Segítség, elraboltak! /Átírás alatt//Szünetel/

Mosoly

Az ajtó kicsapódik és beszágúld rajta két rendőr. Gyors mozdulatokkal válunk el egymástól Jackkel.
-Fel a kezekkel!-szegezi ránk a fegyvert a két pasas. Azonnal feltartom a kezemet, amit persze Jack is megtesz csak eléggé lassan.
-Hölgyem jöjjön ide!-mondja nekem az egyik, de én nem teszem amit mondd.-Hölgyem ne féljen! Segítünk!-néz rám kedvesen. Nem mozdulok és nem is szólalok meg. Nem tudom mi lenne a helyes út. Ha most odamegyek akkor elvesztem Jacket. Megszerettem... Úgy látszik mégis lehetséges amit lehetetlennek gondoltam. Szeretem és ezellen nem tudok mit tenni. Jackre nézek, aki engem figyel. Pár percig egymás szemébe nézünk, de ezt az igencsak drámai pillanatot megzavarja az egyik zsaru.
-Jack! Tudod, hogy miért vagyunk itt ugye?-szól az pasas. Ezek ismerik egymást??
-Tudom Aaron.-néz rá a mellettem álló srác a rendőrre, akit ezek szerint Aaronnak hívnak. Apám szava cseng a fülemben. Ő mindig azt mondta, hogyha a helyzet megkívánja akkor lehetünk egy kicsit rosszak. Jackhez lèpek és összekulcsolom kezeinket. Mindenki kérdőn néz ràm. Hozzábújok a mellettem lévő sráchoz. Szívem egyre gyorsabban kezd verni, de megállok a helyemen. Nagy nehezen megszólalok.
-Valaki elmondaná mi történt?-húzom össze szemöldökömet. Jack próbálja leplezni lepődöttségèt. A két zsaru egymásra néz és furán néznek.
-Jelentették, hogy egy csomó lányt elraboltak és minden jel arra utal, hogy ez a banda volt. De maga kicsoda? Magàt is elrabolták nem?-néz ràm Aaron. Nagyot sóhajtok és megforgatom a szememet.
-Valaki nagyon félre vezette önöket. Én a baràtnője vagyok és nem. Nem rabolt el.-nevetek fel. Mosolyogva nézem a 2 pasast. Rápillantok Jackre és làtom rajta, hogy alig bírja visszatartani a nevetését.
-Josh lehetséges ez?-kérdezi Aaron a társát.
-Hát haver nem tudom, de nem hoztunk házkutatási parancsot....-vakargatja meg a tarkóját a másik.
-Uraim! Akkor most megkérném önöket, hogy fáradjanak ki.-mennyire balfékek ezek....
-Visszajövünk és beviszünk Jack!-mondja Aaron.
-Vàrni foglak.-vigyorog az említett személy. Mosolyogva kitessékelem a rendőröket.
-Viszlát! Örültem!-intek nekik.
-Viszlát!-mondják egyszerre. Nagyot fújok és becsukom az ajtót. Ahogyan megfordulok, meglátom életemben először Jack igazi, érzelmes, őszinte, kedves mosolyát.