COLD COMFORT - The Woman Who Spies (HP, AU, HUN, SSHG)

04 - Nevelhetetlenek

Mundus contritum

Negyedik fejezet

Nem mindenki áldozat, akit annak hiszünk, és nem mindenki hős, akit annak remélünk.

Megrökönyödve bámult a fürdőre - a koedukált fürdőre. A mögötte jövő kislány csoport azon nyomban belé rohant, de ő ott állva, ledermedve fel sem fogta.

Nincs elválasztva. - A szeme egy meztelenül rohangáló kisfiúra esett. - Nincs, egyáltalán nincs.

- Hermione? - érintették meg a vállát. Enyhén sokkosan próbált az őt megszólítóra figyelni. - Talán valami gond van?
- A... - mutogatott az előtte lévő helyiségre enyhén pánikolva, hátha megértik a problémáját. Újra nekigyürkőzött a mondatnak, de csak valami nyöszörgésszerű hang jött ki rajta. Nyugalom, Hermione, nyugalom. Te aranyvérű vagy, viselkedj is annak megfelelően. Másodszorra már sikerült összeszednie magát annyira, hogy valamikori anyja se akarná lefejezni azért, mert nem viselkedik megfelelően. - Szóval a fürdő koedukált. - Nagyszerű, Mione, sikerült megállapítanod a nyilvánvalót.

- Igen, az. - A körülötte lévő lányok értetlenkedve pislogtak felé. Tényleg nem értik. Miért nem értik? Jessica idegesen igazgatta magát, miközben még idegesebben nézett felé. Nagyon menni akart már fürödni. Hannah, helyrerakás céljából finomnak nem mondható mozdulattal oldalba bökte. Hannah a szomszéd szobában lakó lány volt, és ő se kedvelte Jessicát túlzottan. Jó lány, csendes, Hermionénak szimpatikus volt - a haját idegesen csavargató és a fiúk felé kacéran kacsingató Jessicával ellentétben. Kate szemében egyszer csak világosság gyúlt, miközben megszorította a Hermione kezét, és figyelmeztetően a veszekedni készülő párosra nézett.

- Te még nem fürödtél koedukáltban, ugye? - Mione bólintott. Kezdte úgy érezni, mintha ő reagálta volna túl. De az nem lehet, ő normális. Ez a helyzet nem az. Ezt kérdést nem kellett volna feltenni, nyilvánvalónak kellett volna, hogy tűnjön. Az lenne a normális, ha nem kellene abban fürödniük.

Mégis, most kezdte úgy érezni, mint aki bolhából csinált elefántot. Biztos valami elkényeztetett nemes kisasszonynak nézik most, hogy még ilyenről sem hallott. Menteni vágyva a menthetőt, nagy bátran elindult elsőként a zuhanyzók felé. A lányok vállat vonva követték, valószínűleg elkönyvelve őt valami komikus dívának

***

Hermione fáradtan rákönyökölt az asztalra miközben szemeit kábán az előtte megállás nélkül fel s alá sétálgatóra meresztette.

- Meddig akarod ezt még folytatni? Nem elég neked az, hogy holnap is hajnalban kelünk?- A másik azonban ügyet sem vetve rá folytatta a céltalan körbe-körbemászkálást. Hermione most a másik oldalról próbálkozott megközelíteni. - Ha nem hagyod abba, esküszöm, hogy rád küldöm - mutatott az ölében fekvőre.

Amaz érzékelve gazdája hangulat változását, morogva fejezte ki, hogy tessék csak őt békén hagyni. Erről a lány kezébe belemerülő karmok is nyilvánvaló jelet adtak bizonyításképp. Hermione belenézett a másik figyelmeztetően megvillanó sárga íriszeibe, és egy pillanatra megint elöntötte azaz érzés, hogy a másik túlságosan is intelligens ahhoz, hogy egyszerű állatnak lehessen minősíteni.
Lehet az egy bármennyire is ritka és különleges faj leszármazottjának egy példánya, akkor is irreálisan értelmes. Kezdve kifejező viselkedésével, vagy reakcióijaival a neki adott utasításokra. Végigsimította a pici hátát, és újra végigvette az olvasottakat:

„Semper mutabilibus: Egy rendkívül ritka faj, ami a kihalás szélén van már a rájuk vadászó varázslók miatt, akik különleges bundájuk és varázserejük miatt kutatják kísérletezés és értékes kültakarójuk felhasználásának céljából. Nevét az állandó testváltoztatásáról kapta, ami annyit tesz: örökké változó."