Segítség, elraboltak! /Átírás alatt//Szünetel/

Kim...

JACK

Amint Elizabeth felment a szobájába, egyből mentem a dolgozó szobámba. Meg kell találnom azt a férget, aki elvitte a gyerekemet. Na meg azt is meg kell tudakolnom, hogy Matt miért is csinálta azt, amit. A telefonomért nyúltam, majd tárcsázni kezdtem barátom számát. Szinte azonnal fel is vette.

-Főnök! Mi újság?-kérdezi jókedvűen. Most vagy színjátékozik itt nekem, vagy Beth rosszul látta és igazából nem is ő volt ott. A másodiknak sokkal jobban örülnék...

-Matt...-gondolkoztam el, miután kimondtam a nevét. Hallottam ahogyan megszeppen a vonal túlsó felén. Arra lettem figyelmes, hogy tényleg nagyon elgondolkoztam. Matthew nyelt egy nagyot. Ez nála nagyon-nagyon nem jó jel...-Miket csinálsz amióta nem vagyunk úgymond együtt?-kérdezek rá végre a lényegre.

-Háááááát-nyújtja el a szót, mint aki azon gondolkozik, hogy elmondja-e az igazságot vagy inkább hagyja a fenébe és hazudjon tovább. Túl jól ismerlek már, drága barátom.

-Igen?-szólalok meg, ugyanis már jó régóta várok a válaszára ahhoz, hogy csak így csöndben tűrjem hallgatását.

-Dolgozgatok...-sóhajt egy nagyot.

-Mit?-kíváncsiskodok.

-Kávézóban.-hallom hangján, hogy nem egészen mond igazat, ezért át invitálom magamhoz.

-Gyere át. Most.-adom neki parancsba, majd le is teszem a telefont. Felállok a székemből, töltök magamnak egy kis bort, aztán az ablakhoz sétálva figyelem a kinti világot. Elgondolkoztam újra és újra az életemen, de megálltam amikor két kezet éreztem meg derekam köré fonódni. Elmosolyodtam, majd megfordultam.

-Matthew idejön.-néztem le Elizabethre, mire ő egy szájelhúzással fejezte ki nem tetszését a dolog felől.-Ne haragudj, kicsim. Egyszerűen muszáj vagyok vele beszélni...-sóhajtottam egy nagyot.

-Tudom, Jack.-mondott volna még valami, de valaki megzavarta beszélgetésünket.

-Gyors voltál.-néztem az ajtóban álló személyre. A karjaim között lévő lány, undorral mérte végig barátomat. Bár lehet, hogy már hívhatnám VOLT barátomnak is. Hiszen minden jel arra utal, hogy elárult engem, meg persze Chris-t is. Igaz, azt nem tudom, hogy Christian mennyire van benne a dologba. Na, majd mindjárt kiderül minden.

-Matt! Hogy lehettél ekkora szemét???-indul meg felé nagy hévvel Beth. Én csak összehúzott szemöldökkel figyelem a történéseket. Milyen bátor csajom van már! Igazi anya tigris.

-Liza, miről beszélsz?-tetteti azt ártatlan kis báránykát, drága haverom. keresztbe teszem a kezeimet és figyelem a műsort. Barátnőm, ahogyan a srác elé ér, behúz neki egy nagyot, mire én elégedetten nézek rá.

-Hol. Van. A. Gyerekem?-tagolja Elizabeth, tettetett nyugodtsággal. Eközben én kényelmes testhelyzetet keresek, amit az ablak üvegnek dőlve meg is találok.

-Honnan tudjam???-fogja az arcát a barátom ott, ahol az ütés érte. Picim nagyon elemében van, ugyanis behúz még egyet az előtte állónak. Hihetetlen mennyi erő és tűz van ebben a lányban. Pedig amikor én elraboltam...

-------------------------------------------------------------------------

Visszaemlékezés az elrablás estéjére:

Christian-nal elhatároztuk, hogy elrabolunk egy két lányt... Tudom, ez most nagyon rosszul hangzik, de muszáj-nak érzem. Kell valaki, akit nem sajnálok bántalmazni. Akin a napi stresszeimet és vágyaimat levezethetem. Ami után nagy nehezen kinyitottuk a kiszemelt ház ajtaját, belépve hallottam egy kisebb puffanást, de akkor még nem nagyon érdekelt. Chris ledobott a földre egy vázát, én pedig felborítottam az egyik szekrényt. Hirtelen valahonnan meghallottam egy kis elnyomott sírást.

