Fájó emlékek

292 26 3
                                    


-Nem lehet, hogy

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

-Nem lehet, hogy.. csak baleset történt? -suttogtam egy kis idő után megtörve a csöndet. Nem mintha bárki is hallott volna.

Akkor elengedte a derekam és felült, hogy a szemembe nézzen.

-Nem hiszel nekem, igaz?

-De igen!

Elfordította az arcát, de a bánat nem tűnt el. Megemeltem a kezem, ami egy pillanatra megállt a levegőben. Be akartam bizonyítani, hogy hiszek neki. És tudni akartam mi történt, hogy segíthessek, és hogy soha többé ne lássam így az arcát. Mindez egy szempillantás alatt futott végig a fejemben. Kezemmel megérintettem az arcát, ami meglepte. Rám emelte a tekintetét.

-Hiszek neked. -mondtam és így is gondoltam.

Ekkor mintha felismerés suhant volna át az arcán. És tudtam miért. Én is arra gondoltam.

-Nem akarom megmutatni. -mondta és levette a kezemet az arcáról.

-Miért nem? -kérdeztem.

-Mert nem úgy látnád, ahogy a szüleimet láttad. Akkor a saját szemeddel az én emlékeimet láttad, de nem érezted azt amit ők. Mert másokról szólt. Ha viszont tényleg hiszel nekem, akkor nem úgy fogod megtapasztalni. Át fogod élni. És nem akarom.

-De én igen. Segíteni akarok. -mondtam és nem vártam a válaszára.

Homloka az enyémhez simult. A szédülés elkezdődött, de nem ért véget. Mert én látni akartam. De ő még küzdött.

-Kérlek. -suttogtam.

Hirtelen hőség csapott meg. A tűz felnyársalta a tüdőmet és alig kaptam levegőt. Kezemet a számra tapasztottam, de az nem volt jobb. Itt álltam a kastélyban, de mégis minden más volt. A falakat bevilágították a lángok. Csak álltam, majd tekintetem az ágy felé siklott.

-Anya! -hagyta el számat a kiáltás. Mintha én lettem volna Xander.

Láttam Tusdar szőke haját és pillantását. Majd ahogy kivetette magát az ablakon. Eleonor nem kelt fel, nem is próbált menekülni. Akkor keresni kezdtem az okát. Közelebb akartam menni, de a lángok perzselték a bőrömet. Oldalából egy tőr állt ki és úgy ismertem fel mintha csak Xander tette volna. Az Tusdarhoz tartozott. Akkor beszakadt a tető és felkiáltottam. Majd minden sötét lett.

A következő pillanatban újra a sötétkék szempár ragyogott rám. Gyorsan és mélyeket lélegeztem ahogy ő is. Fogalmam sem volt mit mondjak. Odakint zuhogni kezdett az eső. Majd egy villám is átcikázott az égen hatalmas dörrenést hagyva maga után.

-Apám legyőzte a Nap királyt. De én nem mondtam semmit. Mindenki azt hitte baleset történt. Csak én tudtam az igazat. Azután az apánk felosztotta a két Birodalmat. De Tusdar mindkettőt meg akarta szerezni. Apám támadás áldozata lett mikor vadászni ment. Később, mikor találkoztam az öcsémmel, utalásokat is tett. Én pedig tudtam, hogy ő tette. Fel akart dühíteni, de tisztában voltam vele, csak azért teszi, hogy megalázzon a nép előtt. Az én népem is fél tőle. Megvetnek és félnek, mert a bátyja vagyok. És mert nem tudom megvédeni őket.

A SzívtolvajDonde viven las historias. Descúbrelo ahora