Annyira meglepődtem, hogy leültem a kanapéra. Erre nem számítottam. Aki írt nem más, mint Zlatan. |iamzlatanibrahimovic Szia! Úgy hallottam hogy a barátod rajongóm. A fiamnak most szeptemberben lesz a szülinapja és szereti Marcust és Martinust. Arra gondoltam, hogy előbb rendeznénk a fiam szülinapját és akkor ez egy meglepetés lenne mindkettőjüknek. Remélem benne vagy. Üdvözlettel: Zlatan lili_hullm Te jó ég! Persze, hogy benne vagyok. Nagyon örülne neki. iamzlatanibrahimovic Rendben. A szülinapot, augusztus 27-re helyeztem át jövő vasárnapra. Remélem nektek is jó! Kérlek beszéld meg az apukájukkal is. Esetleg egy telefonszámot ha kérhetek. Csak maradjon titokban.| Egyszer csak Marcus lépett oda. - Mit csinálsz? - kérdezte. Hirtelen kinyomtam a telefont. Nagyon megijedtem. - Mi az? - szemöldökét felvonta. - Semmi, csak - tétováztam - csak megijesztettél. - fülentettem de részben igaz is volt. Furcsállóan nézett rám, majd lehuppant mellém az ágyra. Amíg nem nézett, gyorsan megírtam a focistának a telefonszámot. Azzal kinyomtam az Instagrammot.
Marcus szemszöge
Nagyon nem tetszett amit Lili csinált. Lehet egy fiúval irkál?Nem, az nem lehet. De mi van ha mégis? Ezek a gondolatok futottak át az agyamon. Minden esetre fura volt. A telómat nyomkodtam amikor újra előtört belőlem az a furcsa érzés. Mi van ha nem vagyok neki elég? Elvégre is nem én vagyok a legjobb pasi. Valakinek biztos, de lehet neki nem? Önkényesen is Lilire néztem. Ő meg csak telefonozott. Féltékeny lennék? Ááá nem, soha. Hiszen, én sem szeretném ha ő tenné azt. Annyira megakartam tudni mit csinál. Mellé ültem. Csak az instagramot nézegette. Anya kopogott egyszer csak. - Hát gyerekek, jól lejöttetek a partra. - jegyezte meg nekünk. Elszégyeltem magam. Erről megfeledkeztem. Mondjuk a ruhánk sincs meg. - Bocsi! De eltűntek a ruháink. És... - Meg lehetett volna keresni. - nagyon csalódott volt. Rosszul esett. Nem szeretem az ilyesféle pillanatokat. Lili látta, hogy lehangolt az eset. Megsimogatta a karom. Végül megfogta a kezem. Hüvelykujjammal lassan elkezdtem cirógatni a kézfejét. Rám mosolygott én pedig egy mosoly féle grimaszt erőltettem az arcomra. Másik kezét az pofimra tette és mélyen a szemembe nézett. Azok a barna, ragyogó szemei megint rabul ejtettek. Egyszerűen nem szabadultam. Felesleges is lett volna azon törni magam.
Sziasztok! Most csak ennyit írok, mert sokan szeretéttek volna a folytit. Ezen kívűl köszönöm, hogy annyian olvasátok a sztoriaimat. Nagyon sokat jelent. 😍😘 Valószínűleg holnap lesz egy hosszabb rész. (Ennél biztos) Aztán ugye suli, szóval nem tudom mikor lesz időm írni, de majd próbálok hétvégekre részt írni. Sziasztok!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
