Elbújtam egy fa mögött. Marcus körülnézett, majd átszaladt. Gyorsan visszabújtam fejemmel is a fa mögé. Hallottam, ahogy egyre közelebb ér. Majd hirtelen a hang abba maradt. Egy ideig nem mozdultam meg, de végül rávettem magam, hogy kikukucskáljak a búvóhelyem mögül. Amikor kinéztem nem láttam semmit. Egy mellkassal találtam szembe magam, ami kitakart mindent. Lassan felnéztem, és bizonyosult bennem, hogy kihez is tartozik az a bizonyos felsőtest. Egy zavarodott mosolyt küldtem felé, majd lassan megfordultam és próbáltam elillani, de ő csuklómnál fogva visszatartott.
- Na gyere szépen. - mondta és én szívesen mentem utána, ha bár tetettem, hogy nem akarok. Meg hát, ki az, aki kéreti magát, ha Marcus Gunnarsen kéri. Na és ha tényleg vannak itt medvék?
Visszamentünk a házba és felmentünk a szobájába. Míg leültem az ágyre, kulcsra zárta az ajtót, majd a kulcsot kicsúsztatta az ajtó alatt. Megrökönyödtem. Most hogy jutunk ki?
- Ne félj, majd jön erre valaki! - nevette el magát. - Ez csak a ház. - jött közelebb. Fogalmam sem volt, mit akar. Kezeit mellém helyezte és közeledni kezdett. Én kicsit hátrébb húzódtam, de hiába. Marcus szószerint rám feküdt, teret nem hagyva közöttünk. Nem nehezedett rám, de éreztem heves szívverését. Puha ajkát lassan az enyémhez éríntette és lassan végighúzta rajta. Végre megcsókolt, majd lassan eltávolodott. Szemeimbe nézett és egy laza mosoly ült ki az arcára. Megnyalta alsó ajkát, majd hajába túrt, úgyanis egy kusza szál a szemébe lógott. Aztán ajkait újra az enyémeknek tapasztotta.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el. De féltem. Ő annyira - gondolkodott el - gonosz. - bámult lefelé de még mindig felettem terpeszkedett. Állánál fogva felemeltem a fejét és egy puszit nyomtam a szájára.
- Szeretlek te idióta. - öleltem magamhoz és fejét teljesen a nyakamba szorítottam.
- Blefludkailtodba - próbált érthetően beszélni.
- Mi? - engedtem el kacagva.
- Belefulladok az illatodba. - jelentette ki egy hatalmas mosollyal az arcán. Csak értetlenül néztem rá, de mosolyogva. - Ölj meg. - mondta és ezúttal magától, újra a nyakamba fúrta arcát.
- Te nem vagy normális. - nevettem el magam újonnan. Ekkor forró csókot lehelt nyakamra.
- Az ágyamat még nem is avattuk be. - mondta kajánul vigyorogva és elfektetett az ágyban. Felém tornyosult. Megcsókolt, majd újra a nyakamra tért ki.
- Miért vagy ennyire ráfüggve a nyakamra? - kérdeztem.
- Itt a legerősebb az illatod. De szerintem, ezt már egyszer megbeszéltük.
- És mi - kezdtem bele de félbeszakított egy csókkal.
- Shh... - csitított és az arcomra is nyomott egy puszit. A fülem alatt is kiélte vágyait, majd megint a nyakamat kezdte ki. Derekamat megragadva vont magához még közelebb. Aztán egy olyan ponton érintették ajkai a bőröm, hogy egy kicsit felnyögtem.
- Ott még nem tartunk. - jegyezte meg, én pedig inkább csak ajkamba haraptam. Egyszer csak az ajtó nyitodott. Először fel sem fogtam, majd Martinust pillantottam meg, ahogy lesokkolva áll az ajtóban, majd vigyorogva figyeli a történéseket.
- Marcus. - súgtam oda neki.
- Tudom. - mondta és folytatta.
- Khmm... - krákogott Martinus.
- Muszáj volt megtalálnod azt a retkes kulcsot? - kérdezte Marcus ingerülten és felült az ágyba nekem háttal.
- Naaa. - mondtam és megcirógattam Marcus hátát.
- Igen. Gyertek fürdeni kell menni. Utána folytathatjátok a békülős szexet. - mondta nevetve én pedig az égbe néztem.
- Gyere csak ide. - mondta Marcus és a már futásba lendült Martinus után eredt. - Kapsz mindjárt békülős szexet. - kiabálta Marcus.
- Fujj. - mondtuk egyszerre Tinussal. Mikor végre utolértem őket, már a kanapén birkóztak. Marcus állt nyerésre, de az is közrejátszott, hogy Martinus már fuldoklott a röhögéstől.
- Jól van fiúk elég, irány fürdeni. - lépett a szobába Gerda.
- Együtt? - kérdezték egyszerre.
- Felőlem. - mondta az anya én pedig rökönyödött fejükön kénytelenül is elnevettem magam.
- Én vagyok az első.
- Nem én voltam itt előbb. - kezdték megint, már a fürdő felé rohanva.
- Eva? Ő hol van most? - fordultan Gerd-Anne felé.
- Marcus beavatott minket a részletekbe és úgy tűnik egy ideig nem fog minket zaklatni. - az arcom felderült és átkaroltam a nőt. - Ne félj. Már talált magának egy másik Marcust. Németországba tart az új családjához.
- Hogy mi?
- Eddigi nevelőszülei autóbalesetet szenvedtek. - már én is kezdtem sajnálni a lányt. Szegénynek mindig behúz az élet. De miért nem változtat, hogy barátai legalább legyenek?
Addig vártam a fiúkra, hogy elkészüljenek, hogy elaludtam. Majd arra keltem, hogy pucéran fekszek valaki ölében a vízzel és habbal teli kádban és ez a bizonyos személy simogat puha, de nedves kezével.
- Felébredtél? - kérdezte lágy hangon és egy puszit nyomott az arcomra. Nincs is jobb, mint Marcus karjai közt ébredni egy nagyadag melegvízben.
- Igen. - válaszoltam és Marcus újra megpuszilta a fejem búbját.
