Elhagyottan

34.

N.

Ahogy beértem a szobába, Emma felém fordult, és csibész mosollyal az arcán farkasszemet nézett velem. 

- Szóval az előbbi gyenge próbálkozás volt? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mire bólintott.

Megszakítottam a közöttünk lévő távolságot; megfogtam a kezét, hogy magamhoz húzzam, majd a falnak szegezve megtámaszkodtam mellette és ráhajoltam a szájára. Be akartam bizonyítani, hogy a módszereim igenis hatásosak. Szinte már nekem is kínzó lassúsággal csókoltam meg és mozgattam az ajkaim, de nem akartam kiesni a szerepből. Minden csókot egy újabb helyen hagytam ott. Eljátszadoztam a szájával, majd a nyakával, a vállával, egészen a felsője vonaláig apró puszikat hintettem a bőrére, néha visszatérve az ajkaira, és vártam, hogy feladja a makacsságát. 

A következő alkalommal, mikor újra, már hevesebben támadtam le a száját, Emma felsóhajtott. Elmosolyodtam, mert innen már egyértelmű volt, hogy nyerésre állok. Egy gyors mozdulattal felkaptam, ő pedig automatikusan rákulcsolta a lábait a csípőmre és megkapaszkodott a felsőmben. Elindultam az ágy felé, ahol lassan leeresztettem, és fél kézzel mellé könyökölve fölé hajoltam. Nem mozdultam tovább, fél centire Emm' arcától megálltam, várva, hogy mit reagál. Habár nem csinált semmit, magamon éreztem minden lélegzetét, ami egyértelműen arról árulkodott, hogy nagyon is élvezi, amit csinálok. Egy picikét elfordítottam a fejem, így éppen csak súrolva az alattam fekvő lány száját, de ezzel elértem, hogy végül megadja magát, ugyanis olyan hévvel húzott le magához és csapott le az ajkaimra, hogy még az egyensúlyomat is majdnem elvesztettem. 

- Látom, mennyire béna is vagyok valójában - suttogtam, miután egy levegővétel erejéig el kellett válnunk egymástól.

- Csak fogd be - forgatta meg a szemét mosolyogva, majd újra megcsókolt. Boldogan viszonoztam a gesztust. 

Percekkel később még mindig ugyanolyan túlfűtött állapotban folytattuk a csókcsatánkat, már szinte zsibbadt a szám, de egyre jobban belelendültem, és egyre jobban nőtt bennem a vágy, hogy minden eddiginél többet kaphassak Emmából. 

Egy pillanat alatt elszakadtam a szájától, hogy újra nekieshessek a nyakának. Ezúttal sokkal gyorsabban, mint néhány perccel ezelőtt. Minden apró szegletét meg akartam ismerni. A csókjaim megállás nélkül Em bőrén végezték, miközben másik oldalt a kezét kerestem. Összekulcsoltam az ujjainkat, és a feje mellett kitámasztottam magam.

A számmal folyamatosan lejjebb barangoltam, amit halk, szaggatott sóhajok kísértek, ezzel is biztatva. A póló ujját arrébb húztam, hogy jobban elérjem a sima bőrfelületet, majd a válla után a mellkasán hagytam nedves nyomokat. Éreztem, hogy Emma megszorítja a kezemet, ezért az arcára emeltem a tekintetemet, de lehunyt szemekkel feküdt, teljesen szótlanul, kivörösödve. Tudtam, hogy mennyire mehetek messzire, ezt jelezve pedig az arcára is nyomtam egy gyors puszit, mielőtt megfogtam volna a felső szegletét, és feljebb húztam volna, hogy a hasához is hozzáférjek. Néhány lassú csók elszórása után eszembe jutott, hogy hogyan is lyukadtunk ki idáig, ami miatt elvigyorodtam. Ahogyan a kifújt levegőm csiklandós területeket ért el, Emm' újra felnevetett, ami most még édesebben festett. Teljesen szétszedett, összekócolt hajjal, rózsás arccal és csillogó, csaknem csukott szemekkel villantotta felém a fogsorát. Én pedig természetesen nem tudtam betelni a látványától.

- Annyira imádlak - feküdtem le mellé, miközben még mindig nevetgélt. Rám vezette a tekintetét, és a nyakamba csimpaszkodott. 

- Tudom - motyogta a mellkasomba. 

- Tudod, mit szeretek még?

- Mondd.

- A palacsintát - vigyorodtam el, mire felkapta a fejét.

- Most komolyan? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel, hatalmas ívben felfelé görbülő szájjal.

- Teljesen komolyan - bólintottam.

- Te állat - csapott a mellkasomra, majd egy puszit nyomott az orromra, és felpattant.

Elröhögtem magam, de örömmel nyugtáztam magamban, hogy Emma a konyhába ment, és komolyan újra nekiáll palacsintát sütni. Kétségtelen, hogy kívánni sem kívánhatnék nála jobb dolgot az életemben. 

Egy kisebb időre még megengedtem magamnak, hogy nézzem, ahogy összevissza forgolódik, de utána bementem a mosdóba, hogy egy kicsit felfrissítsem magam. Leöblítettem az arcomat, és teletöltöttem egy poharat hideg vízzel, majd a hátamat a falnak támasztva néztem tovább a barátnőmet.

Éppen a szekrényben lévő tányérokért csimpaszkodott felfelé, mikor megittam a poharam tartalmát. Annyira aranyos volt, hogy majdnem elnevettem magam, de sikeresen elfojtottam és csak magam elé vigyorogtam, mint valami idióta. 

- Mi az? - kérdezte, mikor rám nézett, és még mindig ugyanolyan hülye mosollyal a képemen álltam.

- Semmi, csak néztelek - vontam meg a vállamat.

Erre ráncba szaladt a homloka, mert elgondolkodott, hogy min virulhatok ennyire, majd mikor leesett neki, fél kezével a tányéron lévő palacsintával egyensúlyozva felém jött, és a másikkal a vállamba bokszolt. 

- Hé - nevettem fel a fájó ponthoz nyúlva.

- Megérdemelted - húzta fel az orrát. - Bunkó.

Egyáltalán nem vettem komolyan a szavait, inkább az egyik tányért kikaptam a kezéből, és átkaroltam a derekát. A kanapéhoz érve levágtuk magunkat, és egy random gombot megnyomva a távirányítón bekapcsoltam a tévét, hogy legyen valami háttérzaj. Beleharaptam a világ legjobban kinéző reggelijébe, és boldogan döntöttem hátra a fejemet, élvezve az ízeket.

- Emm', te vagy a legjobb. Esküszöm. - mondtam teli szájjal, amin felnevetett.