Segítség, elraboltak! /Átírás alatt//Szünetel/

Mit gondolhat?

Jack telefonálni kezd és én futnék, de nem megy. Pokolian lüktet a lábam.
-Ezt miért kellett?!-kérdezem kicsit hangosabban.
-Befogtad?!-kiabál. Könnyeimmel küszködök. Nem csak a lábam fáj hanem a szívem is. Egyszerűen Jack olyan sebet tud ejteni, hogy az nem igaz. A lelki fájdalmam még lehet nagyobb is mint a lábamon tátongó sebek. Nem tudom mit tegyek. Futnék én de valami visszatart, és ez nem csak a lábam. Valami fura kis képzeletbeli kötél nem hagy mozdulni. Nem hagyja, hogy elmenjek. Nem hagyja, hogy visszakapjam a családomat. Semmit sem hagy. Olyan érzés ez mintha Jack magához láncolt volna. Miért kell egy idiótához ennyire kötődnöm?! Azt az istencsapását figyelem ahogyan telefonon beszél. Egy, kettő, három, majd még ezer könnycsepp kezd száguldani arcomon. Jack rám emeli tekintetét. Perzsel. Olyan érzés ez mintha az ördög szemébe néznék. Leteszi a készüléket az asztalra. Pár percig nézzük egymást aztán felpattanok. Megpróbálok elmenni, de már késő. Chris vigyorgó feje fogad az ajtóban.
-Hova-hova kicsike?-kérdezi. Hátrálni kezdek. Remeg egész testem. Az előbb említett fiú elkapja csuklómat és magához húzva erősen tart.
-Hogy vagy Jack?-érdeklődik Chris.
-Fogjuk rá, hogy jól.-mondja.-Vidd vissza ezt a lányt. Ha haza megyek az lesz az első, hogy büntit kap.-elgondolkozik.-Richie ott van már?-húzza fel szemöldökét. Christian megvakargatja a tarkóját.
-Hát izé...holnap jön...-szinte már suttogja.
-Ha holnap haza megyek és nem lesz ott akkor kaptok!-az engem szorító fiú összerándul, majd bólint.-Most pedig húzás!!-kiabál rá. Chris kiráncigál és bedob az autóba. Amikor odaérünk, kivesz és bedob a pincébe. Üdv újra kedves kis kuckóm! Ő kimegy ezzel egyedül hagyva a sötét térbe.
++++++++++++++++++
Arra ébredtem, hogy Jack guggol felettem és engem bámul. Felugrok és szomorúan kell észre vennem, hogy két kezem össze van kötözve.
-Apuci...miért kötözted össze a kezeimet?-kérdezem erőtlenül.
-Nehogy megint meglógj!-mondja határozottan.
-De én...-kezdeném de félbeszakít.
-Nem érdekel a magyarázatod!-megpofoz.-Azt akarom, hogy viselkedj! Vannak szabályok amiket bekell tartanod bármennyire nem szeretnéd! Muszáj! Megértettél Babygirl?-bólintok nagy nehezen. Most újra a régi Jack van itt velem. Hát ez szuper...
-Most pedig! Feljössz és játszadozunk kicsit!-mosolyog perverzen. Tágra nyílt szemekkel nézek rá. Biztos, hogy nem!
-Jack most jöttél ki a kórházból! Nem lehet! Nem fogom megcsinálni mert nem hiszem, hogy jót tenne ez neked!-és a mondatom végén ráeszméltem, hogy ez egy vallomásnak is be illett volna. Basszus! Ijedten figyeltem Jack vonásait. Nem mozdult csak nézett engem. Fürkészte arcom minden egyes kis helyét. Számra tévedt tekintete, de azonnal el is kapta fejét tőlem és felállt. Az ajtóhoz ment és becsapta azt. Óriási csattanás jelezte a csukódást. Most vajon mit gondolhat?! Istenem most vagy azt gondolja, hogy megöl, vagy azt, hogy összezavartam. Á tuti, hogy megöl inkább... Biztos nagyon ideges azért mert ellent mondtam neki.

Hali! Remélem tetszett a rész. Kérlek komizzatok és vote-oljatok! ♥♥