Egy Új Kezdet //BEFEJEZETT//

1. rész-eltűntek keresése

A kórházba ébredtem. Nagyon zsibbadt az oldalam. Egy lőtt sebett láttam magamon. Akár hányszor fel akartam kelni fájdalom hasított belém. A barátaimat kerestem. Az orvosokat kérdeztem hol lehetnek, azt mondták, hogy senki se volt velem. Magamba gondolkoztam hol lehetnek. Nem hagyhattak csak ott.
Ráeszméltem mindenre. Elrabolták őket. Senki sem tud róla. Csak én.

Egy hónap múlva

Végre elengedtek a kórházból. Egyből a rendőrségre indultam, hogy szóljak a barátaim eltűnéséről. Elmeséltem mi történt, de senki se hitt nekem. Viszzamentem oda, ahol voltunk. Elkezdtem nyomozni. Kb. 1-2 óra telt el. Nagyon fáradt voltam és így ledöltem a térdig érő fűben. Láttam egy fényt, ami nagyon idegesített. Oda mentem megnézni. Egy tábla volt. Az volt ráírva : ,,Kutató labor". Ez számomra nagyon érdekes volt. Magyarországon életembe nem voltam ilyen közel egyhez sem. Nagyon kívácsi voltam mi folyhat odabent. Lehet, hogy a barátaimat is ők vitték el. De vajon miért? Nagyon izgatott voltam, ezért csendben elosontam az őrök mellet. Egy 15 perc után elérkezetem egy hatalmas fehér épülethez. Hatalmas kupola volt a teteje. Óvatosan próbáltam beszökni, de nem sikerült. Elkaptak és elvittek.
-Hol vagyok?? Hol vannak a barátaim??-kérdeztem.
-Ne aggódj miattuk.-szólt egy hang.
-Mi ez a hely?-kérdeztem.
-Ez egy labor, ahol kisérleteket végzünk embereken.-válaszolt egy lágy hang.
-Ki maga?
-Emma Wight.
-Eléggé kíváncsi egy lány vagy.-mondta Emma.
-Akkor most én teszek fel kérdéseket.
-Tehet fel kérdéseket, de nem igazán fogok rá válaszolni.-mondtam.
-Remek. Akkor miért vagy itt?-tette fel a kérdést Emma.
-Azért, mert meg szeretném találni a barátaimat.-válaszoltam.
-A barátaidat?!-kérdezte a nő meglepetten.
-Igen. Miért mondta ilyen meglepetten?-kérdeztem.
-Hol vannak?!-dühöngve mondtam.
-A barátaidon segítettünk, és sokkal jobb képességekkel bírnak.-válaszolta.
-H-hogy érti ezt?-kérdeztem hebegve habogva.
-A többi társadnak fantasztikus képességeik vannak csak még nem fedezték fel. Mint neked.-mondta.
Nagyon ledöbbentem. Alig kaptam levegőt. A szívem soha nem vert ennyire hevesen.
-É-é-én külön le-le-leges vagyok?-kérdeztem ledöbbenve.
-Hát mondhatjuk így is.-felelte Emma.
Olyan szintem meglepődtem, hogy elájultam.