Segítség, elraboltak! /Átírás alatt//Szünetel/

Ez nem lehet!!

-Hugi sajnálom.-teszi vállamra a kezét, de én lelököm magamról és véreres szemekkel tekintek rá.
-Ne hívj így, és ne is érj hozzám!!-ordítok rá, majd újra a sírásomnak szentelem teljes figyelmemet. Hirtelen az ajtó kicsapódik és Jack lép be idegesen.
-Miért hagyod, hogy ordibáljon veled???-kérdezi Jack ingerülten a bátyámat figyelve, engem pedig leszarva.
-Figyelj haver...nem fog menni.-jelenti ki Rob, mire én felemelem fejemet és kérdőn nézek rá, kisírt szemekkel.
-Mi az, hogy nem fog menni?? Nem akarok parancsolgatni, mert barátok vagyunk, de arra fog kerülni a sor ha nem teszed amit mondok!-na nálam itt elszakadt a cérna és felállva Jack elé mentem. Robert tátott szájjal figyelte ahogyan gyenge testem felemelkedik a földről. Jack elé érve, próbáltam összegyűjteni minden erőmet és határozott lenni.
-Mi van szépségem?-kérdezte gúnyosan, én pedig a fejemet ráztam.
-Na jó Jack, én nem tudom mi történt veled az elmúlt napokban, de szörnyen bánt a viselkedésed. Persze tudom, ezt te leszarod meg minden, de engem akkor is érdekel. Ha te nem mondod el mibajod-itt elgondolkoztam kicsit, majd folytattam.-akkor majd én kiderítem.-mondtam elszántan, mire az előttem álló srác csak bambult magabiztosan rám.
-Hát persze, persze.
-Elmondjam miért nem menne Robnak?-kérdeztem, mire ő csak felnevetett.
-Belédesett?-tàrta szét a karját, továbbra is nevetve.
-Azért, mert a bátyám.-mondtam, eltekintve a hülyesége mellett. Hirtelen abbahagyta a röhögést és kérdőn nézett hol rám, hol pedig a testvéremre. Mindketten komolyan àlltuk, szó nélkül, az elképedt fiúcska kérdező tekintetét.
-Nem, nem, és nem!-kezdte egyre hangosabban mondani a nemet.-Ez nem lehet!!-kiabált kétségbeesetten, majd két kezével hajába túrt, és lecsúszott a falnak támaszkodva, egészen a földig. Szóval nem tudta, hogy én mennyire jól is ismerem a múltját. Igazi, idáig én sem tudtam. De már ràjöttem, ezzel elég hosszú sokkos időt okozva Jacknek. Tudok róla mindent. A szülei, hogy haltak meg, a nővére, és a felesége... Szomorú story. Mondjuk ők már akkor eltűntek, de mégis tudtam mindenről, méghozzá magától Jacktől. Akkoriban sokat beszéltünk, de ő mégsem mutatott be soha senkinek, és mégsem hívott soha sehova. Játszotta a jófiút...pedig messze nem volt annyira jó, mint amennyire azt mutatta. Egy tökéletes álca fedte valódi énjét. Én ismertem, mert volt már hozzá szerencsém, hogy ezt az igencsak kedves énjét lássam. Persze akkoriban még nem volt ennyire "idióta", nem ölt, nem bántott senki. Csak a pénz volt ami kellett neki. Semmi más. Inkább a drogok világába merült el, ami had ne mondjam, hogy nem a legjobb döntése volt. Kb úgy 2 hónapig jártunk, de aztán eltűnt. Érdekes, mert egyszer sem mondta senkinek, hogy van barátnője vagy hasonlók. Amikor megtudtam, hogy házasodik, egyik szemem sírt, másik nevetett. Szerettem még mindig, mint ahogy most is... Bármit is tett, nekem ő fontos, és még egy gyerekem is van aminek ő az apja. De visszatérve, örültem az eljegyzésüknek, de mégis fájt. Engem soha nem mutatott be senkinek, erre ezt a lányt meg egyből mutogatja. Fájt a tudat, hogy engem valószínűleg nem is szeretett, csak még nem volt 14 éves barátnője. Őszintén, máig nem tudom mi volt az a kapcsolatnak nem igazán nevezhető izé. Esetleg megsajnált amikor megtudta, mennyire oda vagyok érte? Áh, igazából felesleges a múlton rágódni, mert megváltoztatni úgysem tudjuk már... Azért nyilván megkérdezem tőle, ha egyszer majd eltudunk beszélgetni úgy, mint valami egymást rég nem látott cimkével jelölt emberek.

Kérlek komizzatok! ♥♥