Segítség, elraboltak! /Átírás alatt//Szünetel/

3/1

6 hónappal később:

Az elmúlt hónapokban nagyon sokat gondolkoztam, hogy hogyan is lóghatnék meg innen, de az egész ház Chris emberei védelme alatt állt. Ha a kertbe mentem is két gorilla kísért nehogy normálisan levegőt tudjak venni. Az az egy vigasztalt ebben a börtönben, hogy a gyermekem végig mellettem volt. Ha ő nem lenne már megöltem volna magam. Igazából ő tart életben.

-Anyu, itt van Chris bácsi.-szakított ki gondolataim közül kislányom. Ő nem tudja, hogy ez az ember egy igazi féreg.

-Szia szépség.-köszönt a lányomnak Chris, majd a kezébe vette és rámosolygott.

-Tedd le.-álltam fel az ágyról és hozzájuk lépve kivettem a férfi kezéből a gyermekemet.

-Pedig ő szeret engem.-egy sóhaj után mondta ezt és mosolygott még mindig. Annyira letörölném azt az undorító mosolyt az arcáról. Ha szemeimmel ölni tudtam volna, ő már réges-régen halott lenne. 

-Csak mert kislány és fogalma sincs mit tettél. Kérlek vigyázz rá Olivia.-adtam oda Stephet a mellettünk álló lánynak. Talán egyedül benne bíztam valamennyire. Kisétáltunk Chrissel az udvarra és ott folytattuk a beszélgetést.

-Mit akarsz?-kérdeztem kicsit sem kedvesen.

-Nem beszélgethetek csak úgy veletek?

-Egyrészt nem, másrészt meg nem is szoktál csak úgy beszélgetni. Valamit mindig akarsz.-sóhajtottam unottan. Ez az egész már kibaszott fárasztó. Ha Jack még élne már rég nem lennék itt. Így, egyedül egy gyerekkel nagyon nehéz megszökni. Ha valamit elbaszok lehet a kislányom bánja és ezért nem kockáztathatok.

-Jó, lehet. A lényeg, hogy hoztam neked egy ruhát. Hétvégén lesz egy vacsora és gondoltam elviszlek.-hátra fordult és intett egyet az egyik emberének, aki egy fekete dobozzal megindult felénk.

-Mondhatok rá nemet?

-Nem. Nem kérdés volt és ha bármivel próbálkozol Stephnek annyi. Világos?-suttogta közelebb hajolva hozzám. Bólintottam. Az embere szép lassan elért hozzánk, én pedig még Chris előtt elvettem a dobozt és levettem a tetejét. Egy gyönyörű piros ruha volt benne. Szerintem egy vagyon volt.

-Szép nem igaz?-kérdezte ez a faszfej. Tényleg szép. Nem, nem is szép, hanem gyönyörű, de ettől függetlenül semmi nem változik. Jack mellett gyönyörű lennék ebben. Viszont nem vele leszek és Chris mindent is beszennyez maga körül. Hiába vagyok gyönyörű ha ő mellette kell állnom.

-Az, csak kár, hogy te elrontod az összképet.-számat elhúzva tettem vissza a doboz tetejét és visszaadtam a gorillának, aki tovább is állt tőlünk. Gondolom felviszi a "szobámba".

-Hát persze. Hálásnak kéne lenned, hogy megszabadítottalak egy elmebajostól.-szemöldökeimet összehúztam és úgy néztem fel Chrisre.

-Te mi az Istenről beszélsz? Te őt nevezed elmebajosnak? És akkor te mi vagy? Megölted a legjobb barátodat, te pszichopata fasz.-kezemet meglendítve adtam a srácnak egy óriási pofont, mire ő jobb kezemet elkapva kezdett húzni a medence felé. Úgy érzem kurvára ideges lett. Próbáltam ellenállni, de ő sokkal erősebbnek bizonyult, így sikerült belevágnia a vízbe. Hirtelen azt sem tudtam hogy kell lélegezni. Gyorsan feljöttem a víz alól, de ő ezt még nem érezte elég büntetésnek, ezért a fejemet megfogva nyomott újra a víz alá. A szívem zakatolt és kezdtem félni attól, hogy most bizony meghalok.

-NA?! MOSTMÁR JOBB KIRÁLYLÁNY?! ÍGY PRÓBÁLJ MEG ÚJRA KEZET EMELNI RÁM!-kiabált velem, majd még párszor megismételte a víz alá nyomásomat, aztán kiemelt a medencéből. Gyors levegővétellel igyekeztem nem megfagyni.-Idióta ribanc.-Chris idegeskedve hagyott engem egyedül, mire én utat engedtem könnyeimnek és a földre rogyva engedtem ki az összes felgyülemlett fájdalmat magamból.

Sziasztok! Egy jóóóó hosszú idő után meghoztam a folytatást. Kicsit lehet összedobott lett, szóval azt sajnálom. Ha hibát láttok benne, akkor jelezzétek! ❤️