Sky East gyűlöli a szerelmet. Épp amikor átesik egy szakításon, egy idegen megmenti, ezzel egy másik világba taszítva őt. Ő a Szívtolvaj. De vajon Sky szívét is képes lesz elrabolni?
"A szerelemben egy kicsit önzőnek kell lenni."
Eddigi legjobb he...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Semmi kellemetlent. Hiszen, ha kedveled Skyt gondolom, kevésbé kedveled Xandert.
Felnevettem.
-Tusdar. Tényleg ennyire ostobának nézel?
Tekintete elsötétült.
-Talán, te már nem emlékszel Treenára. De ne hidd, hogy én elfelejtettem. -folytattam.
-Szóval ezért. Akkor nem gondolod hogy őt meg kellene védened tőlem? Szemmel látható, Xander képtelen rá.
-Szóval, inkább fenyegetsz?
-Ez nem fenyegetés. Csupán tények. De ha nem mented meg, akkor meghal, nem igaz? -majd egészen elém nyújtotta a fiolát.
-Mégis miért bíznék meg benned? Hogy aztán én legyek az, aki végez vele? -toltam el.
-Okosnak hiszed magad, nemde? -mondta és lenyitotta a tetejét majd belekortyolt. -Szóval?
Kivettem a kezéből a fiolát. Majd teljes erőmmel a közelemben lévő fához vágtam, így az darabokra tört.
-Elfelejtettél valamit. Sky szereti Xandert. És mindegy, hogyan próbálnám elvenni tőle. Így is, úgyis megölném ezzel. Úgyhogy azt hiszem jobban teszed, ha elfelejtesz. -fordítottam neki hátat és tovább indultam volna.
-Pont olyan makacs vagy, mint az apád, félvér.
Ökölbe szorult a kezem.
-Mit mondtál? -fordultam meg, de addigra Tusdar már sehol se volt.
Mély levegőt vettem. Félvér. Ezt se mondták rám régóta. Arden gondoskodott róla. Jó ember volt. Apám a Nap Birodalom királya volt. Ám szerelmes lett egy éjféli lányba. Titokban rendszeresen találkoztak, így idővel megszületett a nővérem és én. Az apám mikor megtudta, hogy nem vihet magával, haragjában elhagyta anyámat és minket is. Nem lehettem az utódja úgy, hogy az Éjféli Birodalomhoz tartoztam. Nem éltem volna túl. Bezzeg, ha rá hasonlítottam volna. Akkor minden máshogy alakul. De a két világ szinte összeférhetetlen volt. A szolgák közül senki nem mehetett a másik birodalom területére. Egyedül a királyok és az alakváltók tudtak megélni az ellentétes világokban. Na meg persze az emberek. De a félvérek nem, ahogy azok sem akik különleges képességekkel rendelkeztek. Akár az anyám. Egy időben én is azt hittem a hatalom lenne a megoldás. De aztán Arden, mikor a piacon járt megpillantott engem, amikor éppen ételt loptam magunknak. Mindenki megvetett minket, mert tudták kik vagyunk és persze az anyámat is ismerték. De Ardent ez nem érdekelte. A palotába vitt és tanítani kezdett, majd a családomnak is segített. Megértettem a hatalom semmit sem old meg. Csak az, ha igazán törődünk másokkal. És megvallom őszintén, ezt egy darabig el is felejtettem. Már bántam. Visszaindultam a kastélyba. Sietnem kellett.
A többiek is biztosan visszaértek már. Leadtam a szolgáknak a növényeket, szóltam az orvosnak, majd Xanderhez vettem az irányt. Ő a szobájában ült, épp egy könyvet bújt, amit valamikor én is olvastam. Xander viszont körülbelül kétszer rosszabbul nézett ki, mint a hajón. Pedig nem sok idő telt el azóta.
