Segítség, elraboltak! /Átírás alatt//Szünetel/

2/10-Leila

LEILA

Amint anyával hazaérünk, apa nyakába ugrok.
-Sziaaa!-köszönök neki.
-Szia kicsim! Milyen napod volt?-érdeklődik.
-Hát elég jó...
-Mondd el mit kaptál!-szól anyu szigorúan. Lehajtom a fejemet és úgy válaszolok.
-Kaptam egy beírást...-mondom ki nagy nehezen. Mivel másodikos vagyok ezért szerintem nincs nagy jelentősége, de anyu azért azt mondta kapok büntit.
-Miért kaptad?-kérdezi apa. Nem válaszolok csak a padlót bàmulom.
-Mondjad kicsim.-simogatja meg a buksim.
-Mert verekedtem...
-Hogy mi??-tágulnak ki apu szemei.
-Jack, ez miattad van!-szól közbe anya. Nem akarom, hogy veszekedjenek...
-Miattam?? Miért lenne miattam??? Hmm?!-kezd ideges lenni apa...
-Igen! Miattad! Egy ilyen apával!
-Elég!-sírom el magam.-Ez a folytonos veszekedésetek miatt van!-mondom nehéz levegő vétellel, majd felrohanok a szobámba...

JACK

Szegény kislányom mennyit szenved miattam...
-Most nézd meg mitcsináltál!-kezdi el a szövegét az anyja.-Kell neked egy idióta maffia főnöknek lenned!
-Az csak most lettem! Különben is! Ha nem mindig a gyerek előtt kezdenél el vitatkozni, akkor minden sokkal jobb lenne!-kiabálok rá, mire hátrébb lépdel.-Elegem van belőled.-mondom ki teljesen nyugodtan.
-Haha! Nekem is!
-Menj el.-nézek rá komolyan.
-Mivan?!-kezdi gyorsabban venni a levegőt.
-Menj el! Tűnj el az életemből!-kezdem felfelé ràncigálni a szobàjába.
-Jack nemàr...-belököm a szobába és segítek neki pakolni.
Amikor mar végeztünk, elindul Leila szobája felé.
-Nem viszed el.-rázom meg a fejem.
-De elviszem!-háborodik fel.
-Ő az én lányom!-kiabálok rá.
-Az a helyzet, hogy igazából semmi közöd hozzá...Nem te vagy az apja...-mondja elhaló hangon, mire bennem megfagy a vér is.
-Tessék...?

Elég unalmas rész lett tudom...
De az az igazság, hogy mostanában nem nagyon van ihlet...Szóval bocsánat, hogy nem hozom gyorsan a részeket. Kérlek nézzétek ezt el nekem.

Komizzatok légyszi, hogy tudjam, még vannak akik olvassák ezt a storyt :D.
Köszönöm ha elolvastad!♥♥