Sky East gyűlöli a szerelmet. Épp amikor átesik egy szakításon, egy idegen megmenti, ezzel egy másik világba taszítva őt. Ő a Szívtolvaj. De vajon Sky szívét is képes lesz elrabolni?
"A szerelemben egy kicsit önzőnek kell lenni."
Eddigi legjobb he...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sky
Az ébresztő hangos rikácsolására ébredtem. Gyorsan lenyomtam. A szobámban túl világos volt, a fény borzasztóan bántotta a szememet. És nem csak azt. Az érzéseimet is. Napról, napra jobban éreztem, hogy nem tartozok ide. Megszoktam az állandó sötétséget, a természetes tájat és azt is, hogy gyönyörű állatok vettek körül. És talán, ahhoz is hozzászoktam, hogy nem voltam egyedül. Amióta, viszont beléptem ide, a magány kezdte felfalni lelkem egy részét. Végül úgy döntöttem, elfogadom Nigel ajánlatát és dolgozok az étteremben, ahol ő is. Hiszen valamiből meg kellett élnem. A lakásomban volt valamennyi pénz, de mivel fogyóeszköz volt nem hagyhattam, hogy teljesen kifogyjak belőle.
Minden nap, munka után sétáltam egyet a közeli fás részén a városnak. De bármerre is néztem, minden annyira más volt. Mellesleg.. Xandert láttam mindenben. Nem tudtam megszabadulni tőle. Ha a kirakatokat nézegettem, az üvegen őt láttam magam előtt. Ha kiszúrtam egy fekete hajú embert a tömegben, nagyot dobbant a szívem. Minden kék szemű vendégre jobban figyeltem. Kerestem őt. De nem volt itt. Lassan elfelejtettem nevetni is és ezt Nigel is szóvá tette. Folyamatosan próbálkozott. Viszont, ha ránéztem, a szívem meg se rezdült. Egyik nap még Zacket is láttam. De ugyancsak, semmi nem történt. Megrémített, hogy nem éreztem semmit. Egy idő után, elkezdtem kerülni az emberek tekintetét, hogy véletlenül se emlékeztessenek Xanderre. De ott voltak az éjszakák. Amennyire fájtak a nappalok, annál inkább fájt a sötétség. Képtelen voltam aludni. Vagy ha mégis, akkor már szinte beájultam és nem is emlékeztem, mit tettem előtte. Első éjszaka, még utoljára, esti sétára indultam. Az égen a csillagok tisztán ragyogtak. Nem maradtam sokáig. Abba belepusztultam volna. És többet, nem engedtem fényt a lakásba se éjjel se nappal.
-Ezt vidd a hetes asztalhoz! -nyomta a kezembe valaki, már a hatodik tálcát az elmúlt órában.
Az étteremben mindenki majd megőrült. Nagy volt a zsongás, pedig nemsoká vége a munkaidőnek. Gyorsan kivittem az ételt, majd visszasiettem a helyemre és figyeltem a vendégsereget, hátha, valaki már befejezte a vacsoráját. Valaki mellém lépett, de nem kellett ránézzek, hogy tudjam ki az.
-Nigel kérlek.. -suttogtam.
-Ugyan már Sky. Nem zárkózhatsz el örökké a világ elől. Tovább kéne lépned.
De nem megy. És nem is akarok.
-Továbbra is hálás vagyok azért, amit értem tettél. Még időre van szükségem.
-Ezt megértem, de talán könnyebb lenne, ha kicsit kimozdulnál.
-Nem akarom elfelejteni, ami történt, érted? -kezdett a türelmem véges lenni és máris indultam volna az egyik asztalhoz, ahol a vendég már végzett, de ő elkapta a karom és szembefordított magával.
