Egy Új Kezdet //BEFEJEZETT//

14.fejezet-visszatérés

-Úr isten!-üvöltve futott mindenkihez Alan.-Stella. Tessa. Viki. Dorinák. Max. Brian. Barny. Kérlek ébredjetek fel! Gyerünk! Na mi lesz!
Siránkozott Alan és a hajába túrt.
-El viszlek titeket a kórházba.-mondta és elvonszolt minket a korházba.
-Sürgősen segítsenek rajtuk.-kért segítséget Alan.
-Mi történt velük?-kérdezte az egyik orvos.
-Megtámadták őket. Fegyveres emberek. De kérem segítsen rajtuk.-siránkozott Alan.
-Már is.-mondta az orvos.

Hosszas várakozás után
-Minden rendbe van velük. Nagyon sok vért vesztettek. Túl fogják élni.
De értesítenünk kell a szüleiket.-mondta a doktor.
-Már értesítettem őket. Sajnos egyik szülő se tud eljönni.-hazudott Alan.
-Ó. Ez sajnálatos hír.-sajnálkozott az orvos.
-Már be lehet hozzájuk menni?-kérdezte Alan.
-Persze.-válaszolta a doktor.
-Köszönöm.-mondta Alan és bejött hozzánk. Mi kómába voltunk. Alan leült egy fotelba. Napokig ott ült velünk. Az egyik nap felébredtem.
-Mi... mi történt velünk?-kérdeztem nagyon fájdalmasan.
-Kiszabadultak a SÁTÁNISTÁK és, majd nem megöltek. Ennyi röviden. Szerencsétek volt.-válaszolta.
-Nagyon szé... szépen köszönjük.-nyöszörögtem.-Mennyi.... mennyi ideig kell itt.... itt lennünk?
-Még egy kis ideig. Még a többiek fel nem ébrednek és meg nem gyógyultok. Ami lehet kettő vagy három hónap.-válaszolta Alan.
-Micsoda?-hitetlenkedtem.
-Igen. Ez van. Utána nem tértek vissza a hősködéshez.-mondta.
-De...-dadogtam.
-Nincsem semmi de. Most is szinte meghaltatok. Ha kicsit később érek oda meg is halhattatok. Én vagyok a legidősebb és én döntök.-jelentette ki Alan.
-Erről... erről nem te... te döntesz.-morogtam.
-Az lehet de, ha nem tetszik elmehetek és nem jövök vissza.-mondta.
-De... de azt.. nem szeretnénk. Te... te rajtad.... múlt az életünk.-mondtam egyre nehezebbeb.
-Majd ha jobban leszel beszélünk. Addi pihenj, és gyógyulj meg.-mondta és kiment.
Én rosszul éreztem magam amit Alannek mondtam. Nagy nehezen visszaaludtam. Kb. 1 óra múlva bejött az orvos. Én nagyon lassan felkeltem.
-Jó reggelt álmuszuszék.-mondta az orvos.
-A... a többiek fel... felébredtek?-motyogtam.
-Csak te ébredtél fel. A többiek még kómába vannak. Lassan nekik is fel kell ébredniük.-válaszolta.
-Rendben.-mondtam.
Lassan kezdtek a többiek is felébredni. Először Max ébredt fel.
-Mi történt velünk?-kérdezte Max.
-Kiszabadultak a..... a sátánok.-nyüszögtem.
-Jaj ne. Mit tettem. Ahh. Borzalmas dolgot tettem. Olyan hülye voltam. Majdnem meghaltunk miattam. Annyira sajnálom.-a mondat végére elhalt a hangja.
-Semmi.... semmi baj. Mindenki.... követ el..... hibákat.-motyogtam.
-Stella, nem nézel ki valami jól. Ez is az én hibám. Annyira de annyira sajnálom.-sajnálkozott Max és kicsordult egy könnycseppe.
-Max. Ne izgulj. Mi... minden rendbe... lesz.-mondtam.
A többiek is felébredtek.
-Jó reggelt..... álom... szuszékok.-mondtam.
-Ahh. Szétrobban a tüdőm és a fejem.-morgott Brian.
Az orvos éppen belépett az ajtón.
-Szerbusztok. Nos titeket át fognak szállítatni egy másik kórházba.-mondta az orvos, miközbe nézte az adat lapunkat.
-Hova visznek?-kérdezte Viki.
-Egy Kutató Labor szerüségbe.-válaszolt az orvos.
-Micsoda?-hitetlenkedett Tessa.
-Igen oda.-válaszolt az orvos.-Holnap szállítják önöket.

Másnap
Elszállítottak bennünket a laborba.
-Maga kicsoda?-kérdeztem.
-Ne izgulj Stella. Biztonságba vagytok.-monda egy mély hang.
-Ha nem..... sajogna az.... oldalam... akkor maga.... halott lenne.-morogtam.
-Ja persze.-mondta.
-Egyátalán maga kicsoda?-kérdezte Barny.
-Köszönöm a kérdést. Az én nevem Barry Allan.-mondta.
-Úr istenem te vagy Flash.-monda Max izgatottan.-Te vagy a kedvenc hősöm. Annyi kérdésem van hozzád. Most amúgy a Star Labsbe visztek?
-Igen itt vagytok a Star Labsben. Köszönöm a bókokat. Azért hoztunk titeket ide, mert tudjuk, hogy különlegesek vagytok. Segítünk nektek, hogy az erőtök jobb legyen.-mondta.
-Ez fantasztikus.-mondták a többiek.
-Remek.-mondtam.-Amúgy nagyon.... nagy rajongód.... vagyok-nyüszörögtem.
-Ne izguljatok segítünk rajtatok.-mondta Barry és elment.