Sky East gyűlöli a szerelmet. Épp amikor átesik egy szakításon, egy idegen megmenti, ezzel egy másik világba taszítva őt. Ő a Szívtolvaj. De vajon Sky szívét is képes lesz elrabolni?
"A szerelemben egy kicsit önzőnek kell lenni."
Eddigi legjobb he...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tovább zokogtam. Xander mondata nem nyugtatott meg. Gyönyörű szavai inkább csak jobban fájtak.
-Ne sírj, kérlek..
-Minden az én hibám.
-Sss. Ez nem igaz. Hamarabb el kellett volna mondanom mindent. Akkor ez az egész nem történik meg. -cirógatta meg gyengéden a tincseimet.
-Pihenned kell. -mondtam szipogva és visszanyeltem a többi feltörni készülő könnyemet. Finoman eltoltam magamtól. Éreztem ahogy a láza megint elkezdett emelkedni.
-Maradj még! -kérlelt, de én megráztam a fejem. Majd az ajtóhoz siettem. Valamiért úgy éreztem, hogy el kell hagynom a szobát. -Visszajövök, amint tudok, ne aggódj. -Ezzel már ki is léptem az ajtón.
-Ígérd meg! -szólt még Xander utánam.
-Ígérem. -mosolyogtam vissza teljes erőmből. Majd végigsiettem a folyosón. Ám egy árny követett. Egy apró tűzmadár volt, gyertyáról, gyertyára szállt. Tudtam ez most nem álom. Tudtam, hogy nem menekülhetek előle mégis megpróbáltam. Próbáltam befordulni olyan folyosókra, melyeket nem ismertem, de a madár utamat állta. Vissza is fordultam, de a madár ismét ott volt és nem engedett tovább. Olyankor hatalmasra nőve állta utamat és lassan közeledve hajtott tovább. Az erkélyajtónál ismét megtorpantam. Gúnyos nevetés ütötte meg a fülemet és egyértelmű volt honnan jött. És az is, hogy kié. Kiléptem a holdfénybe.
Nem válaszoltam. Csak néztem magam elé. Csak a következő mondatára kaptam fel a fejem.
-Annyira hogy talán meg is ölhetném.
-Azt hittem megegyeztünk. -mondtam kissé rémülten.
-Tényleg? Miben is?
-Hogy nem bántod. Bármit kész lennék megtenni ezért.
Ekkor elindult felém és én hátrálni kezdtem. A fal a hátamhoz ért, mire Tusdar felemelte a kezét és megérintette az arcomat. Elhúzódtam az érintése elől, de nem tudtam hova menni. Nem is mertem.
-Egyenlőre kár lenne érted, ha meghalnál. De ki tudja egy nap talán az a nap is eljön... -simított végig a nyakamon. A mozdulattól megborzongtam. - ..egyenlőre viszont, csak annyit kérek, hogy ne feledkezz meg erről a találkozásról.
A következő pillanatban már madara hátáról vigyorgott le rám. -Még találkozunk.
Meg akart félemlíteni jól tudtam. És sikerült neki. Lecsúsztam egészen a földre. De nem akartam többet sírni így visszafojtottam a könnyeim. Tehetetlennek és gyengének éreztem magam. Ekkor valami selymes ért az oldalamhoz. Arner bátorítóan mellém bújt, mintha csak értette volna, milyen nyomorultul érzem magam. Phexides leült elém és oldalra billentette a fejét, amin akaratlanul is mosolyognom kellett. Egy őr sietett felém.
