Egy Új Kezdet //BEFEJEZETT//

16 fejezet-kérdések és válaszok

-A vízbe voltunk. Ez volt az utolsó emlékem.-válaszoltam az orvosnak.
-Remek. Köszönöm Stella, elmehetsz.-mondta az orvos.
-Doki. Hogy kerültünk mi ide? Ki vagyok én? Mi vagyok én?-tettem fel a kérdéseimet.
-Stella. Te egy átlagos 14 éves tini lány vagy. Semmi különös nincs benned. Csak Amerikából jöttél haza a barátoddal, és egy légörvény miatt lezuhant a gép. Ennyi. És rövid távon nem emlékszel semmire. Persze ez ilyenkor természetes. Ne izgulj, hamar vissza fognak jönni az emlékeid.-válaszolta az orvos.
-Köszi Doki.-mondtam.
Leszálltam a székről és elmentem megkeresni Vikit. Sikerült megtalálnom. Láttam, hogy sír.
-Mi a baj Viki?-kérdeztem.
-Lezuhantunk a repülővel és Dorinát a húgomat nem találták. Se Tessat, se Maxet, se Barnyt, se Briant és a másik Dorinát sem találják. A tengerben vannak.-válaszolta-Te semmire nem emlékszel?
-Kikről beszélsz? Annyit mondtak nekem, hogy veled jöttem haza Amerikából és egy légörvény miatt lezuhant a gépünk. Én nekem meg ,,átmenetileg" emlékezet kiesésem van. Várj, azt mondtad, hogy többen voltunk?-tettem fe a kérdést.
-Jaj Stella mit műveltek veled. El kell tünnünk innen minél hamarabb.-mondta Viki.
-De várj nekem minden nagyon bonyolult.-motyogtam.
-Nem baj. El mondok mindent. De ahoz el kell tünnünk innen.-mondta Viki.
Megfogta a karom és kifutottunk a szobából a folyósóra. Nagyon sok őr volt ott. Viki azt csinálta, hogy a fém ajtókat neki vágta az őröknek.
-Viki..... te...... te mit csináltál?-kérdeztem elég meglepetten.
-Majd el mondom. De te semmire nem emlékszel. Az úgy jó lesz. Gyere gyorsan.-mondta.
Én csodáloztam, de azt csináltam amit mondott. Ki is jutottunk az épületből. A bemondón az hallatszódott, hogy: KÉT FOGYOJ MEGSZÖKÖTT! MINDEN ŐR ŐKET KERESSE! ÉLVE HOZZÁK ŐKET VISSZA!
-Jaj ne már. Üldöznek.-nyafogtam.
-Stella ne nyafogj. Változz gyors át egy sárkánnyá és megmenekülünk.-adta ki a parancsot Viki.
-De nem tudom, hogy kell. Nem emlékszem semmire.-válaszolta.
-Stella Lee vagy. Egy ősi nép leszármazotja. Állatokká és különleges lényekké tudsz változni. Gyerünk Stell emlékezz.-könyörgött Viki.
Felcsillant a szemem. A kék szemem hirtelen arany sárgára váltott. A hátamon szárnyak lettek. A lábaim és a kezeim átváltoztak sárkány lábakká. Szarvam nőtt és tüzet okádtam.
-Most már tudom ki vagyok.-mondtam-Pattanj fel Viki!-morogtam mély hangon.
Mire fel repültem addigra az összes őr ott volt. Hálókat lőttek ránk. De olyan gyors voltam, hogy kikerültem. Sikerült megszöknünk. Órákon keresztül utaztunk. Nagyon fáradtak voltunk. Sikerült egy barlangot találnunk. Vissza változtam. Kicsit lepihentünk.
-Viki. Szerinted a többiek biztonságba vannak?-tettem fel a kérdést.
-Nagyon remélem. Nagyon remélem.-mondta és a mondat végére elvékonyodott a hangja.
Elaludtunk. Kora reggel ébredtünk fel.
Azt meg kell hagyni, hogy nagyon éhesek voltunk. Az volt a szerencsénk, hogy a közelbe volt egy folyó. Átváltoztam medvévé és mind a kettőnknek fogtam egy-egy halat. Gyorsba megsütottük és megettük. Utána a többiek keresésére indultunk.

-------------------------------------------------------------

Bocsánat, hogy rég volt rész, de nagyon elfoglalt voltam. De ne izguljatok. Most meglróbálok megint minden másnap új részt feltenni. Addigra további jó vakációt.