-Van valaki abban a tárolóban.-mutat a hang irányába a haverom. Bólintok egyet, majd a szekrényhez lépek. Kinyitom, és lááám benne van egy lány. Micsoda véletlen!? Elmosolyodok úgy, mint egy elmebeteg.

-Hallod haver, itt egy kis leányka.-játszom meg magamat, már-már vigyorogva.

-Hm...jó bőr! Vigyük el!-lép mellém Chris. A törékeny lányt a hajánál fogva kirángatom búvóhelyéről. Szerencsétlenem sír és sikítozik, de engem ez egyáltalán nem érdekel.

-Baszd meg, ne sikíts már!-szólal meg újra drágalátos haverom. Úgy látszik őt zavarják ezek a hangok. Az előbb említett lehajol a csajhoz és levág neki egy nagy pofont. Miután ez megvolt, végig húzom a földön, míg el nem érek a kanapéig. Ott aztán elengedem szegényke fejét, mire masszírozni kezdi a nyilvánvalóan fájó pontot.

-Na és most beszélj! Hol a rejtett pénzetek?!-kiabálok rá. Gyerekek, azért mégsem hagyhatom itt azt a kevéske pénzt ami lehet nekik. Nem szólal meg, csak néz maga elé. Nagy hibát követsz el, szépségem!

-Beszélj ribanc!-pofozom meg. Újra sírni kezd, amit én persze nem díjazok.-Ne sírj! Beszélj és akkor talán nem kapsz ilyeneket. Legalábbis nem olyan sokat...-mondom neki, önelégült arccal.

-Nincs pénzünk.-mondja ki, az egyértelmű hazugságot.

-Ne hazudj!! Hol van?!-ordibálunk vele mindketten. Olyan viccesen néz ki! Mivel nem jött ki a száján egy kis hang sem, ezért még nagyobbat adtam a szép kis pofikájára. Egyáltalán nem tudom sajnálni ezt a lányt.

-Nincs pénzük.-mondja újra. Kap tőlem egy újabb pofont. Adnék neki még egyet, de végre elmondja az igazságot........

Visszaemlékezés vége:

Megráztam a fejemet és hitetlenül néztem szerelmemre, aki éppen Matthew válaszára várt.. Hogy lehet az, hogy még mindig mellettem van?

-Jack! Nem is szólsz semmit??-nézett rám ez a szépség nagy szemekkel. Annyira szeretném ha kiderülne, hogy a barátomnak ehhez nincs semmi köze.

-Matt...Mond el az igazat. Te raboltad el a gyerekünket?-néztem rám szomorúan, hisz ő nekem olyan mintha testvérem lenne. A srác elgondolkozik, majd bólint egy nagyon halványat. Mindig is hatással voltam rá. Behunytam szemeimet és sóhajtottam egy nagyot.-És hol van most?-kérdeztem rá a legfontosabbra.

-Jack...Nem önszántamból tettem.-terel. Ez így nagyon nem lesz jó.

-Ki volt veled?-még nyugodt vagyok, de amikor egy szót sem szól, rá kiabálok.-Beszélj már!!-sétálok hozzá közelebb.

-Emlékszel...a testvéredre?-szólalt meg végre. Nem értem a kérdést, hiszen Kim már meghalt és ezt Matt is pontosan jól tudja.

-Matthew, ezzel mit akarsz elérni?? Kimberly már régen halott!-kiabálok rá, mert kezdenek felszakadni a régi sebek. Elizabeth kíváncsian kapkodja kettőnk között a fejét.

-Nem. Nem az. Az az igazság, hogy csak megjátszotta a halálát.-sóhajt egy nagyot a barátom, de én nem tudok neki hinni. Hiszen ez lehetetlen! Miért tett volna ilyet???-Jack. A nővéred nagyon is él és virul. Semmi baja. A másik pasi, aki velem volt, az a férje volt. Tudom, hogy ez most nagyon hihetetlennek hangzik, de igaz. Fogalmam sincs miért tette ezt! Engem megfenyegetett!-néz rám széttárt karokkal. Még mindig nem tudok neki hinni. Teljesen lefagytam. Ez egyszerűen nem lehet! Ez képtelenség...!

Sziasztooook!!! Kicsikét sokkal hosszabb rész lett mint szokott, ugyanis már jó régóta ígérgetem, hogy jön az újabb rész, de csaknem raktam még ki! Szóval most úgy gondoltam, megleplek titeket egy ilyen jóó hosszú résszel! Ha tetszett, kérlek komizzatok és vote-oljatok!!

Puszilok minden kedves olvasómat! :* :* Imádlak titeket!! <3 <3 (Megvan az 1000 szóóó!! Jeee :)))))