Sky East gyűlöli a szerelmet. Épp amikor átesik egy szakításon, egy idegen megmenti, ezzel egy másik világba taszítva őt. Ő a Szívtolvaj. De vajon Sky szívét is képes lesz elrabolni?
"A szerelemben egy kicsit önzőnek kell lenni."
Eddigi legjobb he...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sky
Végigsimítottam Alfaras oldalán.
-Vigyázzatok magatokra! -mondtam apámnak.
-Meglesz, és visszatérünk Esresaval.
Xander is átölelt.
-Sietek vissza. -suttogta a fülembe.
-Várni foglak. -suttogtam vissza, majd elengedtem. Ő felugrott Serinre és felszállt, míg a többiek lovaikon iramodtak Xander után. És még egy darabig figyeltem, ahogy eltűntek a távolban. Majd visszaindultam a szobámba, de a folyosón összetalálkoztam Annievel, aki mintha kissé rémült lett volna.
-Szia. Történt valami?
-Nem hercegnő. Minden rendben. -de nem nézett rám. Olyan furcsa volt.
-Biztos? Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?
-Igen és tudom. -mondta és elsietett mellettem.
Rossz érzésem támadt. A szobámban senki nem volt. Kicsivel később, odakint kiáltásokra lettem figyelmes. Majd megéreztem a füstöt és a tűz ropogását is hallottam. Gyorsan kinyitottam az ajtómat, de a becsapó lángoktól hátratántorodtam. Az őrök eltűntek. Riadtan kerestem valami kiutat, viszont egyedül az ablak volt, ahol kijuthattam volna, ha nem lettem volna olyan szörnyen magasan. Gyorsan az egyik fiókból előkaptam egy kendőt és megint az ajtó felé indultam. Közben a tűz már a szobámat is körbevette és rohamosan terjedt. Viszont az ajtóban mintha csillapodott. A folyosó mindkét irányban lángokba állt.
-Hercegnő! -hallottam valahonnan Drein hangját. Így hát arra indultam. Már meg is láttam az alakjukat, mire a tűz mintha célirányosan ellenük fordult volna, feléjük csapott.
-Üdvözöllek, hercegnő. -ejtette ki kissé gúnyosan az utolsó szót, én pedig riadtan fordultam hátra. A tűzből kirajzolódó alakot, pedig hamar felismertem. A kendő kiesett a kezemből és hamar a lángok martalékává vált.
-Milyen hamar újfent találkozunk. Nem is örülsz, hogy látsz? -kérdezte Tusdar, ahogy közeledett felém. Tovább hátráltam, de a tűz már teljesen fogvatartott. Ő továbbra sem állt meg. A szívem a torkomban dobogott. Arra gondoltam, hogy talán meg tudja szerezni az erőmet. És hirtelen olyat akartam tenni, amit később nem tudtam volna visszafordítani. De Tusdar mintha a gondolataimban olvasott volna, elkapta a karom és maga felé rántott.
-Eszedbe ne jusson semmi őrültséget csinálni.
-Eressz el!
-Hogy megöld magad? Azt már nem! Az erőd az enyém lesz akkor is, ha nem akarod.
-Inkább meghalok!
-Ne aggódj, előbb, vagy utóbb, úgyis az lesz a vége.
Tovább vergődtem a karjai között, nem törődtem a fájdalommal. Egy idő után Tusdar is megelégelte ezt. Ütése erős volt és elkerülhetetlen, ahogy tenyere az arcomon csattant. Összeszorítottam a fogam a fájdalomtól, de továbbra sem adtam meg magam.
