Reggel amikor kinyitottam a szemem azt vettem észre, hogy Marcus keze a derekam köré van fonódva. Én háttal voltam neki ezért nem láttam, hogy ébren van e, de amint hátra fordultam tudatosult bennem hogy még alszik. Nagyon cuki volt ahogy szuszogott. Megpróbáltam úgy meg fordulni, hogy ne ébredjen fel. Sikerült. Ekkor én is átöleltem. Még korán volt, ezért véletlen vissza aludtam. Amikor legközelebb ébredtem fel Marcus nem volt mellettem. Nem értettem, hogy miért. Felültem az ágyon és körülnéztem a szobában. Ekkor Mac lépett ki a wc-ből.
- Na mi van? Ennyire hiányoztam? - kérdezte egy incselkedő mosoly kíséretében. Elindult felém és amikor oda ért hozzám egy puszit nyomott az arcomra, majd leült mellém.
- Igen! - mondtam és átöleltem. Ő rögtön vissza ölelt.
- Mit álmodtál azután, hogy én is itt voltam? - kérdezte és még mindig ölelt.
- Nem emlékszem. Vagy lehet nem is álmodtam.
- Szóval, akkor nem álmodtál rosszat? - kérdezte és egy kis időre eltolt magától, hogy rám nézhesen.
- Nem. - mondtam mire láttam, hogy megkönnyebbült.
- Akkor jó! - mosolygott rám és tudtam Marcus ezekben a percekben minden figyelmét nekem szánta. Örült neki ha boldog voltam és persze én is pont ugyan így voltam ezzel.
- Mi a mai program, hercegnőm? - kérdezte. Meglepődtem, hogy hercegnőmnek hívott.
- Hát... hát - dadoggtam zavaromban - én azt nem tudom! - mondtam.
- Nincs kedved sétálni kettesben. Vagy fürdeni a Balatonban együtt. - aranyos volt ahogy ajánlgatta egymás után az ötleteit.
- A Balaton jó ötlet, de Martinus és Doroti - nem hagyta, hogy befejezzem.
- Én csak veled akarok lenni. - mondta és mélyen a szemembe nézett. Lefagytam. Tudtam, hogy szeret, viszont engem így eddig még senki sem szeretett, ezért nehéz volt elhinni az ilyesmiket. De amikor ilyen érzelmesen mondja, és közben a szemembe is néz, bár mit elhiszek neki. Egyszerűen szeretem őt.
- De biztos, hogy azt nem engedik! - gondolkoztam el.
- Majd megoldjuk. Oké baba? - kérdezte. Egyre több becenevem lett.
- Oké! - helyeseltem. Átöltöztem és lementünk a társalgóba. Lent megvártuk a többieket. Marcus az ölébe ültetett és elkezdtünk mindenféléről beszélgetni.
- Te mit csináltál amikor még nem ismertél?
- Attól függ, hogy mielőtt még idejöttem, vagy mielőtt nem találtam meg a Girls-t?
- Mindegy, de mondjuk mielőtt még nem ismertél.
- Hát sokat futkorásztam a kertben. Mármint, volt egy ilyen rúd vagy több amit leraktam különböző helyekre. Aztán nekifutottam és egymás után átugrottam őket. Szóval valami atlétika féleséget. Szinészkedni akartam, meg híres díjugrató lenni. Csak a baj, hogy nem tudok lovagolni. De van egy barátnőm, akihez majd ha egyszer eljutok akkor megtanít. Legalább is egyszer azt mondta. - mondtam nagy mosollyal az arcomon.
- És mit rajzoltál? Csak mert gondolom rajzoltál.
- Igen. Lovakat, minden mennyiségben. Meg kutyákat. Szóval állatokat. Meg néha, nagyon ritkán embereket. Szóval miután megismertelek titeket, azután kezdtem el embereket rajzolni. Jobban mondva egy embert. - böktem ujjammal a melkasára. Elmosolyodott.
