden egyes érintés hatására elgyengülök és átugorva minden korlátomat, engedek neki mindent.

Halk sóhajokkal élveztem az összes ismeretlen érzést, amit a mellettem támaszkodó fiú hozott ki belőlem. Egy hirtelen mozdulattal felült, engem újra az ölébe varázsolva, ezzel arra kényszerítve, hogy minden moccanásomra újra és újra megérezzem a merevedését. A levegő a tüdőmben rekedt, nem voltam képes gondolkodni, teljesen elvörösödtem. Zavaromat leplezve Norbi vállába temettem a fejemet, míg ő csak megállás nélkül simogatott. Az arcomat. A nyakamat. A vállamat. A karomat. Az ujjaimat. A hátamat. Az oldalamat. A hasamat. A melleimet. A combomat. A hajamat. Mindenemet.

Végül a helyzethez mérten a lehető leghatározottabban felemeltem a fejemet, egy hosszas csókot nyomtam a szájára, amit már éppen készült elmélyíteni, mikor elszakadtam tőle.

- Norbi, le kéne állnunk - néztem a szemébe jelentőségteljesen. Az eddig elsötétült tekintete kitisztult és lassan felfogta az előbb kimondott szavaimat. 

- Jézus, Emm', bocsi, nem akartam túl messzire menni, csak elvesztettem a fejemet, és...

- Semmi baj - vágtam bele a szavába, sokkal felszabadultabban és lazán nevetve. - Szeretlek - nyomtam még egy puszit a szájára.

- Imádom, amikor ezt mondod - mosolygott rám. - De szerintem jobb lenne, ha most kiszállnál az ölemből, mert tényleg nagyon kéne egy hideg zuhany.

A vér újra az arcomba tódult, ezért inkább szótlanul lekászálódtam az ágyról, ügyelve arra, hogy semmilyen érzékeny ponton ne érintkezzek Norbival, ami miatt édesen kinevetett. Mielőtt elsietett volna, egy gyors csókot lopott, miközben azt suttogta, hogy köszönöm.