Segítség, elraboltak! /Átírás alatt//Szünetel/

Megijedtél?

Jack a képembe röhög ahogyan làtja fintoromat az arcomon. Mérgesen rá nézek, amire csak megpofoz. Mi a szar...?!
-Cica készülj fel este megbaszlak...reméljük túléled...-mondja perverz idegbeteg állat vicsorgásával.
-Te perverz barom! Hozzám nem érsz!-kezdek kiakadni...újra megpofoz...
-Itt az van amit én mondok! Világos?! És apucinak hívsz! Felfogtad te szajha?!-lassan bólintok egyet.-Ha kérdezlek válaszolj ne pedig rángasd magad!!-ordít le.
-Rendben...-mondom kissé halkan mire ő felsóhajt.
-Rendben mi?!-kérdezi fenn hangon mint egy idióta. Ahj most tényleg apucinak kell hívnom...? Blaaa hányok!
-Rendben...apuci-mondom neki undorodva. Erre belém állít egy szilánkot én pedig felsikítok.
-Látom nem érted a szabályokat szépségem... Ha kérdezlek normálisan válaszolsz. Ha én azt mondom apucinak szólíts akkor annak szólítasz! És nem undorral hanem tisztelettel! Mert ha nem akkor úgy megbüntetlek, hogy 3 hónapig nem tudsz majd felállni!!! Megértetted?!!!?-az utolsó mondatánál már órdított...elég ijesztő...
-Megértettem apuci...neharagudj-suttogom erőtlenül. Hott nyugottá válik tekintete és önelégülten kezd mosolyogni.
-Jó kislány!-mondja, majd kikötöz és kimegy. Amint kilép, nekem az arcom tele lesz könnyekkel. Vajon innen meglehet szökni...? Á esélytelen... Ki lehet a főnök? Jack? Chris kicsit normálisabb...talán... Amikor már kellően kisírtam magamat, akkor egyhelyben ülve azon gondolkoztam miként juthatnék ki. Tudom, hogy esélytelen de ilyenkor az ember csak arra gondol: ki kell jutnom! Pedig tudja, hogy lehetetlen ilyen őrültekkel. A lábamra nézek amelyből azóta is úgyanúgy áll ki az a kis üveg darab. Elfordítom a fejemet egyből mert nem bírom. Ahogyan elképzelem a húsomat, hogy hogyan hatolt bele a szilánk...hánynom kell. Ugyanakkor ki kéne venni...de én hogyan? Nem merem megkérni Jacket. Még a végén kapok még egy szilánkot...na kösz az nem kell. Ezzel az eggyel is szenvedek nem kell még egy. Nem tudom mennyi idő telhetett el Jack kiborulása óta de kb olyan 2 órára saccolnék. Viszont ha engem feltesz arra a mocskos asztalra, székre vagy ágyra, akkor én esküszöm, hogy kinyírom még ha az életembe is kerül! De annak a szarnak a közelébe sem vihet!! Összerezzenek a tudatra, hogy előttem biztosan sokan ezt gondolták és semmire nem mentek vele...ott végezték kínok közti halállal. Már előre félek... 12:00
Megbolondulok egyedül a bezártságba. Még csak kajám sincs... Mennyi lehet az idő? Á össze vissza beszélek. Már fáj a kezem is... A kötél nagyon szorít. Egyszercsak nyitódik az ajtó és reménytrejtő pillantásom oda szegődik. Hatha Chris az és nem az idegbeteg barom állat Jack. Aham reménykedni szabad...de Jack jött be egy kis zacskóval amit ledobott elém. Felvont szemöldökkel néztem rá. Mi a szar ez?!
-Cica ma ez lesz a kajád mert rossz voltál. Holnap esetleg kaphatsz valami finomabbat is.-mondja, majd odajön és eloldoz. Enni kezdek. Nem a legjobb de figyeljetek a kaja az kaja! És én pokolian éhes voltam. Amíg ettem Pszicho Jack folyton engem figyelt. Amikor màr az utolsó falatot is lenyeltem, fel akartam állni kinyújtózni de az az állat vissza lökött.
-Hova-hova cicus?-kérdezi halál nyugodtan. Kiráz a hideg ettől az ember féleségtől... -Csak ki akartam nyújtózkodni apuci...-mondom direkt a kedvenc szavával, hogy még véletlenül se bántson. Jack mosolyogni kezd. Most olyan kedvesen mosolyog...mi a szar?! Mi ez a gondolat?! Fúúúj!! Tuti észre vette a magammal folytatott civódásomat mert hirtelen felrántott és neki nyomott a falnak.
-Beindítasz szépségem...este megkapod a jutalmadat! Jo kis cica!-megharapja a nyakam, majd mint valami rongybabàm, a földre lök és kimegy. Hallom a zár kattanását. Ahj...nem akarok ezzel az elmegyógyintézetbe való seggfejjel dugni!
-Idióta barom!!!-ordítok utána és kicsapódik az ajtó. Összerezzenek. Bassza meg! Upsz ez a fogva tartás kihozza belőlem a káromkodást...
-Megijedtél, hogy Jack vagyok igaz?-kérdezi egy ismeretlen kedvesebb hang. Kicsit mosolygok. Aranyosnak tűnik...talán segít megszökni...talán...!