A Szívtolvaj

Szökés

Az állat ahelyett, hogy rám ugrott volna csak végig szimatolt. A rémületem lassan elpárolgott és felnéztem a nagymacskára. Legalább akkora volt, hogy meg tudtam volna lovagolni. Az szintén érdeklődve figyelt, de meg se próbált szétszaggatni. Valahogy feltornáztam magam ülő helyzetbe. Ekkor kíváncsian a hátam mögé sétált és fogával elszakította a kötelet. Azt hiszem most voltam a legmeglepettebb, mióta itt voltam. Talán köze lehetett annak hozzá, hogy jóban voltam a többi állattal is. Talán ragadt rám is egy kevés varázslat. A kötelet ott hagytam a földön és kinyújtottam a kezem az állat felé, melyhez odadörgölőzött.

-Úgy néz ki mi jó barátok leszünk. De kéne valami név... Talán mit szólsz a Zerinhez.

Az oroszlán erre csak prüszkölt egyet én meg felnevettem.

-Ezt igennek veszem.

Ezután gondolkoztam mit tegyek. Talán, ha jön az őr megnézni Zerin mit hagyott, vagy, hogy hozzon más foglyot kiszabadulhatok. A gond csak az volt, hogy nem tudtam mennyit kell várnom. Így nekidőltem a tömlöc legsötétebb falának és vártam.

Xander

Kétségbeestem. Teljesen. Sky eltűnt. Visszatértem a kastélyba, ahol Arner már várt. Talán ő is figyelmeztetni akart. Phexidest se találtam sehol.

-Arner! Kérlek mutasd meg mi történt! -mondtam neki és meglepetésemre oda is sétált hozzám. Kezemet bundájába fúrtam. Láttam mindent. Még azt is ahogy Phexides felugrott, hogy elkapja a madarat, amin Sky és Tusdar ült. Majd lezuhant.

-Mutasd merre van. -mondtam Phexidesre utalva. Ő neki is iramodott és kis idő múlva meg is találtuk. Elég nagyot zuhant szegény és az oldalán feküdt.

-Hé pajtás, semmi gond. -mondtam, mire ő felnyögött és rám nézett. -Nem lesz semmi baj. -suttogtam és végig simítottam az oldalát. Belső sérülései most szépen begyógyultak. Lassan fel is állt és hozzám dörgölőzött. Egy aranyszínű toll volt a szájában. -Menjetek a kastélyba és várjatok ott. Én a Nap Birodalomba megyek.

Sky

Néhány óra telt el. Majd le is jött egy őr és benyitott a tömlöcbe. Zerin egyből leterítette és az őr beverte a fejét. A vadállat tovább is ment volna, de rászóltam.

-Ne! Hagyd! -mondtam és felmásztam a hátára. -Inkább vigyél ki innen.

Zerin meg is indult. Pontosan tudta hol van a kijárat. A legtöbb katona ijedten kiáltott fel mikor meglátott és sokan utánunk is eredtek. De nem értek utol. Egyszer csak a nap már rám tűzött. Szinte égetett. Felpillantottam és magam előtt egy kaput láttam. Egyenesen afelé tartottunk. Lenéztem Zerinre. Ő céltudatosan futott tovább, én meg rábíztam a dolgot.

Amikor újra felemeltem a fejem, már a sötét erdőben futott velem Zerin. Átöleltem a nyakát.

-Köszönöm. -suttogtam a bundájába.

Ő egy kisebbet mordult és felnéztem. A kastély ajtajában álltunk. Épp Phexides és Arner közeledett felénk vicsorogva. Gyorsan leugrottam Zerinről.

-Semmi gond! Ne bántsátok! -nyújtottam ki a kezem feléjük. Ők nem hagyták abba a vicsorgást.

-Azt mondtam elég legyen! -kiáltottam rájuk, mire mindketten leültek. Úgy néztek rám, mint aki megőrült. Bár furcs volt a reakciójuk tartoztam Zerinnek ennyivel. Phex és Arner eltűnt. Ahogy beléptem a kastélyba Annievel találtam szembe magam.

-Sky! Te hogy kerülsz ide?

-Mondjuk azt, hogy volt egy kis kalandom. Xander hol van?

-Ön után indult, de úgy hiszem nemsoká visszatér.