Maradj még! M&M ff.•Miért pont én? - folyt.•

11. Rész - Halloween-i külön kiadás

Figyelem! Ez a rész, kicsit ijesztőbb mint a többi. (Vagyis annak szántam!😅) Épp ezért aki fél az ilyenektől ne olvassa el. (Magamból kiindulva, de úgy érzem már csak azért is elolvasátok! 😂😂)

Arra gondoltunk, hogy megkeresük a többieket. Végig jártuk az egész hotelt de senki sehol. Még meg akartuk nézni őket az udvaron is de az eső csak úgy szakadt. Ezért el indultunk vissza az emeletre amikor egyszer csak a lift megállt. Elestünk. Pont most kell áramszünetnek lennie? Kicsit ijesztőbb volt, mert egyszer csak kintről sikítozást hallottunk. Marcushoz bújtam. Ő is átkarolt. Aztán csönd lett oda kint. Mi sem mertünk szólni, csak a lift halk kattogását hallgattuk. Hirtelen fel kapcsolt a villany és elindult a személy felvonó. A legfelső emeleten kinyílt az ajtó. Marcussal a sarokban kuporogtunk összebújva. Mac lassan kidugta a fejét a liftből. Körülnézett majd kihúzott magaután a szerelvényből. Ahogy kitettem én is a lábam a lift leszakadt. Hatalmasatt sikitottam. Lábaim csak úgy remegtek. A fiúm csak kézenfogva maga után húzott a szobánk felé. Épp amikor a kártyát helyezte volna a zárba, az ajtó kinyílt. Hátra hőkölt. Megszorította a kezem. Szíve izzadt tenyerében vert. Sötétség volt oda bent. Beljebb lökte az ajtót. Gyerek nevetésre lettünk figyelmesek. Egyre hangosabban hallottuk. Nem tudtuk, hogy melyik irányba induljunk, de Marcus a szobát választotta. Bedugta a kártyát a helyére és felkapcsolta a villanyt. Amikor befordultunk a szobánkba lefagytunk. Nem kellett volna megláttni amit megláttunk.
"Bye bye Marcus!" állt a falon. Vérrel. Sírva fakadtam. Mac még mindig a kezemet fogta és bámulta a falat. A gyerek nevetés újra felhangzott mögölünk. Amikor megfordultunk az ajtó hirtelen becsapódott. Oda szaladtunk és próbáltuk ki nyitni. Nem tudtuk. Mintha valaki fogta volna a másik oldalról. Már teljesen kikészültem. Az ablakhoz siettem. Az utcán a nagypapámat pillantottam meg a zuhogó esőben. A nagypapám, aki 2 évvel ezelőtt a szülinapomon halt meg. (Ez igaz!) Rám nézett majd elmosolyodott. Oda akartam hívni Marcust, hogy nézze meg, viszont amikor hátra fordultam, ő már nem volt ott, de a papám se az utcán. Az ajtó tárva nyitva volt. Futásnak eredtem. Marcus nevét kiabáltam de válasz nem jött. Mivel a lift leszakadt a lépcső felé indultam. Ahogy el indultam le a lámpák folyamatosan kapcsoltak le utánam. Úrja szaladni kezdtem és a fény csak egy pillantás alatt szűnt meg körülöttem. Zakatoló szívvel álltam meg a falnak támaszkodva. Ziháltam, de igy is jól hallottam ahogy a lift egyszer csak csilingelt.
- Lehetetlen. - gondoltam és kilestem a fal mögül. Egy fiú szállt ki a liftből. Igen, abból a liftből ami az elöbb még a földszinten roskadt. Átlagos 15 éves srácnak tűnt, aki ugyanúgy nem érti a körülötte lezajló eseményeket. Amikor meglátott megszólalt.
- Szia! Te szellem vagy? - ezen a kérdésén nagyon meglepődtem.
- Sze...sze...szellem? - dadogtam értetlenül.
- Igen. Ebben a szállodában szinte mindenki szellem. Kevesen vannak akik nem válnak végül azzá. Ők a túlélők. De te gondolom nem szellem vagy. Vagy esetleg démon.
- Nem. Nem vagyok az. - védekeztem. Ekkor eszembe jutott Mac. - Nem láttál egy szőke fiút. Kb. akkor volt mint te.
- Nem sajnálom.
- Kérlek segíts! - kértem a fiút.
- Oké. De cserébe te is segíts nekem.
- Rendben, mit?
- Haza találni.
- Rendben. Hol laksz?
- A közelben. - furcsáltam, hogy ennyire titokzatos, de ha segít. Elindultunk lejjebb. A második emeletre értünk. Az egyik ajtó alatt fény szűrődött ki és lánc csörömpölésre lettünk figyelmesek. Lassan el indultunk az ajtó felé. Benyitottunk. Semmi. A fény eltünt és megvetett ágyak feküdtek mindenhol a szobában. Visszafelé vettük az irányt, de a lépcső előtt kénytelenek voltunk megállni ugyanis egy nagy fekete ruhás lény állta utunkat.
- Hova hova? - kérdezte.
- Csak a barátomat szeretnénk megtalálni. - mondtam majdnem sírva.
- Itt nem mehetsz tovább. Ha csak nem válaszolsz egy kérdésemre.
- Oké. Mi a kérdés?
- Mit csinálnál ha lecserélne Marcus téged Zara Larssonra? - ezen a kérdésen nagyon kiakadtam. De a fiú, Casper a fülembe súgta.
- Ne mutasd ki, hogy mitől félsz. A gyengeség amivel táplálkozik.
- Azt nem tenné meg mert vagy öt évvel idősebb nála. - mondtam. - De ha mégis, akkor összeomolva feküdnék a szobámban és arra gondolnék milyen szánalmas voltam, hogy hittem bennünk. - törtem meg -Kisírnám a szemem és soha többé nem mennék ki a Marcus nélküli világomból. - de aztán előtört az álmodozó énem. - Majd egy nap benyit a szobába valaki. Marcus az. Leül mellém átkarol és azt mondja;
- Soha többé nem hagylak el. - kezdtem rózsaszínben látni a világot.
- Oké, most ezt a próbát kiáltad, de nem lesz még egyszer szerencséd. - pukkant ki. Elindultunk le lépcsőn. Az elsőn talátuk magunkat. Meghallottam ahogy Mac énekel. Rögtön a hangforrás irányába kezdtem el szaladni. Belöktem az ajtót és... ...és megint nem volt bent senki se semmi. Sírva fakadtam. Casper átölelt és nyugtatni próbált.
- Már soha nem találjuk meg igaz? - kérdeztem zokogva.
- De igen. Ne add fel.
- Nagyon szeretném újra átölelni, beszívni az illatát. Érezni ajkait az enyémeken. - szipogtam. - Nagyon szeretem azt a buta,de egyben nagyon okos fejét. - mosolyodtam el és letöröltem a könnycseppeket az arcomról. - Keressük meg. Márcsak egy emelet, ha ott sincs...
- Akkor marad a pince. - bár hova, de oda nem akartam menni. Minden Horror filmben a pincében van a gonosz.
- Nem, ott nem lehet. Ahj, a fenébe is. Menjünk és találjuk meg, de a földszinten. - ám a lépcső előtt újra fel bukkant a lény.
- Oké, tudom. Mond a kérdést.
- Mi a legféltetebb titkod, amit Marcusnak sem mondtál el. Ha nem árulod el, nem mehetsz tovább.
- Hát, - nem volt titkom, vagy bármi más amit nem mondtam volna el neki.
- De én mindent elmondok neki.
- Nem jó válasz. Még egy esélyed van.
- Hát, - pirultam el - ellopatam Marcus pulcsiját - mutattam idéző jeleket. - mert még régen a fociedzés után rajtam maradt, de nem akarom neki vissza adni, mert az Ő, és ha valaha szakítunk, akkor az meg fog maradni nekem emlékbe. Aztán majd minden este azzal alszok. De ha megtudja és elveszi, akkor szomorú leszek. - hajtottam le a fejem. A démon szerű lény szeme egyszer csak vörös lett. Majd egy hatalmasatt ordítva ismét eltünt. De most már végleg. A földszinten voltunk végre, a még mindig a teljesen sötét épületben. Kinyitottam már majdnem minden ajtó amikor az utolsóhoz értem. Marcus állt bent.

