Valami visszarántott. Vagy valaki.
- Na ezt most verd ki a fejedből. Nem mész sehova. - egyik kezemnél fogva visszafordított maga felé és megfogta a másik kezem is. Marcus. - Tudod, én tudom hol az ösvény.
- Hagyj megfagyni. - próbáltam magam eltolni tőle.
- Te hülye! - nevetett fel. - Azért mondtam, mert flegma vagy. Utánad jöttem, szóval jössz.
- Nem. Aludj együtt Evaval.
- Hogy mi? Lili te féltékeny vagy?
- Nem. Csak max arra hogy le se szartok. És most nem csak te. Mindenki. Úgy volt, hogy ma együtt alszunk. Erre te? És? Mi az, hogy és? Mindjárt holnap van és ahj... - csöndesedtem el. Hatás szünetet tartottam, majd halkabban magam elé meredve újra megszólaltam. Már mondtam, hogy hagyjuk. Nem fontos. - Marcus magához húzott.
- Gyere. Haza megyünk és alszunk. Jó?
- Ühüm. - Marcus, ma már másodszorra felemelt. Haza vitt. Otthon lerakott az ágyra és azt mondta mindjárt jön, csak szól, hogy elmegyünk aludni. Vagy tíz percig vártam amikor végre bejött. Féltizenkettő volt. De jó. Persze szarkasztikus módon. Bebújt a takaró alá és átölelt. Mellkasára döntöttem a fejem.
- Féltékeny vagy, kicsi lány? - kérdezte Marcus.
- Hogy mi? Én? SOHA! - jelentettem ki.
- Aha. Persze. - mondta egy hatalmas mosollyal a száján, majd szorosabban magához húzott és pár pillanat múlva már aludtunk is. Végülis összejött. Együtt aludtunk.
Mélyen aludtam, amikor valaki kinyitotta az ajtót. Marcus karjait letépte rólam és óvatosan kihúzott a szobából. Ez meg mi volt? Amikor becsukta az ajtót benéztem a kulcslyukon. Eva. Bebújt Marcus mellé és magukra húzta a takarót. Át szaladtam Dorotiékhoz. Ő még aludt. De hol van Tinus? Tuti lent van.
- Martinus! MARTINUS! - üvöltöttem.
- Shhh... - csitított le a fiú Emma szobájából kifordulva. - Halkan még nyolc sincs. Emma meg nem tudott visszaaludni. Mi az? - suttogta.
- Hát... - vettem fel a fiú hangszínét. - tudod... csak az van, hogy Eva. Nem inkább ott kezdem, hogy békésen alszok, amikor valaki bejön a szobába. Szószerint letépi Mac kezét rólam, kiszed az ágyból, majd kihúz a folyósóra és kizár a szobából...
- És bebújik Marcus mellé az ágyba. Kitaláltam?
- Igen, várj, de hogy?
- Már megtörtént. Marcusnak volt egy közeli barátja. Majdnem jártak. Aranyos volt a csaj, csak aztán... Eva mindent tönkre tett.
- Hogy mi? - estem jobban kétségbe, mint amennyire eddig voltam.
- Igen. Eva azt állította, hogy az a lány megcsalja Marcust, még ha 0-24-ben is vele volt. Marcus elhitte és azt mondta, hogy szakít vele. Bár nem jártak. De ja. Tehát mindenki azt mondta de ők tagadták.
- Ez mikor volt?
- Jaaj te nyugi. - kezdett el nevetni. - Tíz évesek voltunk.
- Huh... - nyugodtam meg.
- Akkoriban nagy hatással volt rá Eva. Mármint nagyon függött a véleményétől. Mintha tudná Marcust hipnotizálni. Egy-két rosszba is belevitte, mint például amikor cukrot loptak. De erről nem kéne beszélnem. Papá-ék nem tudnak róla.
- Oh.. értem.
- Visszatérve erre. Azóta nem nagyon láttuk.
- Te most akkor barátodnak tartod?
- Van jó oldala. De nem minden esetbe vagyok vele. Mint Marcus.
- De most Marcus miért ragaszkodik így hozzá?
- Nem tudom. Fogalmam sincs. Emma mindig inkább velem volt, és van is és talán ezért. Mint egy húg talán úgy tekint rá. Lehet, hogy vigyázni akar rá mert tudja, hogy nem jó.
- De amúgy öszintén, megmondanád, hogy mi a szarért fekszik be mellé.
- Szerelem?
- De ő csak az enyém. Egyszer már megküzdöttem érte. Most nem fogok el veszíteni. - határoztam el magam. - Martinus van egy kamerád? Persze, hogy van. Add csak ide.
- Minek az neked?
- Mert te vagy a legjobb fiú barátom és tudni akarom, hogy mi történik ha Mac felébred. - az égbe nézett majd elindult érte. Oda adta én pedig eldugtam a szobába. Szerencsére a lány is elaludt. Vagy legalábbis a fal felé volt fordulva. Elindítottam a felvételt, majd kimentem. Nagyon féltem. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz.
- Addig nem jössz ki focizni? - kérdezte Tinus.
- De. - helyeseltem és elindultunk ki. Kapura rúgtunk. Vagyis próbáltunk.
- Hahó, Lilii! Itt vagy? Gondoltam, majd a foci eltereli a figyelmed, de ez nem jött össze.
- Bocsi.
- Semmi baj. De akkor mit csináljunk? Valami ami segít.
- Hát... Taníts meg táncolni. Nem nagyon tudok. Légyszi! - könyörögtem neki.
- Oké, oké! Mit szeretnél?
- Uuuh a Bae koreóját! Az annyira tetszik amikor az a forgás szerű rész van. Meg az az egész.
- Jóóó - húzta el a szót nevetve. - Akkor gyere. A nappaliban van a hangszóróm. - bementünk és egyszer eltáncolta majd lépésről lépésre megtanította. Egy óra alatt megtanultam és Tinus azt mondta, hogy ahhoz képest, hogy nem nagyon táncoltam eddig hamar megtanultam és tök jól is megy. Vagy csak ő a legjobb tánctanár. Igen, ezt is hozzá tette. Mégegyszer eltáncoltuk. Ekkor valaki tapsolni kezdett mögöttünk. Hátra fordultam. Marcus állt az ajtó félfánál támaszkodva. Jaj, de nem szeretem amikor ez történik. Vajon mióta áll ott? Láttam azt is amikor bénázok? Annyira elmerengtem a gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy már ott van és derekamat fogva puszit ad a homlokomra.
- Szia Baba! - mondta. Átöleltem amilyen szorosan csak tudtam. - Na mi van? - kérdezte.
- Semmi. Semmi. Csak... - ekkor Eva lépett be. - el kell mennem WC-re - engedtem el a fiúm és a szoba felé szaladtam. A kamera után nyúltam. A végére tekertem. Végre elindult a videó...
