A Szívtolvaj

Szebb jövő felé

Ashtan

A kis ház ugyanolyan magányos volt, mint mielőtt idejöttünk volna. A piactér, nem messze különösen zsongott. Viszont akkor feltöltöttük szép emlékekkel ezt a helyet.

-Te tudtad, igaz? -simítottam végig a hideg sírkövön. -Ez nem is kérdés..

Visszajöttem. Mosolyogva néztem magam elé. A fejemben lassan kirajzolódott egy kép. Esresa utolsó ajándéka számomra.

Az erdő felé fordultam.

-Nagybácsi! -futott felém egy világosszőke kisfiú. Világoskék szemei ragyogtak, ahogy közeledett majd mikor felkaptam, kacaja zengett az erdőben. -A nővérem már megint megtiltotta, hogy a kertbe játsszak!

Leültem vele a fűbe.

-Tudod, néha a nővérek olyasmit tesznek, amit akkor abban a pillanatban nem értünk meg, sőt, olykor rosszul is esik.

-A te nővéred is csinált ilyet? -kérdezte, mire felnevettem.

-Számtalanszor. Mégis, mindent az én érdekemben tett. A tied is szeret és meg akar védeni.

Sky és Xander a fák között figyelték a jelenetet. Mosolyogva nézték a fiúkat és Sky valamit suttogott, a mellette álló fekete, tincsekkel megáldott kislány fülébe...

Kinyitottam a szemem és visszatértem a jelenbe. Talán ez az emlékkép tartotta bennem a lelket. A testvérek azért születnek, hogy összetartsanak. Tusdar nem ismerte, ezt a fajta szeretetet.

Megszólaltak a trombiták. A mögöttem várakozó lovasok is összerezzentek. Griffin pedig mellém lépett.

-Elég nagy hiba lenne lemaradni az esküvőről, nemde? -kérdeztem és mosolyogva felugrottam a hátára.

Virágszirmok hullottak alá a kastélyról. Csillagok táncoltak mindenfelé. Mikor Xandert megláttam, felnevettem. Idegesen tördelte a kezeit. Sose láttam ennyire izgatottnak. Viszont sötétkék ruhájában, koronával a fején és azzal a gondterhelt arckifejezésével, most valóban úgy nézett ki, mint egy király. Mögé lopóztam a tömegben, senki nem vett észre.

-Csak el ne ájulj, testvér. Nem vetne rád jó fényt az alattvalók előtt. Na meg, szerintem Sky előtt se.

-A fenébe is, Ashtan! Te sose változol? -fordult felém. Szeme most már vidáman csillogott.

-Nem. Viszont azzal egyet kell értened, hogy nem kéne ilyen karót nyeltnek lenned az esküvőd napján.

-Igazad van. -csillant fel a szeme.

Visszaálltam a helyemre, miközben az jutott eszembe vajon Sky is ennyire izgatott-e. Minden bizonnyal. Újra megszólaltak a trombiták és a többi hangszer, majd nyílt az ajtó. Visszafojtottam a lélegzetem, amikor megláttam Skyt. Xanderre pillantottam, aki hasonlóképp tett, miközben elbűvölten nézte a menyasszonyt. Sky valóban káprázatos volt. Egyszerű fehér ruhája ellenére is.

Így végül mindannyian elindultunk egy szebb jövő felé.

Néhány évvel később...

A kis ház felé siettem. Vártam már régen erre.

-Nagybácsi!

A szívem hevesen zakatolt, miközben a nővéremről meséltem. Majd a kislány is elindult felém édesanyja melől, hosszú göndör fekete haja lebegett utána, világoskék szempárját ő is az anyjától örökölte. És ahogy meséltem nekik szerelemről, barátságról, árulásról, éreztem, hogy Esresa velem van. Mindig velem lesz. Mert ő a testvérem.