Segítség, elraboltak! /Átírás alatt//Szünetel/

2/4 Jack-nél

ELIZABETH

Már egy hete nem találkoztam vele. Otthon anyáékkal megbeszéltem mindent. Most körbe ugrálnak, mintha valami hercegnő lennék. Nem tudok mit mondani... Hiányzik... Szeretem... Muszáj látnom, de nem válaszolt az üzenetemre sem. Lehet már van másik játéka. Más akibe beleszerethet. Más akit érinthet. Más akit ölelhet. És persze más akit kedvére bánthat. Mégis...nekem minden hiányzik belőle. Minden egyes vele töltött perc. Bárcsak egy percet eltölthetnék vele. Ha választhatnék egy sztár és közte, ebben az időszakomban őt választanám. A telefonomért nyúlok és elkezdem hívni. Felveszi. Óriási mosoly kerül arcomra, de egyből le is fagy amikor beleszólnak.
-Halló! Jack telefonja.-szól bele egy lány hang.
-Én...én Jackkel szeretnék beszélni.-mondom, nagyokat szippantva, nehogy elsírjam magam.
-Adom. Egy perc.-mondja kedvesen. Egy recsegés, majd csönd. Vagy öt perce várok, hogy beleszóljon valaki. A gyerekem sírását hallom meg hirtelen. Elfog a sírhatnék. Elkell érte mennem! Valaki kinyomja a hívást, mire én egyből kirohanok és megyek oda. Odaérve, be kopogok. Jack helyett egy kislány nyit ajtót.
-Szia néni!-köszön. Ez...vagyis ő...? Ugye nem??
-Szia.-guggolok le hozzá.-ide tudnád hívni nekem Jacket?-kérdezem tapintatosan. Most kiderül ki is ő valójában.
-Persze! Apaaaaa!!-kiabál, mire bennem megfagy a vér. Ennek...most vagy a csajnak van egy gyereke mástól, vagy Jack a vérszerinti apja.
-Igen kicsim? Kiaz?-jön ki, de amikor meglátom nem bírom. Elsírom magamat. Csak sírok és elveszítem az egyensúlyomat. Elesek és térdemen támaszkodva temetem kezembe fejemet. Fáj. Csak tudnám miért. Hiszen semmi közöm hozzá. Csak a gyerekemért jöttem. Szeretem Jacket, de ő már tovább lépett. Tudhattam volna... A kislányt beküldte, engem pedig felállított.
-Mit keresel itt Elizabeth?-kérdezi.
-Én...annyira hülye vagyok!-kezdek megint sírni. Kijön egy szép, kicsit kurvás lány és kérdőn néz Jackre.
-Öhm...drágám, ő kicsoda??-kérdezi furán rám nézve. Ezzel a lánnyal beszéltem az előbb.
-Menj màr be! Nem mondtam, hogy kijöhetsz! Hozd ki Stephet!-rivall rá a lányra, aki ijedten kihozza a kislányomat. Kiveszem a kezéből és magamhoz szorítom gyengéden.
-Kicsikém. Egyetlen édes picinyem. Mostmár itt van anya.-beszélek hozzá. Jack megfogja a gyereket és kiveszi a kezemből.
-Mitcsinálsz??-kiabálok rá.
-Nem viheted el!-szól vissza eréjesen.
-Pedig elviszem!-nézek rá idegesen. Jack megfogja, bemegy és becsukja az ajtót. Dörömbölni kezdek, de semmi. Eszembe jut, hogy van egy ajtó hátul. Gyorsan odamegyek és besettenkedek a házba. Fel megyek a gyerek szobába és ott is találom a kicsikémet. Gyorsan vissza hozta... Hirtelen ajtó csapódást hallok a hátam mögül és a zár kattanását. A gyereket nézem, és akkor jövök rá, hogy ez csak egy játék baba. Jack számított rám...

Kérlek komizz!!♥♥