- Majd ha a feleségem leszel és az esküvői képünket is le rajzolod, akkor majd nézik, hogy ez a kép mióta fekete fehér. Mi meg majd csak nevetünk, hogy az nem is kép.
- Cuki vagy. - mondtam neki, mivel nagyon édes volt ahogy arról beszélt, hogy egyszer a felesége leszek.
- Miért? - kérdezte és értetlenül nézett rám.
- Csak mert azt mondtad, hogy; A feleségem leszel. - idéztem. Erre ajka mosolyra nyílott.
- Szeretlek. - magyarázta meg egyetlen szóval és elkezdte simogatni a karom. Egy puszit nyomott a vállamra, majd fejét ráfektette. Egy-két percig így voltunk, amikor a többiek is lejöttek. Én még mindig Mac karjaiba voltam és ez mindenkinek feltűnt.
- Nektek nem volt elég az esti együttlét? - kérdezte Tinus piszkálodó tekintettel.
- Hahaha! - nézett Mac testvérére egy "Gratulálok sok eszed van!" tekintettel. - Szerintem inkább te vagy kissé fel pörögve. Csak nem Doroti volt a főnök az este? - vágott vissza Marcus mire Tinus szájáról lefagyott a mosoly.
- Az én csajom legalább - Martinus elhallgatott, de folytatni akarta.
- Mi van Lili-vel? - kérdezte Mac picit ingerülten.
- Semmi. - vágta rá Tinus. Jobbnak látta nem össze veszni tesójával. Nem sértődtem volna meg, mert tudtam volna, hogy nem engem, hanem Marcust akarja piszkálni. A kisebb incidens után elmentünk reggelizni. Szerencsére itt már a fiúk között sem fort a levegő. Elröhögcséltek egymás viccein és rendesen beszélgettek egymással.
Marcus szemszöge
Martinus szerencséjére nem szólt végül semmi rosszat Lilire. Elmentünk reggelizni és én megint eggyel több adagott toltam be mint a többiek. De az alakom így is jó. A kajálás után eszembe jutott a Balatonos ötletem. Oda szaladtam Papához, és letámadtam a kérdésemmel.
- Papa, ma kimehetünk a Balatonra?
- Persze, de akkor pakolnunk kell.
- Mármint én Lilivel kettesben? - néztem kérlelően apukámra.
- Nem.
- Na légyszi, Lili ismeri a helyet, - nagyjából - és már tudunk magunkra vigyázni. Kérlek, csak egy kis pénzre van szükségünk a belépőre.
- Elmehettek, de akkor te fizetsz mindent, Lilinek is. Ja, és ebédre itthon vagytok. - elgondolkoztam. - Oké! - fogtam kezet apukámmal és már szaladtam is Lilihez. Nem vette észre, hogy ott vagyok mellette és ezért nagyon meglepődött amikor hátulról átkaroltam a derekát.
- Megijesztettél. - nézett fel rám rémülten.
- Bocsi! - mondtam neki, de még a "cs"-hez sem értem el amikor a jó hírt már kezdtem neki elmondani. - Képzeld, Papa megengedte, hogy elmenjünk ketten a Balcsira, vagy hogy hívjátok.
- Ez komoly? - vidult fel az arca.
- Aha. De a cuccainkat össze kell szednünk. Aztán már mehetünk is. - ő csak hevesen bólogatott és már ment is volna de lágyan vissza húztam magamhoz. Alig eszmélt volna fel a történteken, de ajkaink már egybe is fortak. Nyakamnál átkarolt, én meg őt derekánál és pár csók után együtt indultunk fel a cuccainkért.
Na sziasztok! Ez a könyv első része és szereplőket nem csináltam, az a másik könyvbe van. Viszont arra gondoltam, hogy a másikból is kitörlöm őket és csinálok nekik egy külön könyvet. Véleményeteket alul kommentben leírhatjátok, és ha tetszett a rész, Vote-oljátok! 😘😍 Sziasztok!
