Még egy kicsit Marcus szemszöge...
A korlátnak dőltem és magamhoz húztam, majd nyakába pusziltam. Erre ő csak egy pimasz tekintett kíséretében átemelte kezét fejem fölött és körbe kulcsolta a nyakam körött. Alig jártak ott. Talán két ember elment mellettünk, de semmi több. Kihalt a főváros. De nem bántuk. Átfogtam derekát és újra csókot leheltem puha bőrére. Kirázta a hideg, libabőrös lett.
- Ezt szerintem most hagyjuk. - mondta, de fogalmam sem volt hogy gondolta. "Ezt hogy lehet hagyni?" gondolkoztam el egy pillanatra, majd folytatni akartam a félbe hagyott tevékenységet. - Hallod?
- Most mi a baj? - kérdeztem türelmetlenül.
- Én! - borult ki, de nem lökött el magától.
- De... Te miért lennél baj? - akadtam én is fent.
- Mert bolhából csinálok elefántot. Minden sima beszélgetésből egy veszekedés lesz. Most is. Látod? - hajtotta le a fejét.
- Látom. - mondtam nyugodtan és egy kis szünetet tartottam - Látom azt a kis buta-cuki fejed. És azt is, hogy vannak bajaid, de nem mondod el őket. És ezek a kis problémák csak akkor kerülnek elő, amikor épp rossz passzban vagy, de akkor egyszerre előtörik belőled mind. De azt is tudnod kell, hogy ha ez az az egyetlen hibád amid van, attól még szeretlek és veled maradok.
- Egyetlen hiba? - kérdezte.
- Hisz senki sem tökéletes. - pusziltam meg a vállát.
- Akkor te senki vagy. - jelentette ki egy kaján vigyorral az arcán. Erre önkényesen is elmosolyodtam. Átöleltem és a fejemet a vállára döntöttem. Mivel én a falnak dőlve álltam még mindig, így ez kényelmesen valósult meg. Kis idő múlva felemeltem a fejem. Egymást néztük. Tekintete csak úgy égetett. Tudtam, hogy tényleg sok hibánk van, de olyan mértékben szükségem van rá, hogy ő azt el sem tudja képzelni.
- Szeretlek. - öleltem meg. - Nem is tudod, mennyire.
- Én is téged! - ölelt vissza. A telómra néztem. Indulnunk kellett vissza.
- Na gyere, menjünk vissza. Nehogy elkéssünk. - nyújtottam a kezem.
- Oki. - karolt belém. Lassan vissza sétáltunk. Amikor oda értünk anyáék is akkor jöttek meg. De Dorka és Tinus sehol nem volt. Egy ideje már vártunk rájuk, ezért apu felhívta őket.
- Még fél óra is itt vannak. - helyezte apa a telefont a zsebébe. - Addig üljünk be a kocsiba. - nyitotta ki a kocsit. Mi mind beszálltunk. Lili hozzám bújt. Én is átöleltem.
- Olyan cuki vagy! - mondtam neki.
- Lehet, de te sokkal cukibb vagy. - folytatta.
- Nem, az lehetetlen. - ekkor Doroti és Tinus vágódott be a kocsiba. Lilit az ölembe ültettem, de apa rám szólt.
- Marcus, van hely. - utalt a már szinte karjaimban összenyomva tartott lány sorsára. Így hát elengedtem a hercegnőm és folytattam az ajnározást.
- Hagyjátok már abba. - csattant fel Martinus. Ennek most mi a baja.
Lili szemszöge
Fogalmam sem volt mi Tinus baja. Talán, hogy Doroti nem mellette ült, hanem Emma mellett. Fogalmam sem volt. De nem is nagyon érdekelt, mert Marcus megfogta a lábam. Szemei csak úgy csillogtak a vágytól. Öt perc múlva haza értünk. Kjell-ék mondtak, hogy egy óra múlva megyünk ebédelni. Addig pakoljunk össze és egyéb tenni valók. Mac-kel nálunk valahogy máshogy ment ez az egész. Amint felértünk az emeletre, szenvedéllyel telve berántott a szobájába. Kulcsra zárta az ajtót, miután vészesen közeledett felém, majd ajkaimra cuppanva magához húzott. Mindkettőnk tudta, hogy eljött az idő.
- Mac, én - kezdtem el, de ajkaink nem akartak egymástól búcsút venni. - még - szakított félbe még egy csók. - szűz vagyok. - jutottam a mondatom végére. Ajkait elemelte az enyémektől,homlokát az enyémnek döntötte és zavaros tekintetével a szemembe nézett.
- Legalább nem fogod tudni, hogy milyen szar vagyok.
- Nem vagy az.
- Honnan veszed?
- Megérzés. - suttogtam ajkaira. Nem szólt semmit csak hirtelen az ágyra lökött. Nyakamnak esett. Először csak csókjaival hintette be. Majd elkezdte szívni. Azt hittem nagyon fájni fog, pedig csak épp annyira hogy idegfeszítő legyen. Egy kisebb foltot hagyott a nyakamon. Ekkor a fülemhez hajolt, majd belesúgta.
- Most már mindenki tudni fogja, hogy az enyém vagy. Csak az enyém. - sóhajtott bele a végébe, majd a fülem szélére is nyomott egy puszit. Elkezdte levenni a pólóm. Eközben mégegyszer kiszívta a nyakam melletti részt is. Lejjebb haladt. A mellem egyrésze ki látszódott ahol a melltartó véget ért. Marcus itt is elkezdte ki szívni. Egészen megkedveltem ezt a kiszívosdít, csak az utána maradó véraláfutások nem a legszebbek. Magamhoz rántottam és én is leszedtem róla a pólót. Nyakánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Hirtelen felkapott az ölébe. Belemarkolt a fenekembe. Erre egy nyögés szerű félig elnyelt hang csúszott ki a számon. Marcusnak nagyon imponált, ugyan is erre mégjobban megszorította. Leült az ágyra velem az ölébe. Beletúrtam a hajába. Viszont itt volt az idő, hogy levegyük a gatyákat és az egyéb fölösleges ruha darabokat. Újra az ölébe ültem immáron pucéran. Magához rántott.
- Imádom a tested! - mondta félhangosan.
- Just... - hajoltam hozzá közelebb, majd érzékekkel teli hangon megszólaltam. - ...fuck me, Daddy.
- I will. - sóhajtotta. Ezután megtörtént minden aminkek kellett. Fáradtan hevertünk el az ágyon. Én Mac mellkasán ő pedig a párnán. Összekulcsolta ujjaink.
- Te vagy a legjobb. - mondta álmosan. Pedig 20 perc és indulás ebédelni. De úgy mindent egybevetve ez volt életem legszebb délelőttje.
Na igen. Ez kicsit más volt. De remélem tetszett. ❤❤ IMÁDLAK TITEKET. 😍😍❤❤❤
