Egy Új Kezdet //BEFEJEZETT//

10.fejezet-munka

-Na akkor keressünk valami munkát.-montam, és mindenki szétszóródott.
Én lerepültem mamáékhoz. Anyumnak felvetettem az ötleteimet. Nem igazán volt tőle elragadtatva. A levegő megfagyott kettőnk között.
-Nem nagyon örülök neki.-morogta anya.
-Tudom. De lehet, hogy marad pénz és azt elosszuk egymás között. Lesz pénzünk shoppingolni.-győzködtem.
-De engen nem a pénz érdekel, hanem a te épséged.-mondta anyu.
-Értem. Akkor nem?-kérdeztem.
-De menj el dolgozni.-morogta.
Olyan szinten megörültem, hogy a nyakába ugrottam.
-Nagyon szépen köszönöm.-mondtam.
Eljött az este. Egész este csak a munkák után kerestem. Találtam is egy jó állást. Egy fagyizónál kaptam állást. Részidőben fagyizónál dolgoztam, amikor meg riasztást hallottam akkor meg hősként. Ez nem volt annyira könnyű. Volt olyan is amikor elkéstem nagyon leszidtak érte. Meg amikor elmegyek. Ott se könnyű lyukat beszélni mások hasába. De megpróbáltam mindent. Az egyik dolgozó elkezdett rám gyanakodni. Nem hitt nekem sose. Az egyik nap másként történtek a dolgok.
-Szerbusz Stella.-mondta egy hang.
-Àà. Ohh. Csak te vagy. Szia Alan. Mi újság?-kérdeztem Alantől.
-Semmi. Mitől ijedtél meg annyira?-kérdezte a srác.
-Ja semmi. Csak hirtelen itt lettél.-válaszoltam.
-Miért tünsz el annyit?-tette fel a kérdést.
-Hát szoktam mondani. Anyukám kórházba van. És oda szoktam menni.-hazudtam neki.
-Aha persze. Én meg most jöttem le a falvédőről. Akkor mi az a seb a kezeden. Eléggé úgy néz ki, mint ha meglőtték volna.-kezdte magyarázni.
-Miért vagy kíváncsi ezekre. Amúgy is tudod milyen béna vagyok. Amikor zöldségeket vágtam fel sikerült elvágnom a karom.-mondtam neki kikerülve őt.
De megfogta a karom.
-Nem hiszek neked.-mondta és elrohant.
Ez vajon mi lehetett? Miért gyanakszik ennyire? Mi történhetett vele? Ki valójába ő? Mit... És itt megszólalt a riasztó. Gyorsan átvettem a ruhám és mentem is.
-Sziasztok srácok. Na most mivel állunk szembe?-kérdeztem.
-Ki akarnak egy bankot rabolni. 4 férfi. Elég profiknak tűnnek.-jelentette ki Max.
-Na akkor gyerünk.-adtam ki a parancsot.-Mindenkire jut egy-egy ember. Viki, Dodó, tiétek a colos. Brian, Barny, a törpe. Dorina, Tessa, tömzsi. Max és én a kigyúrt. Na rajta.
Mindenki azt csinálta amit mondtam. Maxel egyből elkezdtük ütni az izomagyat. De mint nem figyeltük voltnáluk fegyver. Hirtelen elővették. Annyira nem voltunk meglepve. Én ráugrottam az izomagyra, de ő hirtelen levett a hátáról és a falhoz csapott. Meg kell hagyni nem volt kellemes. A földön feküdtem kb. 1 percig de utána láttam, hogy az erős állat Maxet folytogatja. Gyorsan felpattantam és átváltoztam oroszlánná. Egyből rávetettem magam. El is engedte Maxet. Láttam, hogy a többiek boldogulnak.
-Vortex van egy ötletem.-mondtam neki.
-Hallgatlak.-válaszolta.
-Mit szolsz ahhoz ha te baromi nagy erőből neki csapódnál. És akkor nem kéne a hátán küszködnöm.-mondtam, miközbe a bestia hátán tartottam magam.
-Rendben Lion Girl. De ha látsz már engem nagyon közel akkor ugorj le.-adta ki a parancsot.
Én bólintottam. Max kb. 1 km-re ment. Amikor láttam, hogy egyre közelít én leugrottam.
-Sikerült. Szép volt Vortex.-mosolyogtam rá.
A többieknek nem nagyon kellet segítség. Ők simán leverték a gazfickókat.
-Szép munka.-mondtam a többieknek.
-Tudtam, hogy te vagy Lion Girl.-szólt egy hang.
Hirtelen mindenki ledermedt. Főleg én. Megfordultam és Alant láttam.
-Lion Girl tudod ki ez?-kérdezte Borostyán.
-Tudom. De esküszöm én semmit nem mondtam neki.-nyöszörögtem szégyenembe.
-Semmit nem mondott nekem. Gyanakodtam rá. Annyira tudtam, hogy Stella Lion Girl. A kis jelek a sebek....
És ezt a mondatot nem tudta befejezni Alan, mert Max leütötte.