Segítség, elraboltak! /Átírás alatt//Szünetel/

Maradj velem!

Lassan megpróbàlom eltolni magamtól, bármennyire is élvezem ezt a pillanatot. Jack mèlyen a szemembe nèz és reakciómat várja. Egy enyhébb mosolyt küldök felé, mire ő újra magához ránt, és szenvedèlyesen megcsókol. Ebben a csókban benne van minden. Ez a srác mindig meglepetést okoz nekem. Nyelvével gyengéden végig simít alsó ajkamon, hogy beengedjem. Kérésének eleget teszek és nyelveink vad táncba kezdenek. Egy pillanatra kinyitom a szememet és meglátom a bátyámat, ahogyan kisétál az ajtón. Jack finoman eltol magától és szomorú szemeivel lelkembe hatol.
-Sosem gondoltam volna, hogy te vagy az...-simítja meg arcomat. Nagy levegőt veszek és hozzábújok.
-Sosem lehet mindig minden tökéletes. Amikor azt hinnéd, minden oké, akkor rákell jönnöd, hogy igazából semmi sem az.-bújtam bele a mellkasába. Annyira jó az illata.
-Sajnálom. Ha tudom, hogy te vagy-kezdené, de félbeszakítom.
-Akkor? Akkor nem bántottàl volna? Vagy el sem rabolták volna? Jack ez nem ilyen egyszerű! Te nem tudod mennyit szenvedtem miattad most is és régebben is! Annyi fájdalmat okoztál, hogy azt màr megszámolni sem lehet. És én mégis szerettelek és szeretlek. Talán azért, mert reménykedek abban, hogy egyszer majd szeretni fogsz. Talàn azért, mert szeretném, hogy az enyém legyél végre. Talán, mert a remény hal meg utoljára.-eltávolodok tőle és lehajtott fejjel pásztázom a lábamat.
-Miből gondolod, hogy én nem szeretlek?-kérdezi, majd állam alá nyúl és felemeli azt.
-Minden jel erre utal.-kapom el a fejemet kezéből, és kirohanok, fel a szobámba. Bezárkózok a helyiségbe és meglátom az ágyon Jack pisztolyát. Magamban tudom, hogy nem éri meg és nem kéne, de mégis...nem akarok így élni. Szabad akarok lenni. Szállni, mint a madár fent az égen. Megtekinteni a körülöttem lévő tájat, de vissza sosem nézni. Nem szenvedni többet semmi, és senki miatt. Ott lennék ahol nincsenek problémák csak a nyugalom. A gondolataim közben észre sem vettem, de màr könnyek ezrei száguldottak ki szememből. És ebben a pillanatban a kis fürdőrészből, előjön egy pasas. Talán 50-es éveiben járhat. Sohasem láttam még. Borostás arca van és sötétbarna szeme. Kezében egy fegyvert fog amit rám szegez. Tudat alatt azt kívánom húzza meg a ravaszt. Hadd szárnyaljak. Hadd legyek szabad. Ne kelljen már szenvednem!
-Szia kis leányka!-mosolyog rám, én pedig semleges tekintettel nézek rá. Nem érdekel ki ő, vagy mit keres itt. Csak azt akarom, hogy végre végetvessen egy lövésével ennek a rémálomnak. A gyerek miatt nem félek. Jack felneveli. Nagyon jó apa és az is lesz mindig is.
Az ajtón dörömbölnek. Valószínűleg Jack, de én nem figyelek rá. Teljesen a férfinak szentelem figyelmemet. A háta mögött kis mozgásra leszek figyelmes. A bátyám hirtelen előjön és a férfitől próbálja elvenni a fegyvert, én pedig csak állok egy helyben, amikor is a fegyver eldördül. A hasamhoz kapok, amiből a vér kezd szivárogni. Najó inkább ömleni. A pasi hirtelen eltűnik, én a földre esek, Rob pedig mellém térdelve szorítja kezemet kétségbeesetten a hasamra. Minden olyan gyorsan történik körülöttem. Lassan csukódnak le szemhéjaim és még pár mondatot elkapok. Jack betörte az ajtót és sírva? Igen sírva közre fogja arcomat.
-Maradj velem! Kérlek! Szeretlek Elizabeth!-puszilja meg számat, majd egyből kiabál Matthewnek és Chrisnek, hogy hívjanak mentőt, de mellőlem nem megy el. Mást már nem hallok, mert a sötétség hatalmába kerít...

Vége

Sziasztok! Itt is van az utolsó része az 1. évadnak. Remélem tetszett. Kérlek komizzatok!♥♥

A 2. évadot június 20-án kezdem! :)