Oda szaladtam, hogy megöleljem. De amikor magamhoz húztam, semmi. Meg se mozdult. Elengedtem, hogy rá nézzek. Tekintette üres volt. Casper mellém lépett. A fiú csak körbe sétálta Marcust, majd így szólt
- Inkább, most gyere arrébb. - mondta miközben én könnyeimmel küszködtem. Hátrébb húzott. Ekkor Marcus felnézett rám, egy mosoly szerű grimaszt vágott, majd lassan megfordult. Egy kés volt a hátába szúrva. Sosem tudtam milyen amikor valakinek megszakad a szíve. De most már tudtam. Teljes énemen átfutott a felismerés. Meghalt. Ő is már csak egy szellem vagy talán démon - Rajta már nem tudsz segíteni. - mondta Casper és így szólt. - De viszont, én nagyon köszönöm neked, hogy segítettél haza találni. - semmit sem értettem - már 80 éve itt voltam és most, hogy segíthettem neked végre nyugodtan haza térhetek. Köszönöm, mondta majd eltűnt. Ekkor felkapcsoltak a villanyok. A Hotel igazgatója jött ki egy szobából.
- Gratulálok! - kezdte. - Nagyon szép alakítás volt. Bár te tényleg azt hitted, hogy ez mind megtörtént, de tényleg bámulatos voltál.
- Hogy mi? - törölgettem arcomról még mindig a könnyeket.
- Csak egy film készült rólad. Rengetek kamerát felszereltünk és felvettük az egészet. - teljesen kiakadtam és már már pofon osztásra került a sor, amikor megláttam őt. Marcus jött ki ugyanabból a szobából teljes éppségben, nagy vigyorral az arcán. Mintha csak kilöttek volna, akkor sebességgel szaladtam oda hozzá és öleltem át. Most ő is átölelt. Olyan szorosan öleltük egymást mint még soha. Öt percig, ha nem tovább álltunk úgy ott. Amikor megszólaltam.
- De hol van Casper?
- Ki az a Casper? - nézett rám értetlenül. Ekkor megláttam Caspert és a Papám. Együtt mentek fel az égbe. Tehát ő igazi volt? Ez nem lehet igaz. Vagy még is?

BOLDOG HALLOWEENT! 😊 NAGYON REMÉLEM, HOGY TETSZETT. HA IGEN VOTEOLJATOK ÉS KOMMIZATOK HA SZERETNÉTEK MÉG RÉSZT. BOCSI HA NAGYON ROSSZ LETT CSAK MÉG SOHA NEM ÍRTAM ILYEN MŰFAJÚ STORYT. PUSZI SZIASZTOK!😍😘