Egy Új Kezdet //BEFEJEZETT//

7.fejezet-hőssé válás

-Honnan tudod, hogy kik vagyunk?-kérdeztem tőle.
-Stella Lee vagy. Egy átlagos 14 éves lány. Hosszas idő után sikerült az erőd felidézned. A legjobb barátaidtól sose lehet elválasztani. A nevük pedig: Viki és Dorina Cooper. Tessa Mckenzi. Dorina Mendes. Max Swift. Brian Wilson és Bird Barny. Mindent tudok rólatok. De a családotokkal mi lehet most!-mondta gúnyos mosolyra húzta száját.
-Hogy érted ezt?-kérdezte Viki.
-A családra is kell gondolni.-mondta a sátán.-Lehet, hogy minket elkaptatok de még több százan vagyunk.
Mindenki a lehető leg gyorsabban haza indult. Én feltűnés nélkül galambként repültem haza. Nagyon gyors voltam. Mire haza értem láttam, hogy a panel lángokban áll. Az erkélyhez repültem. Minden erőm összeszedve betörtem az üvegajtót. Szerencsére nen vágott meg. A nappaliban álltam.
-ANYA, APA, PÖTTÖM!-üvöltöztem.
Olyan szinten nagy volta füst, hogy semmit nem láttam. A köhögés is rámtört. Berohantam a háló szobába. Szerencsére ott voltak a szüleim és az öcsém.
-Hogy jutottál be?-kérdezte anyukám.
-Az most nem fontos. Arra kérlek benneteket ha megláttok ne ijedjetek meg.-mondtam nekik.
Átváltoztam egy hatalmas sassá. A szüleim arcáról a félelmet lehetett kiolvasni. Nagyon meglepődtek mikor megláttak.
-Szálljatok fel a hátamra.-mondtam nekik.
Nem tudtak megmozdulni annyira féltek. Cselekednem kellet. Anyukámat és apukámat a lábaim közé vettem. Az öcsémet, pedig a ruhájánál fogva a csőrömbe vettem. Gyorsan levittem őket.
-Mi történt veled?-kérdezte az anyukám. Könnyes volt a szeme.
-Majd később mindent elmondok. Megígérem.-mondtam nekik.
Láttam, hogy az épületbe voltak még emberek. Bementem és kiszabadítottam őket. Nagyon meglepődtek. Szerencsére sikerült mindenkit megmentenem. Nem változtam vissza míg ennyi ember lát engem. Elkezdtem keresni a sátánistát aki ezt tette az otthonommal. Még mindig sas voltam. Láttam egy gyanús fickót elmenni a fák között. Egyből követni kezdtem. Egy gyors rávetődéssel letiportam. Átváltoztam egy farkassá.
-Ki küldött téged?-kérdeztem.
-Az nem rád tartozik. De az erőd kell. Szóval most megfoglak ölni.-nagyon magabiztosan kijelentette ezt.
-Azt csak hiszed.-rámordultam.
Nekiestem szétmarcangolni. Nagyon nem tudott ellenkezni. Hirtelen csak annyit láttam, hogy mégtöbben lettek. Nem gondoltam bele, hogy többen is lesznek. Ekkor egy medvévé változtam. Mindenk pokolfajzat rámvetette magát. Mindegyiknél volt egy lándzsa. Elkezdtek vele szorkálni. Szerencsére a legtöbbet kivédtem. De egy-kettő azért eltalált. Minden erőm összeszedve elkezdtem őket leverni. Szinte az összeset levertem. Tiszta vér volt a kezem és a szám. Mikor már csak egy marad a nyakánál fogva elvittem a laborba. Mindenki ott volt. A barátaim tiszta sebesültek voltak.
De szerencsére nagyobb bajuk nem volt pár karcolásnál, és egy két szúrt sebnél.
-Erősebbek vagytok mit, ahogy gondoltam. Szép munka.-monta önelégült mosollyal.
-Nem fogjuk magunkat hagyni. Ha kell még bele is halunk, hogy megvédjük az embereket.-mordultam rá.-Te miattad senki se fog félni. Főleg mi nem.
A többiek e szavak hallatán eléggé elkomorodtak.
-A többiek nem örülnek annyira amit mondtál. Csak te.-motyogta.
-Lehet, hogy most amit mondtam nem örülnek neki. De egyet jól jegyez meg. Mi egy csapat vagyunk és sose hagyuk cserbe egymást.-montam és a szemem visszanyerte a kék színét.