Segítség, elraboltak! /Átírás alatt//Szünetel/

2/19-Te féreg!

Jack szemszöge:

Amint odaértem az általam gondolt helyre, kipattantam a kocsiból és ráfeküdtem a csengőre.  Egyből kijött egy gorilla, akit a már jól ismert énem szerint el is intéztem. Elővettem a késemet, majd beleszúrtam a pasiba. Szája elnyílt és sikoltott volna, de tudta, hogy ő ezt nem teheti meg. Férfi akart lenni. Szép lassan húztam ki testéből a kis játékszeremet, majd végig kentem vérét, az állkapcsa vonalán. Régen csináltam már ilyet és, hogy megmondjam az őszintét, nagyon is jól esett. Ezek után még belerúgtam egyet, aztán beléptem a szinte már palotának nevezhető házba.

-Már vártalak, bár azt hittem kicsit gyorsabb leszel.-a hang irányába fordulva, megpillantottam kicsi nővérkémet. Haja hosszú tincsekben hullott vállára, ruhája nagyasszonyhoz illő volt. Na és a szemei... Azok a szemek olyanok voltak mint az enyémek. Tele voltak gonoszsággal...

-Hol a gyerekem?-nagy, ideges léptekkel indultam meg felé, de ő egyetlen kézmozdulattal megállított.

-Még egy lépés és sosem tudod meg!-fenyegető hangja másokat könnyen megrémisztett volna, viszont nálam ezzel semmire nem ment. Nem is tudom mit hitt...

-Miért csinálod ezt?-kíváncsi tekintetem gonosz íriszeibe irányítottam, és vártam válaszára. Művészien fölnézett a plafonra, majd sóhajtott egy nagyot.

-Tudod...-kezdett volna bele a baromságaiba, de én inkább félbeszakítottam.

-Nem! Tudod te mennyit sírtam miattad? Tudod te mit éreztem amikor "meghaltál"? Tudod te mennyire hiányoztál? És tudod-e egyáltalán, hogy mennyire egyedül voltam? Mennyire vágytam a tarsaságodra? Elhagytál. És hazudtál. Pedig azt ígérted, sohasem hagysz magamra. Most mégis hátba támadtál... Miért?-szívesen öleltem volna meg őt, de nem szabadott. Így is eléggé el vagyok gyengülve már...

-Öcsi... -szeme hirtelen változott át. Talán megenyhült egy kicsit.-Tudom, hogy most borzasztóan utálni fogsz, de... -folytatta volna, ha be nem toppan az én egyetlenem.

Elizabeth:

Amint beléptem a "palota" ajtaján, egyből észrevettem a testvérpárt. Mindketten felém kapták fejüket. Jack ideges volt, míg Kim nagy szemekkel és tátott szájjal bámult rám. Hát... Igencsak régen láttuk már egymást.

-Hát te??-kérdezte csodálkozva a lány.

-Jack-kel vagyok.-komoly ábrázatomon csak pislogott, hiszen elég szeleburdi lánynak ismert.

-Mi a frászt keresel te itt??-párom dühtől téli hangjától kissé megugrottam, de mégsem mozdultam el helyemről. Pár másodpercig csak álltunk csendben, de ezt az idilli pillanatot sikerült Matt-nak megzavarnia.

-MATTHEW?-Kim arcáról sok minden leolvasható volt. Például érzelmei közt található volt a félelem is. Talán attól parázott be, hogy Mattot a mi oldalonkun látja.
De én azt is el tudom képzelni, hogy valami kis kavarás is volt köztünk. Persze lehet még sok más dolog az oka. A nemrég belépő fiú nyelt egy nagyot, majd egy sóhaj kíséretében lehajtotta a fejét. Nem igazán tudtam értelmezni reakcióját, de inkább nem is törődtem vele. Lehet jobb is ha nem tudom...

-Csoport találkozót tartunk?-hirtelen egy mély és pimasz hang járta át a helyiséget. Nem egészen voltam magamban biztos, mégis valahogy ismerős volt ez a beszédstílus. Jackre néztem, akinek az arca teljesen lefagyott volt. Tudta, hogy ki közelít felénk. Pillantásom ezután Mattra tért át, ki szintúgy nézte az előttünk lévő sötét területet, mint a haverja. Megszólalni viszont egyikőjük sem tudott. Teljes sokkban voltak.

-Gyere csak elő, te féreg!-kiabált a sötétség felé barátom. Egy öblös nevetés hallatszódott, majd kilépett a szobából az a személy, akire életemben nem számítottam volna. Tudtam, hogy egy szemét pasi, de mégsem gondoltam volna ezt róla...

Sziasztok!! Egy nappal ugyan késve, de mégis nagyjából időbe meghoztam nektek az újabb részt! Vajon ki lehet az új személy? Remélem tetszett! Kérlek komizzatok! ❤️❤️❤️