Szerintem onnan elég folytatnom a sztorit, hogy elkészítettük a képeket a gyönyörű, égbe magasló szobrok előtt. Ezután Lilit környékeztem meg a karommal, ami végül a vállán landolt.
- Merre menjünk baba? - kérdeztem egy csábos mosollyal az arcomon.
- Nem tudom. - gondolkozott el. - Induljunk el... Arra - mutatott egy irányba - és majd eldöntjük útközben merre tovább.
- Jó! - helyeseltem egy halvány mosoly kíséretében, mert aranyosnak tartottam, ahogy elmélkedik. Így hát megfogtam a kezét és elindultunk "arra". Az Andrássy út felé vettük az irányt. Az utat két részre osztották egy fákkal körül vett járdával. Hát oda át mentünk. Ha Lili a közelemben van, akkor az egyszer biztos, hogy a zöld, fás területen fogunk menni. Nem az, hogy valami "nagy természet fan" vagy ilyesmi, csak szimplán szereti az ilyen helyeket.
- Maci? - kezdte.
- Igen? - néztem és figyeltem rá százszázalékosan.
- Neked miért tetszik Zara Larsson? - hirtelen jött a kérdés. Gyorsan elkaptam a fejem, nehogy tekinteteink találkozzanak. Zavarba jöttem. Előtte beszélni erről kicsit fura. Hiszen Zara csak a "Crush"-om, ő meg a szerelmem.
- Életem, ez nehéz...
- Miért?
- Meeert - haboztam.
- Csak annyit kérdeztem, miért szereted. Ez csak nem lehet olyan nehéz. - jött ki kicsit a sodrából a tétovázásom miatt. De valószínűleg ő is tudja, hogy nem csak a hangja miatt tetszik. Ha egyszer szexi és vonzódom hozzá testileg, akkor ez van nincs mit tenni. De csak nagyon kicsit, szóval, Lilihez mindenszempontból jobban vonzodóm. - Hahooo! Marcus, itt vagy? - integetett a szemem előtt a kezével.
- Mi? Persze.
- Szóval?
- Hát, tök jó hangja van.
- Igen? - kérdezte, mint ha azt akarná, hogy folytassam a sorolást.
- Igen? - kérdeztem vissza, mire elröhögte magát.
- Biztos van még valami. - jelentette ki. Nők. Akkor is tudnak mindent, amikor nem.
- Ennyi. Talán még az, hogy szép a haja. - találtam ki valamit.
- Aham. Oké. - mondta, majd az alatta folyamatosan elsuhanó betonzatott kezdte el bámulni. Megálltam és magam felé fordítottam.
- Most milyen választ vártál? - próbáltam a szemébe nézni, de kerülte a szemkontaktust.
- Nem vártam semmi féle választ. - húzta meg a vállát még mindig cipőjének orrát bámulva.
- Ezt nem meséled be nekem. - mondtam.
- Ez az igazság.
- Szerintem meg nem. - mondtam és arcát az enyém felé fordítottam. - Baba, tudod, hogy nekem elmondhatód.
- Szerintem te azt nem szeretnéd hallani. - mondta és sarkon fordult.
- De! Sőt, akarom! - jelentettem ki és keze után nyúltam.
- Ahhj. - mérgelődőtt. - Jó, ha ennyire akarod. Azt hiszem, azt gondolod ilyenkor, hogy - mélyítette el a hangját. - Jaaj, Zara Larsson olyan sexy. Tök szép a hangja meg persze a teste is. Szivesen lefeküdnék vele, csak túl fiatal vagyok hozzá. Mármint mindkettőhőz. A szex-hez is, meg gyönyörű szőke hercegnőmhőz is. - fejezte be, de valami még eszébe jutott. - Jaa, és addig amíg nem találkozok vele és nem csábítom el, addig ez a Lili fruska is jó lesz. - hagyta abba végleg és elindult tovább az úton. Teljesen sokkolt, amit az előbb mondott. Nem az zavar, hogy mit gondol rólam, hanem az, hogy ezek a gondolatok milyen érzést válltanak ki belőle.
- ÁLJ MEG! - kiabáltam utána. - LILI. - ezt komolyan mondom, nem hiszem el. Hogy lehet ennyire önfejű?
Utána szaladtam. Amikor meglátta, ő is futásnak eredt. Nem tartott sokáig a fogocska, ugyanis a járda leges legvégéhez értünk. Az utca teli volt kocsival. De Életem olyan fontosnak tartja ezt a kis butaságát, hogy el is csapatná magát.
- Héééj! - kaptam utána és az utolsó pillanatban húztam vissza a járdára. - Ezt most fejezd be. - öleltem hátulról magamhoz.
- Minek? - kérdezte, úgy félválról.
- Mi? - kezdtem kínomban nevetni. - Te meg vagy huzatva.
- Nem. Csak szimplán...
- ...szimplán nem vagy normális. - fejeztem be. - megölnéd magad, csak azért mert elmondtad a véleményed.
- Természetesen.
- Na jó. Oké. Ebből nagyon elegem van. Ide figyelj. Lehet, hogy Zara sexy, meg jó a hangja meg mit tudom én, de...
- Na látod. - vágott közbe.
- Shh. Most én beszélek. De te vagy az egyetlen akit szeretek. Érted? Zara nem a "szőke hercegnőm" - váltottam nyálasra a hangom - vagy mit mondtál? Nekem egy hercegnőm van, és az te vagy ezért nyilván nem vagy fruska. Szóval, enyhén bajaid vannak az önbecsüléseddel kapcsolatban. Én nagyon szeretlek. - adtam puszit a nyakára. - És már nem azért, de veled előbb lefeküdnék, mint vele. - suttogtam a fülébe. Egyideig csak ott álltunk miközben én természetesen öleltem őt. Biztos sokan megbámultak minket.
- Megnyugodtál? - kérdeztem egy pár perc múlva.
- Lehet. - mondta.
- Lehet? - kérdeztem vissza mosolyogva az édes válaszától. Igen cuki volt a válasz. Nyomtam egy puszit az arcára.
- Igen.
- Mehetünk tovább? - kérdeztem.
- Ühüm. - meg simogattam a karját, majd adtam még egy utolsó puszit az arcára. Kezemet végig csúsztattam a karján majd ujjainkat összekulcsoltam. Talán negyedórája sétáltunk az indulástól számítva, amikor kiértünk a Dunához. Még soha nem láttam ilyen közelről. Lili addig nyüstölt, míg rá nem vettem magam, hogy felmenjünk a Margit hídra. Végül nem bántam meg. A Parlament gyönyörű épületére is rá lehetett látni. Azt se gondoltam volna, hogy a Duna ilyen széles. Tudom, tudom gyönyörű tájleíró kézségem van, de ettől eltérve a Lilis részek izgatóbbak. És nem, nem véletlen használtam ezt a melléknevet. Ugyanis derekánál fogva magamhoz húztam és...
Naaa... 😂😂 ha szertnétek folytit Vote és komment hogy mit gondoltok! Imádkak titeket! Sziasztok! ❤❤❤❤
