Kellemes volt ez a hétfő esti séta. Hűvös nyári szellő simogatta az arcom. Marcus a kezemet fogta egy ideig, majd egy óvatlan pillanatban felkapott. Az ölében vitt tovább. Egy már majdnem hegy mérerű dombra felcipelt és a tetején lerakott.
- Na, ez a legszebb hely. Belátni egész Trofors-ot. - mondta előre meredve.
- Wow. - ámultam el. - Ez tényleg csodás!
- Direkt ezt hagytam utoljára. - nézett rám fejét kissé oldalra fordítva, szinte csak szeme sarkából. Én is Marcusra emeltem a tekintetem. Hosszasan elvesztünk egymás gyönyörű iriszeiben. Majd Mac oda lépett. Megfogta a kezem, hogy közelebb húzzon magához. Derekamnál átkarolt. Lassan közelebb hajolt. Édes csókot lehelt puha ajkaimra. Nyakánál átkaroltam. Sokáig nem váltunk el, de egyszer csak elkezdett esni az eső. Így hát fogtuk magunk és elindultunk haza. Nem volt valami jó előérzetem. Nem akartam haza menni. Fura szorongás fogott el. Bementünk a házba. Az asztal meg volt terítve. Egy személlyel többnek. Egyszer csak egy lány lépett az étkezőbe. Hosszú szőke, kivasalt haja a derekáig ért. Szeme kék volt. Tipikus skandináv kinézet.
- Eva? - nézett rá Marcus az örömtől repesve. A lány csak meghúzta mosolyogva vállát és Mac máris a nyakába ugrott. HOGY. MI. A. RETKES.... Ki ez a csicska? Mármint... Ha rokon akkor nem baj. De ha bárki más. Takarodjon Marcustól. Elszomorodtam. A fiú elengedte a számomra idegen lányt, majd közelebb jött és oda húzott.
- Eva. Ő itt Lili. A barátnőm. - szerencséje, hogy ezt közölte. - Lili. Ő pedig Eva. Egy kis kori barátunk Tinussal. Talán öt éve nem láttuk. - ahaaa. Tehát barát. Barát mi? Ekkor a lány kedvesen felém nyújtotta a kezét.
- Szia. Örvendek a találkozásnak.
- Szia. Én is. - Marcus nagyon akarta, hogy jóban legyünk. Legalábbis az arcáról ezt lehetett leolvasni. Ekkor Martinus toppant be.
- Látom, ti is összefutottatok végre - mondta.
- Jah.
- Én most felmegyek, ha nem baj - indultam fel. Senki sem válaszolt vagy ellenezte. Visszanéztem. Senkit sem érdekelt, hogy mi van velem, így hát tovább mentem. Felmentem Marcus szobájába. Az illata beborította az egész szobát. Fejemet a párnába nyomtam, min szintén őt lehetett érezni. Az órára néztem. Nyolc óra felé jártunk. Igy hát nem csoda, hogy ezután a hosszú nap után bealudtam. Tíz óra felé megébredtem. De nem zavart. Gondoltam, majd hozzá bújok a fiúmhoz és vissza alszok. Na igen. De ő nem volt sehol. Legalábbis nem a szobában. Nagyon ideges lettem. Lassan kimásztam az ágyból és ugyanebben a tempóban lenyomtam a kilincset. Zakatoló szívvel léptem ki a sötét folyosóra. Lefele vettem az irányt. A lépcső halkan, de recsegett alattam. A konyhába mentem. Majd át a nappaliba. Ekkor világítást láttam az udvarról. Közelebb mentem az ablakhoz. Mindenki ott ült az udvaron. Talán sütögettek. Egy ideig csak ott álltam, majd arra jutottam, hogy kimegyek hozzájuk. Épp léptem ki az ajtón, amikor Eva hozzábújt Marcus-hoz. A fiú rámosolygott, majd a lány hátra fordult. Egy gúnyos mosolyt küldött felém. Megfutamodtam. Visszamentem a házba. Marcus megígérte, hogy ma együtt alszunk. De neki az a csaj fontosabb. Rengeteg ideig gondolkodtam. Amikor ránéztem az órára már a tizenegyesnél tartott a mutató. Összeszedtem magam és újra neki vágtam az ajtónak. De szószerint. Hatalmasat szólt. Mindenki tekintete rám szegeződött.
- Hupsz!? - csak ennyit tudtam kinyögni. Eva lassan közelebb kúszott a pasimhoz.
- Mit akarsz? - kérdezte.
- Hát öhm... Csak Marcussal akartam beszélni. - vallottam be. Marcus épp felállni készült, hogy oda jöjjön hozzám, amikor a lány visszarántotta. Mindenki csodálkozva nézett rá.
- Itt is elmondhatod. Nem kell titkolóznotok. - megvontam a vállam és elkezdtem.
- Azt mondtad, ma együtt alszunk.
- Hát... Oké. És? - kérdezte Mac.
- Csak...hát. Hagyjuk. Mindegy. - kaptam fel a vizet. Marcus visszafordult. Egy két furcsáló tekintet után megszólalt.
- Most mi van? - Elindultam ki az utca felé. Hát jó. Akkor ennyi. Ő is olyan mint minden srác. Volt neki Line. Megcsalta velem. Most vagyok neki én és engem megcsal Evaval. Vagy jobb. Már most utánam jön, hogy szakítsunk. Ekkor meghallottam, hogy Marcus kiabál.
- Lili. Lili gyere vissza. Most. Hallod? - nem. Nem hallottam semmit és nem megyek vissza. - Jó. Akkor fagyj meg. - lehet a 10 fokban nem lesz jó egy hálóingben. Hátra néztem. Visszament. Vagy legalábbis eltűnt. Bár elég messze kerültem ahhoz, hogy a sötétbe ne lássam. Ekkor mozgolódást hallotam meg a bokorból mellőlem. Mi van ha egy farkas vagy egy medve. Futásnak eredtem. Olyan gyorsan futottam mint még soha. De nem volt elég. Hirtelen valami visszarántott.
