Egy Új Kezdet //BEFEJEZETT//

19. fejezet- áruló

Több, mint 5 hete kísérleteztek rajtunk. Nagyon nehezen birtuk ki a kísérleteket.

Egy nap
-Na srácok. Van egy újoncunk. Ő fog rátok figyelni. Nagyon fiatal. 15 éves. De nagy tehetsége van.-szónokolt Mark.
-Köszi.-morogta Max.
-Nincs mit. Mindjárt itt lesz.-mondta Mark.
-Kedvesek ne legyünk vele?-kérdezte Tessa.
-Nem. Felőlem meg is ölhetitek. De ne, mert akkor új embert kell keresni.-válaszolt Mark.
-Mi a neve?-kérdezte Viki.
-Matthew Holmse.-válaszolt a kérdésre Mark.
-Köszi.-duzzogott Brian.
-Stella. Olyan csöndbe vagy.-mondta Mark.
-Hagyál békén.-morogtam.
-Jó még élsz. Na majd beküldöm hozzátok a srácot.-mondta Mark és elment.
Egy negyed óra múlva valaki belépett.
-Sziasztok.-mondta egy hang.
Kicsit beljebb lépet. Én háttal ültem az ajtónak, ezért nem láttam.
-Matthew Holmse vagyok.-mondta a srác.
-Jaj de jó. Annyira örülök neked.-motyogtam.
Oda lépett a cellámhoz. Én lassan megfordultam.
-Mi van.....-nem tudtam befejezni a mondatot, mert megláttam a fiút.
Gyönyörű szép világoskék szeme volt. Szőkés barna haja. Kicsit magasabb lehetett nálam.
-Bo.... bocsánat. Nem akartam udvariatlan lenni első benyomásra. Stella vagyok. Van barátnőd?-kérdeztem.
Erre elmosolyodott. Max nem nézte jó szemmel a srácot.
-Khm. Nem csak Stella van. Mi is itt vagyunk.-morogta Max.
-Jaj ne legyél féltékeny.-mondtam.
-Nem vagyok féltékeny.-dúzzogot Max és karba tette a kezét.
-Ja persze.-mondta Tessa.
-Térjünk vissza rád. Akkor nincs barátnőd?-kérdeztem.
-Nem nincs.-válaszolta Matthew.
-Oké.-momdtam.
-Matthew! Gyere ide.-üvöltötte Emma.
-Bocsi mennem kell.-mondta Matthew.
-Szerintem tök jó fej.-mondtam.
-Szerelem első látásra. Chh. Jellemző rád.-morogta Max.
-Jaj ne legyél féltékeny. És miből gondolod, hogy szeretem. Mhh.-mondtam.
-Nem vagyok féltékeny. De nem bízok meg benne.-mondta Max.
Visszatért Matthew.
-Na mit mondot neked?-kérdezte Viki.
-Semmi különöset. De veletek mi van. Vagy is tudom mi történt veletek. De mitől néztek így ki?-kérdezte.
-Kísérleteznek rajtunk. El akarják venni az erőnket.-válaszolt Barny.
-Ez szörnyű. Segítek rajtatok. Alan küldött. Kiszabadítalak titeket.-mondta Matthew.
-Alan. Tudtam, hogy nem hagy cserbe.-mondtam.
-Este szabadítalak ki. Minden megvan hozzá.-mondta Matthew.-Most el kell mennem. De este visszatérek.
Elment Matthew.
-De most sem bízok meg benne.-mondta Max.
-Szerintem jó fej.-mondta Barny.
-Szerintem is.-értett egyett Brian.
Szép lassan eltelt az idő. Este lett.
-Sziasztok. Na akkor mondom a tervet. Itt vannak a kódok. Ha kiszabadultok megszólal a riasztó. Kb. 1 perc míg ide érnek az őrök. De kikapcsolom azt a pajcsot, ami az erőtöket gátolja meg. Utána az erőtök segítségével futás van.-ismertette velünk a tervet Matthew.
-És mi lesz veled?-kérdeztem.
-Most nem én vagyok a fontos, hanem ti. Majd kiszabadulok.-válaszolta.
-Rendben.-motyogtam.
Matthew elment. Kiiktatta azt a pajzsot ami az erőnket gátolta. Kinyitotta a cellákat. Ahogy monta a riasztó beindult. Mindenki amilyen gyorsan csak tudott elment. Max volt az első. (Ki gondolta volna.)
-Sikerült. Kijutottunk.-mondta Barny.
-KAJÁTOK EL A KIVÁLASZTOTTAKAT. ÉLVE VAGY HALVA.-ezt lehetett hallani a bemondókon.
-Jaj de jó. Ismét üldözés.-mondta Viki.
-Stella változz át sárkánnyá.-momdta Max.

Én tettem amit mondott. Hirtelen lövést hallott. Szerencsére egy se talált el bennünket. Mindenki felült a hátamra. Elrugaszkodtam a földtől és elrepültem. Miközbe repültem minden őr rám célzott. Mikor kanyarodni akartam, az egyik őr eltalálta a lábam. De én csak tovább repültem.
-Stella. Jól vagy?-kérdezte Max.
-Fogjuk rá.-válaszoltam.-Kapaszkodjatok.
Mindenki erősebben szorított. Egyre gyorsabb voltam. Láttam Matthewot.
-MATTHEW.-üvöltöttem.
Egy zuhanó repülésbe felvettem őt.
-Wáó. Ez fantasztikus-!mondta a srác.
-Na most már húzzunk innen.-mondta Tessa.
Egyre gyorsabban repültem. Elhagytuk a szigetet. Mostmár haza repültünk.