Sky East gyűlöli a szerelmet. Épp amikor átesik egy szakításon, egy idegen megmenti, ezzel egy másik világba taszítva őt. Ő a Szívtolvaj. De vajon Sky szívét is képes lesz elrabolni?
"A szerelemben egy kicsit önzőnek kell lenni."
Eddigi legjobb he...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Amikor visszatértünk, Xandernek mindent elmeséltem. Kivéve hogy tudom, hogy Tusdar is szívtolvaj. Viszont azzal is tisztában voltam, hogy el kell mondanom, akár tudja, akár nem.
De képtelen voltam tiszta fejjel gondolkodni. Az emlékkő a kezemben pihent. Vajon miért volt olyan fontos Esresának, hogy lássam az emlékeimet, mikor úgy döntöttem nem érdekel mi volt? De igazából a szívem mélyén tudtam, hogy félek olyasmit tudok meg, ami nem tetszene. Mély levegő...
-Tsaran lethodar!
Rengeteg emlék rontott be az elmém mélyére. A szüleim, ahogy játszottunk apámmal és Alfarason lovagoltatott. Xander, ahogy nyúztam, hogy találjon ki valami értelmesebb játékot a bújócskán kívül. Tusdar.. Ahogy figyelt mindent. Majd Eleonor.
A kertben álltam, épp próbáltam a virágokat lefesteni. Ő odalépett hozzám.
-Gyönyörű lett.
-Köszönöm. -feleltem.
-Sky szeretnék adni neked valamit. Valamit, ami nagyon fontos. Ami most történik, egy nap majd emlékként tér vissza hozzád.
Akkor nem értettem ez mit jelentett. De most megértettem.
-Csak azt kérem ne kérdezz semmit. A maga idejében, mindent meg fogsz tudni. Ebbe a kőbe zártam az ajándékod. Ez olyan erő mely hatalmas és veszélyes, de te csak igen keveset tudsz belőle használni. Viszont az, akivel megosztod a szíved tudni fogja. -mondta és a kezembe zárta a követ.
-De mi ez?
-A csillagok ereje. Te leszel a fény a nappalban és az éjszakában. Te adod az erőt mindkettőnek. De vigyáznod kell, nehogy rossz kezekbe kerüljön. Ha felnyitod a pecsétet az erő a tiéd lesz. Ez nem kérés dolga, ha egy nap gyűlölnéd. Ez a sorsod, melyet nem választhatsz.
A kő nagyot koppant a csendben és visszahozott a jelenbe. Döbbenten vettem a kezembe újra a követ, mely még mindig izzott. Úgy éreztem az emlékben, mintha figyeltek volna. Talán, Tusdar is tudja már ezt. Két kezembe zártam a követ, mire az emlék folytatódott. Borzasztó sötét volt. Esresa pedig jóval fiatalabb, mint most, egész pöttöm lánykaként ült éjfekete lován.
-Kapjátok el őket! A lány fontos számunkra! -ez Tusdar hangja volt.
A tűzmadarak felénk lendültek. De Esresa gyorsabb volt. Megmentett minket.
A kőből kihunyt a fény.
-De miért én? -suttogtam magam elé.
"Ez a sorsod."
Talán Esresa tudta, hogy ez fog történni. Bíznom kellett benne és így eggyel több dolog volt, amit el kellett mondanom Xandernek. De most nem voltam rá képes. Fáradtnak éreztem magam. És nemsoká el is nyomott az álom.
Egy virágos réten voltam. Tusdar felém sietett.
-Hallom valaki új erőre tett szert!
-Semmi közöd hozzá! -fordultam felé, de hangom kissé elgyengült a végére.
