COLD COMFORT - The Woman Who Spies (HP, AU, HUN, SSHG)

05 - Szárnyaló világ

<center> Mundus contritum </center>
<center> Ötödik fejezet </center>
<center> Szárnyaló világ </center>

Hermione csodálkozó szemekkel nézte a vonatot, ami elviszi majd a Roxfortba. Olvasott és hallott is róla már számtalan alkalommal, mégsem tudta egészen elképzelni. A hallomások alapján valami csodálatosra és lenyűgözőre számított, de ez meglehetősen átlagosnak tűnt - mármint abban az értelemben, hogy ezt ő is el tudta képzelni, szóval annyira mégsem eredeti, sőt semmi varázslatos nincs benne, szinte már muglis.

De bármennyire is „átlagos" volt, mégis, volt benne valami különleges. Bár még nem egészen volt benne biztos, hogy ez nem e az újdonság varázsa. Körüllengte valami titokzatos aura, valami titkos tudás, ami egyszerre érintette meg és borzasztotta el a szentimentalizmusa miatt. És ez egy olyan tudás volt, amit ő még nem ismert.
Nézte a szüleiktől búcsúzkodó síró-nevető, keserédes nebulók arcát, az anyák könny fátyolos tekintetét, a gyerekükre oly büszke apák kihúzott hátát, és egy halvány, megfoghatatlan érzelem suhant át rajta. Mielőtt megfoghatta és elemezhette volna, tovatűnt, mintha sosem létezett volna. Arca grimaszba torzult, majd hátat fordított az érzelmes jelenetnek, s föllépett a pufogó vonatra csomagjaival alaposan megpakolva.

Szeme azonnal a végeláthatatlan folyosóra rebbent, majd a fülkékre, amik arra nyíltak. Végigsétált a vagonon, majd az ott lévő utolsó fülkébe lépett. Hála a roxfortiak szentimentális viselkedésének amaz még üres volt, így aztán nyugodt szívvel - nem mintha az ellenkező esetben sokat izgatta volna magát rajta, hiszen egyszerűen kiátkozta volna őket onnan - foglalhatta el a kabint.
Jobb dolga nem lévén a kinti diákokat bámulva vette át fedőtörténetének részleteit. Éppen ott tartott, hogy meddig jutott el állítólag év végéig a tananyagban - a tantárgyakat, amiket eddig „tanult" már átnézte -, mikor egyszer csak valaki benyitott.
- Jó reggelt, kisasszony! - Nézett meglepetten a látszólag könyvet olvasó lányra - gyakorlatilag helyzetet végletekig próbálta kielemezni, hátha rájön, hogy mit kell tennie egy ilyen helyzetben -, amit egyébként csak a biztonság kedvéért vett elő körülbelül két perce.
- Elnézését kérem, kisasszony, de nem emlékszem már a nevére. Tudja, az én időmben... Esetleg volna olyan szíves és elismételné, kérem?
- Jó reggelt! - kezdte illedelmesen, de tartózkodóan. - Kétlem, hogy tudná, asszonyom, mivel még nem találkoztunk. Idén kezdem csak a Roxfortban. - A másik továbbra is kérdő tekintetére folytatta. - Hermione Felicia Granger vagyok, hölgyem.
<i> És már most gyűlölöm ezt a nevet </i> - tette hozzá magában. Várta, hogy bólintson, vagy bármit csináljon, de nem. A nő csak bámult rá pislogás nélkül, várakozóan, Hermione pedig ugyanúgy vissza bámult rá. Hosszú perceknek tűnő másodpercekig folytatták ezt a játékot. A különbség az, hogy míg Hermione arra várt, hogy a másik végre elmenjen, addig a nő Isten tudja, hogy mire.
- Kér valamit? - szólalt meg aztán hosszas várakozás után a másik. Hermione értetlenül meredt a Nevesincs nőre. - mármint ételt. Eredetileg azért jöttem, hogy ezt megkérdezzem - intett a kajás kocsi felé esetlenül. <i> Á, szóval csak egy szerencsétlen büfés. Rendben, legyen gyereknap. </i>
- Mije van? - kérdezett vissza meglehetősen bunkón. Gondolatban fejbe csapta magát érte. Még akkor is, ha csak egy szaros büfés, akkor is be kell tartani az alapvető aranyvérű viselkedési kódexet.
- Bármi, ami szemnek, szájnak ingere - felelte lelkesen, fel sem véve a másik tiszteletlen stílusát. Hermione magában meglepetten felsóhajtott, bár kívülről csak bólintott, majd gyengén elmosolyodott.
- Akkor mit ajánlana? - Az idősödő hölgy pedig lelkes- engedelmesen sorolni kezdte. Végül találomra kiválasztott párat, majd jó, becsületes emberként kifizette a két knútot érte. Aztán várakozóan nézett a még mindig őrá figyelőre. Nem úgy nézett ki, mint aki vette a lapot nemkívánatosságáról. Egyáltalán nem, inkább, mint aki mesét vár. Hermione azonban se nem mesélős, se nem kedves hangulatában nem volt, így további néma másodpercek teltek el.